A sikeres fuvarozók szakmai lapja

Ügyfélszolgálat: +36/20-42-300-42
E-mail: info@ujmedia.eu

Ha Önt baleset éri és a kárrendezést egy magyarországi biztosító intézi, akkor jó esélye van arra, hogy a szükségesnél sokkal alacsonyabb összegű kártérítést kapjon csak meg. A kulcsszó az avultatás: többnyire ennek címén von le a biztosító akkora összegeket a kifizetendő kártérítésből, hogy a végösszeg már nem lesz elég az összetört autó megjavíttatására.

Mi az az avultatás?

Ha Önt érte már közlekedési baleset, s volt része biztosítási ügyintézésben, akkor biztosan ismerős ez a folyamat. A biztosító előbb megállapítja a kár nagyságát. Majd számolni kezdenek, hogy a jármű már 8 éves volt, s ha az összetört alkatrészek valós értékét fizetnék ki, akkor az megemelné az egész autó értékét. Ekkor jön az „avultatás”, azaz a fizetendő kártérítésnek levonják egy jókora részét arra hivatkozva, hogy az autó a törött részek pótlása után sem lehet értékesebb, mint a sérülés előtt volt.

Az avultatás jogi alapja

Az avultatás rossz szokása a polgári jog egy fontos szabályán alapul, bár eléggé eltorzítja azt. Ez a káron szerzés tilalma, amit nálunk is a Polgári Törvénykönyv tartalmaz. Ennek a szabálynak az a lényege, hogy semmilyen kártérítés nem eredményezhet gazdagodást. A kártérítésnek a kárt kell megtérítenie, az eredeti állapotot kell visszaállítania, nem pedig egy felújítást, értéknövekedést finanszíroznia. Ez tehát egy valós szabály, csak a biztosítók ezt Magyarországon túlságosan kiterjesztve és eltorzítva alkalmazzák, s ezzel becsapják, megkárosítják a balesetet szenvedett autósokat.

Mitől hibás az avultatás alkalmazása?

A biztosítók túlságosan kiterjesztve értelmezik az avultatás fogalmát. Az értéknövekedést szinte alkatrészenként számolják, ami torz eredményekhez vezet. A biztosító úgy számol, hogy ha egy 8 éves autóban ki kell cserélni a szélvédő üveget, akkor az új szélvédő és a régi, 8 éves szélvédő árának különbségével az autó értéke emelkedik. Valójában ez csak papíron kimutatható értékemelkedés. Ha a tulajdonos el akarja adni az új szélvédővel ellátott autót, azért egyetlen forinttal sem fog többet kapni, mint amit a csere előtt kapott volna. A 8 éves szélvédő, ha nem törött, nem repedt, nem karcos, pontosan ugyanannyit ér, mint az új. Az értéknövekedés tehát kizárólag papíron létezik.

Más a helyzet, ha egy fődarabot kell kicserélni. Ha egy félmillió kilométert futott autó új motort kap, akkor az valós értékemelkedést jelenthet. Az új motor jelentősen befolyásolja az autó tulajdonságait, fogyasztását, tartósságát, menetteljesítményét. Ilyen esetben jogos, ha a biztosító nem akarja az értéknövekedést finanszírozni, s ennek jogcímén levesz egy bizonyos százalékot a kártérítési összegből. Kisebb alkatrészeknél, melyek nem okoznak a teljes autó értékében valós értéknövekedést, ennek nem szabadna megtörténnie.

Vagy van például valakinek egy öreg, igen mostoha körülmények között használt autója. Teljesen el vannak rozsdásodva a küszöbök, lyukas a fenéklemez. A kocsi műszakira megy, úgyhogy hamarosan cserélni kell mindezt. Jön egy baleset, s pont ezek az alkatrészek sérülnek meg, cserélni kell. Ha a biztosító az egészet finanszírozza, akkor a tulajdonos jól jár, hiszen a biztosító kifizeti helyette az amúgy is szükséges felújítás költségét. Na, ez bizony a tilalom alá eső káron szerzés lenne. A felújítás nélkül a kocsi nem eladható, nem is használható, mert nem menne át a műszakin. Ebben az esetben az értékemelkedés valós, hiszen a cserék után a kocsit el lehet adni, lehet használni. Ilyen esetben jogos az avultatás alkalmazása.

Csakhogy a biztosítók nem így dolgoznak. Nem azt nézik, hogy az értéknövekedés az autó értékével kapcsolatban megtörtént-e, hanem egyszerűen a beépített alkatrész értékével számolnak. Ha egy 8 éves szélvédőt az eredeti árának 50 százalékáért lehet eladni, akkor a biztosító csak ezt az 50 százalékot fogja megtéríteni a károsultnak. S hogy mi ebben a nagy csapda? Hát az, hogy ebből az 50 százalékból nem lehet az autót megjavítani. Nem mondhatom azt az alkatrészboltban, hogy csak a szélvédő árának a felét akarom kifizetni, mert egy 8 éves autóba fogom beépíteni.

Az avultatás csapdája

A biztosítók ezzel a sokak számára ismeretlen szabállyal érik el, hogy a károsultak többsége sokkal kisebb összeghez jut hozzá, mint amennyiből az autóját meg tudná javíttatni, vagy amekkorára jogosult lenne. Az ilyen széles körben alkalmazott avultatás intézményével a biztosítók megkárosítják az ügyfeleiket.

Bolondok ezek a magyarok?

Vinkelman István cége, a Büszi Kft. nemzetközi kárrendezési ügyekkel foglalkozik már 20 éve. Ahogy mondja, az avultatásnak ez a széles körű használata igazi hungarikum, sehol máshol nem alkalmazzák. Amikor egy fuvarozót külföldön ér baleset, de a magyar biztosító közreműködésével intézik a kárrendezést, akkor a külföldi szakemberek is csak néznek, hogy mennyire bolondok ezek a magyarok! Egy külföldi biztosító 4-5-szörös összegeket fizet ki a károsultaknak, nem von le rengeteg pénzt minden elképzelhető jogcímen.

Mit lehet tenni az avultatás alkalmazása ellen?

A polgárjogi törvények szerint a kár összegét a károsultnak kell bizonyítania. Az nem egy kőbe vésett dolog, hogy a biztosító kárszakértője felméri a kár nagyságát, a károsult meg elfogadja! Ő maga lehet a kezdeményező fél, aki beadja a kárigényét a biztosítóhoz – mondja Vinkelmann István.

A károsultak ehhez szakértő segítséget is kaphatnak. Szükségük is van rá, hiszen önmagában senki nincs abban a helyzetben, hogy szakértő módon meg tudja ítélni egy gépjárműkár pontos összegét. Ebben tud segíteni a kárrendező iroda. Az iroda szakértője felméri a kár nagyságát, készít egy kalkulációt, s a károsult ezt adja be a biztosítóhoz kárigényként.

A biztosító első körben nem fogja ezt a kárigényt elfogadni. Megpróbálják csökkenteni a kár összegét, s még az elfogadott kárösszegből is le akarnak majd vonni avulás címén. Csakhogy ekkor már a biztosítónak kell azt bizonyítania, hogy a levonás megalapozott-e! Ekkor az már nem lesz elég, hogy a biztosító szakértője ráírja a kárfelvételi lapra, hogy minden alkatrész 40 százalékban avul. Miért avul, miért pont 40 százalékosan? Ezt ekkor már részletesen indokolniuk kell.

Vinkelman István szerint ez a gyakorlat Európa egyetlen más országában sem elfogadott. Nálunk az avultatásnak ez az intézménye annyira beleivódott a kárrendezésről alkotott gondolatainkba, hogy el sem tudunk képzelni másfajta ügyintézést. Pedig lehet és érdemes is rajta változtatni. Egy személyautó és egy kisebb kár esetében is jelentős különbségek lehetnek a biztosító által elsőre megajánlott és az elnyerhető kártérítések összege között. Egy fuvarozó számára pedig az avultatás elkerülése egy kárrendezésben milliókat jelenthet.

A cikk támogatója a Büszi Kft. Nemzetközi és hazai kárrendezés fuvarozóknak, sikerdíjért. www.karrendezes.eu