Vajon mindig az intézkedő hatóságnak van igaza?

Amikor a kocsi előtt az úton feltűnik egy rendőr vagy közúti ellenőr, nincs olyan sofőr, aki ne érezné rögtön kényelmetlenül magát. Akár betartja a szabályokat, akár nem, soha nem lehet biztos abban, hogy büntetés nélkül megússza a vizsgálódást.

Az intézkedő rendőr bárkit bármikor megbüntethet. Néha csupán addig keresi a hibát, amíg meg nem találja – máskor kicsit szabadon értelmezi a jogszabályokat, s azért is bírságol, amiért nem kéne. Nagyjából ez az autósokban az intézkedő rendőrökről kialakult kép. Sokáig úgy gondoltam, mindez csak a szabályszegő sofőrök kifogáskeresése. Legtöbbször lehet, hogy így is van. De egyre több olyan esettel szembesülünk, amikor azt látjuk: a rendőr azt csinál, amit akar, s ha büntetni akar, akkor büntetni is fog. Akár vétett a sofőr valamilyen szabály ellen, akár nem.

Néhány hónapja mi is beszámoltunk egy olyan esetről, amikor az intézkedő rendőr összekeverte a jogszabályokat, s nem létező szabályok alapján bírságolt meg egy teherautó-sofőrt (Lapunk rákérdezett, a rendőrség visszavonta a hibás határozatot c. cikk a Fuvarlevél júniusi számában). Cikkünk nyomán akkor a rendőrség el is törölte a jogtalanul kiszabott bírságot. Egy másik esetet a lapokban olvashattunk: nemrég több újság is cikket közölt egy most már rendszeres rendőri fogásról. Egy sofőr ugyanis igazoltatáskor elkövette azt a hibát, hogy kiszállt a kocsiból, mert a csomagtartóban voltak a papírjai. A rendőr mindent rendben talált, a sofőrt mégis megbüntették arra hivatkozva, hogy nem volt bekötve a biztonsági öve. A sofőr szerint persze be volt az kötve, csak ki kellett kapcsolnia, hogy kiszállhasson az autóból. A Magyar Nemzet cikke szerint másokat is megbírságoltak már azért, mert igazoltatáskor kikapcsolták az övüket. Ezt a trükköt a legjobb megelőzni, és mindig a kezünk ügyében tartani a szükséges papírokat. Ha ugyanis már megbüntették, a sofőr hiába nem fogadja el a helyszíni bírságot, hiába indul el a közigazgatási eljárás, csak ő veszíthet. Az eljárásban csak az ő szava áll a rendőrével szemben, s amit a rendőr jegyzőkönyvbe foglal, az attól kezdve közokiratnak minősül. Tehát a közokirat áll majd szemben a sofőr emlékezetével. Vajon hogyan fog dönteni egy bíró egy ilyen eljárásban?

Nemrég minket is megkeresett egy olvasónk egy közúti ellenőrzéssel kapcsolatos történetével. Őt nem a rendőrök bírságolták meg, hanem a NAV ellenőrei. A büntetés még jogos is volt, mert olvasónk valóban elkövetett egy hibát: azt tette, amit mondtak neki.

Olvasónk az M6-os autópályán haladt, amikor leintették ellenőrzésre. Ez augusztus közepén történt. Az ellenőrök mindent rendben találtak. Azonban – ahogy olvasónk mondta nekünk – látszott rajtuk, hogy mindenképpen „fogást” keresnek rajta, s addig fognak vizsgálódni, amíg rá nem bukkannak valamire. Ez végül a tachográf lett. A vizsgálat végén ugyanis elkérték az autóban éppen benne lévő korongot is. Ezzel is majdnem minden rendben volt, egy apróság kivételével. Amikor ez az ellenőrzés elkezdődött, az álló autóban a sofőr pihenőre kapcsolta a menetírót. Ez volt a baj, ez a hiba 50 ezer forintjába került. A közúti ellenőrzés ugyanis semmiképpen sem pihenő, hiszen a pihenő alatt a járművezető nem vezethet, nem végezhet semmilyen egyéb munkát, ez az idő kizárólag regenerálódásra fordítható. A közúti ellenőrzés egyéb munkavégzésnek számít.

Lehet persze azt mondani, hogy a bírság jogos volt, mert valóban hibázott a sofőr. A büntetés így persze jogos volt, csak etikusnak nem nagyon mondanánk.

A felsorolt példák különbözőek, de közös tanulságokat hordoznak. Legfontosabb talán az, hogy a bírságot nem lehet megúszni. Olyan ez, mint az eső: előbb-utóbb mindenképpen jön, nem lehet kitérni előle. A jogkövető magatartás, a minden apró szabályra való odafigyelés sem elég. Egy pillanatnyi figyelemzavar, vagy lazábban kezelt előírás elég ahhoz, hogy a szabályosan dolgozó vállalkozó is beleszaladjon valamibe. Ezeket be kell számítani anyagilag is, mindenképpen számolni kell velük.

A másik tanulság, hogy muszáj a munkánkra vonatkozó szabályokat minél pontosabban, naprakészen ismerni. Ebben igyekszünk mi is sokat segíteni az olvasóinknak. Aki ugyanis nem ismeri elég alaposan a szabályokat, az soha nem láthatja tisztán, hogy egy intézkedő hatósági ember mikor lép át a hatáskörén. Ha nem tudjuk, mit tehet meg egy ellenőr, akkor azt sem tudjuk, mikor lép át ezeken a kereteken.

A harmadik tanulság pedig legyen az, hogy ne kiszolgáltatott áldozatként tekintsen magára az, akit megbírságolnak, hanem tudatos és felelős állampolgárként. Akinek igaza van, az menjen utána, akár a hatósággal szemben is. Lehet, hogy a rendőr, vagy a közúti ellenőr téved. De ha a megbírságolt vállalkozó szó nélkül kifizeti a büntetést, akkor ez a tévedés soha ki sem fog derülni. Érdemes tehát mindig mérlegelni a lehetőségeket, az ügy továbbvitelének az esélyeit. Aki kifizet egy helyszíni bírságot, ezzel el is ismeri a vétkességét. Ha csak egy szemernyi kétely is van benne azzal kapcsolatban, hogy kinek van igaza, akkor már tovább kell vinni az ügyet! Érdemes, mert sok véletlenül, rossz információ vagy a körülmények hibás mérlegelése alapján kirótt bírságtól lehet megszabadulni, ha hajlandók vagyunk foglalkozni a saját ügyeinkkel.

Hozzászólások

comments

Related Posts

3 comments on “Vajon mindig az intézkedő hatóságnak van igaza?

  1. Borovszki Erika on said:

    Egyszerűen a kormány a ” nagy kisgazdaság segítő programjával ” teljesen tönkreteszi a még működőket. . Támogatás semmi, hiszen a gazdaság állékítő 2.5 % meghirdetett hiteleket, csak ingatlanfedezet mellett tudod igénybe venni. Szinte minden pályázatból ki vannak zárva a fuvarozók. Európa legdrágább és e legrosszabb minőségű útjaink járunk. Amiért a német rendőr 20 euróra büntet, saját rendőreink több százezer forintra.. lassan minden bokorba rendőrök lesznek elbújva fotóznak, büntetnek, okot keresnek a büntetésre, s persze aki keres talál. A jóindulatnak nyoma sincs. Végig megyek Európán sehol meg nem állítanak, meg nem büntetnek, onnan tudom, hogy hazaértem, hogy Hegyeshalomtól a telephelyig legalább 4-szer megállítanak és büntetnek. Miből fizeti ki egy kisvállalkozás ezeket a horror büntetéseket, semmiből. Fogja magát és országot vált. Meg kell nézni hány magyar kisvállalkozás van szlovákiába, csehországba, romániába, egyre több. Normális a hozzáállás, jóval kevesebb az adó, nem csak a hibát keresik hanem segitenek is. S ez a nem mindegy.. Lassan a multik mögött, akik minden létező támogatást megkapnak, mostonha gyerekek vagyunk a saját hazánkban.. S természetesen az adók nagy részét rajtunk vasalják be hiszen a külföldi leszarja. Nem jó ma Magyarországon vállalkozónak lenni, sőt lassan már élni sem.
    Borovszki Erika

  2. Iliaka on said:

    Borovszki Erkának minden szava igaz. Természetesen elcsépelt dolog minden túlkapásért a kormányt vádolni,de kérdezem én ki tehetne legtöbbet a túlkapások elkerüléséért?
    Világos, hogy szándékos hibakeresés, és a hatalom részéről trükkös pénzbehajtás történik. Akinek mégis kételyei vannak,az elhiszi azt is, hogy a kisbabát a gólya hozza.

  3. Füzesi Mihály on said:

    A bajt ott látom ebben az egészben hogy most minden pici dolog törvénybe van foglalva. A régi “átkos” rendszerben volt öt éves terv és meg volt fogalmazva hogy mit is kell csinálni. Most tulajdonképp ebben a fene nagy szabadságban mindent csinálhatsz de minden apró dologra törvény vigyáz és nagyon vigyázz hogy még a törvény vonalára se lépj mert azonnal le fog sújtani! Nincs mérlegelési lehetőség, figyelembe sem véve hogy emberek vagyunk és mi nem tudunk olyan gyorsan alkalmazkodni, igazodni, rossz szokásainkon változtatni mint ahogyan ezt törvénybe lehet iktatni. Amióta lemásztunk a fáról mennyi idő telt el…? és még csak itt tartunk, Mi nem tudunk olyan gyorsan változni mint ahogyan egy törvényt meg lehet alkotni és ezért fizetünk állandóan! De ez alól is van kivétel és Ők meg ússzák, nem is kevesen. Sajnos a közúton olyan könnyű hibát véteni mert percenként adódnak olyan szituációk amit az emberi tulajdonságainkból kell jól megoldani és nem mindig sikerül a legjobban, de nem azért mert nem akarjuk, hanem azért mert nem vagyunk egyformák és másként reagáljuk le. Ezt tudja nagyon jól a törvényhozó és erre alapozza a mérlegelés nélküli büntetést! Elkövetted vagy nem? Nem mérlegelhet hogy volt-e benne emberi tulajdonságból adódó hiba vagy nem! És itt nem a balesetekre nagy szabálytalanságokra gondolok, hanem a kicsi hibákra.