Amikor a kocsi előtt az úton feltűnik egy rendőr vagy közúti ellenőr, nincs olyan sofőr, aki ne érezné rögtön kényelmetlenül magát. Akár betartja a szabályokat, akár nem, soha nem lehet biztos abban, hogy büntetés nélkül megússza a vizsgálódást.

Az intézkedő rendőr bárkit bármikor megbüntethet. Néha csupán addig keresi a hibát, amíg meg nem találja – máskor kicsit szabadon értelmezi a jogszabályokat, s azért is bírságol, amiért nem kéne. Nagyjából ez az autósokban az intézkedő rendőrökről kialakult kép. Sokáig úgy gondoltam, mindez csak a szabályszegő sofőrök kifogáskeresése. Legtöbbször lehet, hogy így is van. De egyre több olyan esettel szembesülünk, amikor azt látjuk: a rendőr azt csinál, amit akar, s ha büntetni akar, akkor büntetni is fog. Akár vétett a sofőr valamilyen szabály ellen, akár nem.

Néhány hónapja mi is beszámoltunk egy olyan esetről, amikor az intézkedő rendőr összekeverte a jogszabályokat, s nem létező szabályok alapján bírságolt meg egy teherautó-sofőrt (Lapunk rákérdezett, a rendőrség visszavonta a hibás határozatot c. cikk a Fuvarlevél júniusi számában). Cikkünk nyomán akkor a rendőrség el is törölte a jogtalanul kiszabott bírságot. Egy másik esetet a lapokban olvashattunk: nemrég több újság is cikket közölt egy most már rendszeres rendőri fogásról. Egy sofőr ugyanis igazoltatáskor elkövette azt a hibát, hogy kiszállt a kocsiból, mert a csomagtartóban voltak a papírjai. A rendőr mindent rendben talált, a sofőrt mégis megbüntették arra hivatkozva, hogy nem volt bekötve a biztonsági öve. A sofőr szerint persze be volt az kötve, csak ki kellett kapcsolnia, hogy kiszállhasson az autóból. A Magyar Nemzet cikke szerint másokat is megbírságoltak már azért, mert igazoltatáskor kikapcsolták az övüket. Ezt a trükköt a legjobb megelőzni, és mindig a kezünk ügyében tartani a szükséges papírokat. Ha ugyanis már megbüntették, a sofőr hiába nem fogadja el a helyszíni bírságot, hiába indul el a közigazgatási eljárás, csak ő veszíthet. Az eljárásban csak az ő szava áll a rendőrével szemben, s amit a rendőr jegyzőkönyvbe foglal, az attól kezdve közokiratnak minősül. Tehát a közokirat áll majd szemben a sofőr emlékezetével. Vajon hogyan fog dönteni egy bíró egy ilyen eljárásban?

Nemrég minket is megkeresett egy olvasónk egy közúti ellenőrzéssel kapcsolatos történetével. Őt nem a rendőrök bírságolták meg, hanem a NAV ellenőrei. A büntetés még jogos is volt, mert olvasónk valóban elkövetett egy hibát: azt tette, amit mondtak neki.

Olvasónk az M6-os autópályán haladt, amikor leintették ellenőrzésre. Ez augusztus közepén történt. Az ellenőrök mindent rendben találtak. Azonban – ahogy olvasónk mondta nekünk – látszott rajtuk, hogy mindenképpen „fogást” keresnek rajta, s addig fognak vizsgálódni, amíg rá nem bukkannak valamire. Ez végül a tachográf lett. A vizsgálat végén ugyanis elkérték az autóban éppen benne lévő korongot is. Ezzel is majdnem minden rendben volt, egy apróság kivételével. Amikor ez az ellenőrzés elkezdődött, az álló autóban a sofőr pihenőre kapcsolta a menetírót. Ez volt a baj, ez a hiba 50 ezer forintjába került. A közúti ellenőrzés ugyanis semmiképpen sem pihenő, hiszen a pihenő alatt a járművezető nem vezethet, nem végezhet semmilyen egyéb munkát, ez az idő kizárólag regenerálódásra fordítható. A közúti ellenőrzés egyéb munkavégzésnek számít.

Lehet persze azt mondani, hogy a bírság jogos volt, mert valóban hibázott a sofőr. A büntetés így persze jogos volt, csak etikusnak nem nagyon mondanánk.

A felsorolt példák különbözőek, de közös tanulságokat hordoznak. Legfontosabb talán az, hogy a bírságot nem lehet megúszni. Olyan ez, mint az eső: előbb-utóbb mindenképpen jön, nem lehet kitérni előle. A jogkövető magatartás, a minden apró szabályra való odafigyelés sem elég. Egy pillanatnyi figyelemzavar, vagy lazábban kezelt előírás elég ahhoz, hogy a szabályosan dolgozó vállalkozó is beleszaladjon valamibe. Ezeket be kell számítani anyagilag is, mindenképpen számolni kell velük.

A másik tanulság, hogy muszáj a munkánkra vonatkozó szabályokat minél pontosabban, naprakészen ismerni. Ebben igyekszünk mi is sokat segíteni az olvasóinknak. Aki ugyanis nem ismeri elég alaposan a szabályokat, az soha nem láthatja tisztán, hogy egy intézkedő hatósági ember mikor lép át a hatáskörén. Ha nem tudjuk, mit tehet meg egy ellenőr, akkor azt sem tudjuk, mikor lép át ezeken a kereteken.

A harmadik tanulság pedig legyen az, hogy ne kiszolgáltatott áldozatként tekintsen magára az, akit megbírságolnak, hanem tudatos és felelős állampolgárként. Akinek igaza van, az menjen utána, akár a hatósággal szemben is. Lehet, hogy a rendőr, vagy a közúti ellenőr téved. De ha a megbírságolt vállalkozó szó nélkül kifizeti a büntetést, akkor ez a tévedés soha ki sem fog derülni. Érdemes tehát mindig mérlegelni a lehetőségeket, az ügy továbbvitelének az esélyeit. Aki kifizet egy helyszíni bírságot, ezzel el is ismeri a vétkességét. Ha csak egy szemernyi kétely is van benne azzal kapcsolatban, hogy kinek van igaza, akkor már tovább kell vinni az ügyet! Érdemes, mert sok véletlenül, rossz információ vagy a körülmények hibás mérlegelése alapján kirótt bírságtól lehet megszabadulni, ha hajlandók vagyunk foglalkozni a saját ügyeinkkel.