A sikeres fuvarozók szakmai lapja

Ügyfélszolgálat: +36/20-42-300-42
E-mail: info@ujmedia.eu

Ha fuvarozás közben megsérül az áru, azért a fuvarozó a felelős. De vajon élhet-e a megbízó kártérítési igénnyel, ha csak két héttel a lerakás után veszi észre a sérülést?

Olvasónk cége sérülékeny anyagot rendelt, amit a fuvarozó időre le is szállított. Csakhogy útközben beázott a pótkocsi, s az ázott ponyva tönkretette a rakomány egy részét. Kívülről ez nem nagyon látszott, nem is vették észre kirakodáskor, hogy baj van. Csak két héttel később derült ki a probléma, amikor a beázott dobozokat kibontották és az áru gyártósorra került volna. Használhatatlan volt.

Az átvételnél többen is hibáztak. A kamerafelvételeket visszanézve egyértelműen látható volt, hogy már kirakáskor is gond volt ezekkel a dobozokkal. Rakodáskor viszont erre senki nem figyelt, nem írtak jegyzőkönyvet sem az esetről. A sofőr sem tett olyan nyilatkozatot, hogy a sérülés tényét elismerte volna. Vajon ennyi idő elteltével, jegyzőkönyv nélkül lehet-e még kárigényt érvényesíteni a fuvarozóval szemben?

Egy évig kérhető kártérítés

Valójában a kéthetes csúszás nem jelenti azt, hogy a kárt elszenvedő fél ne követelhetne kártérítést. Az eltelt idő és a hiányzó papírok miatt ugyan nehezebb lesz az igények érvényesítése, de nem lehetetlen.

A polgári törvények előírják, hogy az üzleti követelésből eredő károk mennyi idő alatt évülnek el. A különböző követelésekre más és más az elévülési idő. A fuvarozási szerződés alapján létrejövő követelések elévülési ideje egy év. Azaz egy éven belül bármikor követelhető kártérítés a kárt okozó vállalkozástól. Ha a kár súlyos gondatlanság vagy szándékos cselekmény miatt következett be, akkor nem is évül el a követelés.

A fuvarozás során a fuvarozó felel az áruban esett károkért, a felelőssége az áru hiánytalan átadásáig tart. Ez alól néhány kivételtől eltekintve csak akkor mentesül, ha a sérülést a megrendelő hibája, magatartása, az áru hibája vagy valami olyan körülmény okozta, amit a fuvarozó nem látott és nem is láthatott volna előre. A beázás nem ilyen esemény, hiszen a fuvarozónak gondoskodnia kellett volna a ponyva épségéről, a megfelelő, a szállítmány számára biztonságos szállítóeszközről.

7 napon belül kell jelezni a kárt

Belföldi fuvarozásnál a fuvarozási szerződéseket szabályozó jogszabály a közúti áruszállításról szóló kormányrendelet (rövidítve: KÁSZ, a 120/2016 kormányrendelet). A KÁSZ megfogalmazza a fuvarozó felelősségét, de nem ír arról, hogy mennyi ideje lehet a megbízónak a károk jelzésére.  (Ezt érdemes a fuvarozási szerződésben meghatározni.)

A nemzetközi fuvarozás szabályait leíró CMR Egyezmény ennél sokkal konkrétabb (sok esetben egyébként belföldön is ehhez igazodnak a felek). Ha a címzett az árut úgy vette át, hogy annak állapotát nem vizsgálta meg, vagy megvizsgálta, de a fenntartásait nem közölte a fuvarozóval, akkor úgy kell tekinteni, hogy az árut a fuvarlevélben leírt állapotban szállították le neki. Ha az árut megvizsgálják és azon külsőleg is felismerhető hiányosság vagy sérülés van, akkor kifogásait azonnal közölnie kell. Ha nincs külsőleg látható sérülés, s a probléma csak később, felhasználáskor derül ki, akkor a címzett 7 munkanapon belül jelezheti a fuvarozónak a kiszállítással kapcsolatos kifogásokat. A fenntartásokat írásban kell közölni, a szóbeli jelzés nem érvényes.

Ha a felek együtt vizsgálták meg az áru állapotát átvételkor, akkor a címzett utólag már csak olyan esetben élhet kifogással, ha a sérülés kívülről nem volt felismerhető és a megvizsgálás napjától számított 7 munkanapon belül közli kifogásait a fuvarozóval (1971. évi 3. törvényerejű rendelet, 30. cikk).

Felelősség az árukárért

Árukár  esetén a fuvarozó felelős az okozott kárért. Anyagi felelősségét azonban a  jogszabályok korlátozzák azért, hogy egy aránytalanul drága rakomány miatti kártérítés ne rójon rendkívüli terhet a vállalkozásra. A CMR egyezmény alapján ez a kártérítési felső határ a sérült vagy elveszett áru súlya alapján bruttó kilogrammonként nem egészen 10 euró (az összeget nem euróban határozzák meg, hanem egy nemzetközi elszámolási egységben: ez az SDR. A kártérítés maximum 8,33 SDR/kg lehet, ami kb 10 eurónak felel meg). Belföldi szállításnál is ez a felső határ, a 120/2016 kormányrendelet 19. § alapján.

Bizonyítani kell a károkozást

A kártérítési igény érvényesítéséhez arra van szükség, hogy a károkozás ténye minden kétséget kizáróan bizonyított legyen. A legegyszerűbb módszere ennek az, ha az áru átvételekor jegyzőkönyvet vesznek fel a felek, és a sofőr aláírásával elismeri a károkozást. Erre azonban utólag már nincs lehetőség. Olvasónk esetében az egyetlen bizonyíték arra, hogy a kár fuvarozás közben történt, az a kirakodás közben készített kamerafelvétel. Önmagában csak erre alapozva azonban nem egyszerű kárigényt érvényesíteni. Nemcsak azt kell minden kétséget kizáróan bizonyítani a felvétel alapján, hogy mi történt, de el kell fogadtatni a másik féllel a felvétel hitelességét, és igazolni kell azt is, hogy a felvétel szabályosan készült. Volt-e a felvételkészítésről tudomása a szállítást végző sofőrnek? Elérhető volt-e a fuvarozó számára a megfelelő adatkezelési tájékoztató, mely rögzíti a felvételkészítés jogszerűségét? Ha a kamera nem a szabályok betartásával működött, akkor a felvételt nehezebb lesz felhasználni egy esetleges bírósági eljárásban.

Meddig lehet jelenteni a biztosítónak?

A kárigény benyújtását az árukár-biztosítók sem kötik rövid határidőhöz. Igaz, a legtöbb szerződés általános feltételei között megtaláljuk, hogy a kárigényt néhány napon belül jelezni kell a biztosítónak. Ez azonban nem a kár keletkezésére, hanem annak felfedezésére vonatkozik. A biztosító elutasíthatja a kárigényt, ha bebizonyosodik, hogy a jogosult „ült“ az információkon egy ideig, s csak hetekkel később jelezte a már jóval korábban is ismertté vált problémákat. Amiatt azonban nem büntethetik a szerződő feleket, ha a károkozás csak jóval később, az áru kicsomagolásakor vált világossá.

A lényeg tehát, hogy a fuvarozás közben okozott kár megtérítését a kárt elszenvedő fél akár hosszabb idő elteltével is kérheti, az egy éves elévülési határidő betartásával. Viszont minél hosszabb idő telik el a kirakodás és a kárigény benyújtása között, annál nehezebb bizonyítani a károkozás körülményeit.

Nagy Csaba