A munkáltató köteles egy részt megtéríteni alkalmazottjának a munkába járással kapcsolatos költségeiből. Ez az útiköltség-térítés azonban nem jár mindenkinek, s azt is pontosan szabályozza az ezzel kapcsolatos rendelet, hogy milyen költségek kifizetését lehet elszámolni.

Annyit minden munkavállaló pontosan tud, hogy a munkába járással kapcsolatos útiköltségét a munkahelyének ki kell fizetnie. Pedig ez így egyáltalán nem pontos. Valóban jár költségtérítés, de nem mindenkinek és nem minden útiköltséget kell a munkaadónak kifizetnie.

Az általános szabály, hogy akkor kell az útiköltséget a munkáltatónak állnia, ha a dolgozó nem a munkahellyel azonos településen lakik. Saját településen lévő munkahely esetén akkor kötelezhető a vállalkozó az útiköltség térítésére, ha az alkalmazottja tömegközlekedéssel semmilyen módon nem tudja elérni a munkahelyét. Ilyenkor ki kell neki fizetni az autóval történő utazás költségeit.

A rendelet pontosan meghatározza, hogy térítésként milyen közlekedési eszközök jegyét lehet kifizetni:
· belföldi vagy határon átmenő országos közforgalmú vasúton 2. osztályú jegy
· menetrend szerinti országos, regionális és elővárosi autóbuszjárat
· elővárosi vasút (HÉV)
· menetrend szerint közlekedő hajó, komp, vagy rév
· hazautazás céljából légi közlekedési jármű.

Hiányzik a listából a helyi járatú autóbusz. tehát ha valaki helyi járattal jár dolgozni, annak semmiképpen sem lehet kifizetni az útiköltségét.

Mennyit kell kifizetni az útiköltségből?

Nem kell a jegy, vagy bérlet teljes árát megtéríteni, de a munkáltató ezt is választhatja. A rendelet szerint kötelezően a költségek 86 százalékát kell a munkáltatónak állnia. Ez viszont nem lehet megállapodás kérdése. Egy munkaszerződés megkötésekor például nem lehet előnyként, plusz juttatásként feltüntetni, hogy a munkahely eddig a mértékig állja a beutazási költségeket. Ez ugyanis kötelessége a munkáltatónak. Plusz juttatás az lehet, ha ennél a 86 százaléknál nagyobb hányadot vállal át a fizetendő díjakból.

Autós költségek térítése

Sokan járnak személyautóval dolgozni, de fontos tudni, hogy ennek a költségét nem mindig szabad elszámolni! Csak néhány esetben támogatható a személyautó költsége a munkába járással kapcsolatban. Ez a térítés eddig csak két esetben járt:
– ha a munkahely és a lakóhely között nem volt tömegközlekedés, vagy
– a menetrend, vagy a munkaidő beosztása miatt tömegközlekedési eszközt csak aránytalanul hosszú várakozással lehetett volna igénybe venni.

Aránytalanul hosszú várakozásnak a rendelet azt nevezi, ha a várakozási idő meghaladja a tényleges utazásnak az idejét – pl. két órát kell várni a buszra, aminek egy óra lesz majd a menetideje.

Ez a szabály most augusztustól egy nagyon fontos ponttal kibővült: annak is ki lehet fizetni az autós útiköltséget, akinek óvodás, vagy bölcsődés gyermeke van. Sőt, ilyen esetben a munkáltató úgy is dönthet, hogy a közigazgatási határon belüli (azonos településen belüli) közlekedésre is meg fogja adni a támogatást!

A rendelet ráadásul azt sem írja elő, hogy a gyermeknek az autóban kell tartózkodnia – azaz a dolgozónak ténylegesen a reggeli óvodába szállítás miatt van szüksége az autós közlekedésre. Ha a munkavállalónak van ilyen korú gyermeke, akkor járhat neki ez az elszámolás.

Ugyanez a szabály vonatkozik a mozgáskorlátozott dolgozóra is. Számára akkor is kifizethető a támogatás, ha nem ő közlekedik az autóval, hanem valamelyik családtagja szállítja a munkába.

Mennyit lehet fizetni autós költségtérítésre?

A személygépkocsival történő munkába járás költségtérítése évek óta nem változott. Az SZJA törvény értelmében ezen a jogcímen kilométerenként 9 forintos támogatást lehet elszámolni adómentesen.

Forrás: 39/2010. (II. 26.) Korm. rendelet a munkába járással kapcsolatos utazási költségtérítésről.