A sikeres fuvarozók szakmai lapja

Ügyfélszolgálat: +36/20-42-300-42
E-mail: info@ujmedia.eu

Hogyan lehet megfogni azt a vállalkozót, aki annyira nem tartja be a szabályokat, hogy még engedélye sincs az általa végzett tevékenységre? Leginkább sehogy, talán csak véletlenül, vagy szándékos lebuktatással.

Többször írtunk már cikket a ma egyre divatosabb kisbuszos vállalkozásokról. Bármennyire is igyekeztünk jóindulattal körbejárni a témát, úgy tűnik, hogy ennek a vállalkozási formának nincs szabályos módja. A kisbuszos – sofőrrel együtt 9 főnél kevesebbet szállító – utaztatásnak, néhány szűk kivételtől eltekintve, nincs semmilyen jogi alapja. Nem véletlen, hogy az erre szakosodó cégek egyikének sincs rendes internetes oldala, nem tüntetik fel az elérhetőségeiket, és soha nincs megfelelő írásos tájékoztató a működésükről. Szinte csak az interneten hirdetnek, sokszor magánszemélyként. Ha pedig újságcikkhez keresném őket, akkor elnémulnak, nem válaszolnak, elérhetetlennek bizonyulnak. Mindeközben pedig emberek ezreit szállítják Nyugat-Európa városaiba. Még becsléseink sincsenek arról, mekkora szeletet hasítanak ki a teljes forgalomból maguknak ezek a vállalkozók.

Megfogni ugyanakkor szinte lehetetlen őket. Működésük jellegéből következik, hogy a hatóságok számára is egyszerűen láthatatlanok. Egy ilyen kontár lebuktatásához két dologra lenne szükség: vagy valami nagyon ritka véletlenre, vagy célzott lebuktatásra. Mindkettőre elég kicsi az esély, éppen ezért élik világukat.

Kontár, zugtaxis?

A mai szóhasználat szerint kontárnak sokszor azt nevezzük, aki rosszul végzi el a munkáját. Van a szónak egy korábbi jelentése is. Akkor használták, amikor csak az végezhetett iparosmunkát, aki belépett a szakmai szervezetek, a céhek egyikébe. Aki asztalosmunkát végzett, de nem volt tagja az asztalosok céhének, az volt a kontár. Ma úgy mondanánk, hogy engedély nélkül végzett engedélyhez kötött vállalkozói munkát. Éppen úgy, mint a kisbuszosok többsége.

Használhatjuk rá a zugtaxis szót is. Éppen úgy, mint a zugügyvéd megnevezést arra, aki ügyvédi szakvizsga nélkül lát el feketén, csalással jogi képviseletet.

Többször leírtuk: a kisbuszos személyszállításnak ma nincs jogi alapja. Valaki vagy taxis, vagy buszos. A 9 személyes kisbuszok személyautónak számítanak. Személyautóval kétféle szállítás lehetséges: vagy taxizás, vagy a személyautós személyszállítás. Ez utóbbit viszont csak szűk körben lehet végezni: valamilyen egyéb tevékenységhez, mondjuk turisztikai szolgáltatáshoz vagy utaztatáshoz kapcsolódóan. Például olyan munkára alapítható személyautós szállító vállalkozás, amikor valaki egy szálloda vendégeit fuvarozza a szállodától a gyógyfürdőig. Vagy egy légitársaság utasait gyűjti össze az ország különböző részeiről, s szállítja őket a repülőtérre. De arra, hogy menetrend alapján utasokat vigyen Magyarországról Berlinbe, Londonba, Amszterdamba, arra nem alkalmazható ez a vállalkozási forma. Aki ezt személyautóval akarja végezni, annak taxiengedélyre lenne szüksége. Márpedig megnézném, melyik kisbuszos szállító rendelkezik taxiengedéllyel.

Mi a baj a zugtaxizással?

Aki jogszerűen utasokat akar szállítani, annak százféle jogszabályt kell betartania. Ki kell váltania a megfelelő szállítási engedélyt, amit aztán rendszeresen ellenőrizni fognak a hatóságok. Vizsgákat kell letennie, anyagi biztosítékot kell nyújtania, biztosítania kell az utasokat. Figyelembe kell venni a személyszállításra és az utasjogokra vonatkozó uniós rendeleteket. Ellenőrzik az autója állapotát, a sofőr fizetését – kénytelen megfelelni például a német minimálbér most bevezetett új szabályainak is.

A zugtaxis ezzel szemben személyautóként fut az utakon, ahol a kutya sem állítja meg. A kisbuszok nem érik el a közlekedési hatóság ingerküszöbét, nem tartoznak az ellenőrizendő körbe. Kisbuszt ugyanis bárki vezethet, akár egy nagyobb család is ülhet az ülésekben. Nem lehet kiszűrni, hogy melyik kisbusz visz üzleti utasokat, s melyik nem. Aki hivatalosan személyszállítással foglalkozó vállalkozó, annak a vállalkozása fő adatait fel kell tüntetnie a kocsi oldalán. Ebből is lehet látni, hogy ez nem magánautó, hanem üzleti célú szolgáltató. Ha nem tünteti fel, akkor magánautónak látszik, tehát fel sem tűnik a hatóságnak, hogy itt valami hiányzik. Ez ám az ellenőrzés ördögi köre! A hatóság csak azt tudja megtalálni, aki betartja a szabályokat. Azt büntetik, aki törekszik a szabályok betartására, de valamit nem jól csinál. Aki pedig egy az egyben fütyül az előírásokra, az angolnaként csúszik ki a közlekedési hatóság hálójából.

És hogy mi a baj ezzel a helyzettel? A zugtaxisok a be nem tartott előírások miatt fele annyi költséggel dolgoznak, mint akik szabályosan vállalkoznak. „Számukra nincs bejelentett alkalmazott, nincs áfa, nincs cégautóadó, nincs évenkénti vizsgáztatás a járműnek, nincs kötelező oktatás, nincs ellenőrzés, mert nincsenek nyilvántartva. Tehát elképzelhetetlen az azonos versenyhelyzet. Ezen vállalkozások jelenleg többen vannak, mint a legálisan működők.” – írja egy elkeseredett olvasónk. Megoldást ő sem lát: „Tehetetlenek vagyunk, nincsenek eszközeink, és lassan mi megyünk tönkre, és ők vígan dolgoznak tovább” – írja levelében.

A levél írója 10 buszt működtet, 14, 17, 20 férőhelyeseket. mindegyik 9 fő feletti, így be kell tartania a szabályokat, engedélyre van szüksége. A nagyobbakhoz már tachográf is kell, szigorúan mérik a sofőr engedélyezett vezetési idejét. Egy 8 utassal Hamburgig közlekedő kisbusz sofőrje vajon hány órát vezet egy nap?

A kisbuszos vállalkozások elszaporodása miatt egyre lejjebb csúsznak a nemzetközi közlekedés árai. Miközben egyre nagyobb az igény a jó minőségű, kényelmes, akár háztól-házig történő szállításra, ennek az árát egyre kevésbé akarják az ügyfelek megfizetni. A tipikus utas itt nem az üzletember, hanem a külföldre kivándorló fiatal, a Németországban dolgozó családfő, a Berlinbe utazó diák. Mind kispénzűek, mind gyűjtögetni és jobban élni indulnak nyugatra. Spórolnak az utazáson, mert kint minden fillérjükre szükségük lesz. Ezeket az utasokat nehéz lenne a hivatalos utazás nagyobb biztonságával megfogni. A minden adót és minden költséget megspóroló zugtaxisok persze partnerek ebben, hiszen bőven van hova leengedniük az áraikat.

Miért nem lehet megfogni a kontár vállalkozókat?

Azért, amit a cikkben eddig is írtunk: mert a hatóság számára láthatatlanok. Az autóik elvegyülnek a személyautók között a B kategóriás vezetői engedéllyel. A vállalkozások nincsenek a szállító cégek között nyilvántartva, hogy a hatóság az ellenőrzésre váró cégek között sort keríthessen rájuk is.

Egy ilyen cég lebukni két esetben tud: vagy egészen véletlenül, vagy csapdába csalva. Az előbbi lehet egy véletlen NAV-ellenőrzés. Ezeknek a cégeknek egy része valódi vállalkozás, csak éppen személyszállításra nincs megfelelő engedélyük. Egy alapos adóvizsgálat esetén napvilágra kerülnek a számlák, s talán megkérdezi egy revizor, hogy milyen személyszállításból érkezett ez meg ez a számla, ha a cég nem is foglalkozik ilyen tevékenységgel. Ezt persze egyszerűen kikerülik, ha az utas soha nem is kap számlát.

Csapda? Ehhez az kell, hogy a NAV is le akarja fülelni őket. Az adóellenőrök már válóperes ügyvédnél, sőt, mellplasztikát vagy béltükrözést végző orvosnál is jelentkezek próbavásárlásra. Mindegyiket le tudták buktatni a nyugtaadás elmulasztása miatt. Itt is ez lenne az első lépés: csak be kellene regisztrálni utasként néhány kiszemelt utaztatóhoz, s máris borulna az egész vállalkozás. De úgy tűnik, a NAV érdeklődését ez a terület még nem keltette fel, még nem hallottunk ilyen akcióról.

Nem csak szabálytalan, de veszélyes is lehet a zugtaxizás

A büntetés elkerülésére egy ellenőrzés során sokan azt állítják, hogy nem is pénzért szállítanak utasokat, csak egyszerűen az együtt utazók megosztják a kiutazás költségeit. Ők csak útitársak, nem pedig vállalkozó és ügyfelei – állítják.

A magyar sajtóban a közelmúltba több cikket is olvashattunk ilyen telekocsis ügyekből. Az utazás során begyűjthető könnyű pénz ígérete sokakat arra csábít, hogy osszák meg személykocsijuk üléseit másokkal. Az utas kifizeti a 30 ezer forint körüli viteldíjat, persze feketén, számla nélkül, útitársként. Ő csak “hozzájárul” ezzel a benzinpénzhez. Ha minden hely elkel, akkor 200 ezret is kereshet egy oda-vissza úton a magánautós. De nem veszélytelenül: egy gyanútlan férfi két hónapra került rács mögé Németországban, mert kiderült, hogy nem sima utasok, hanem illegális bevándorlók ültek az autójába. A németek embercsempészettel vádolták. Ha ez egy buszon történik, ahol számla és utaslista van, akkor semmi gond, hiszen a vállalkozó szabályosan jár el. Így viszont a sofőr felelőssége, hogy kit engedett be szívességből az autójába. Ő is felelős az utasáért.

A Blikk cikke szerint a pórul járt magyar autós egy év börtönbüntetést kapott, három évre felfüggesztve., Az ítélet előtt 56 éjszakát raboskodott a passaui börtönben, ahol más magyarokkal is találkozott. Mind hasonló ügyek miatt kerültek rács mögé.