A sofőrök nem szeretik a raklapok cseréjével járó pluszmunkákat, de ha nem figyelnek oda, akkor a hiány komoly kárt okozhat a fuvarozónak is. Mire figyeljünk a raklapokkal kapcsolatban?

A megfelelő csomagolásnak is ára van, jól tudja ezt mindenki, aki küldött már nagyobb mennyiségű készterméket a megrendelőinek. Ahhoz, hogy az árut biztonságosan célba lehessen juttatni, nem kevés csomagolóanyagra van szükség. Ezek nagy része mindenképpen a szemétbe kerül.

Az újra és újra felhasználható csomagolás úttörője volt a szabványos raklap (vagy más néven paletta) megjelenése a hatvanas évek elején. Pontosan 1961-ben kötöttek európai országok egy megállapodást, ami meghatározta a szabályos méreteket és minőséget. És ami a legfontosabb: ez a megállapodás tette lehetővé, hogy az egyezményt aláíró országok minden további vizsgálat nélkül csereként elfogadják a másik országban gyártott raklapokat is. Ez sok ezer tonna csomagolóanyag felesleges mozgatását és szintén sok ezer tonna felesleges hulladék termelését előzte meg.

Az egyezmény aláírása előtt a raklapok többségét egyszer lehetett felhasználni. Az eladó azon vitte el a terméket a vevőnek, aki aztán azt csinált vele, amit akart. Ez elég nagy pazarlás. Lehet, hogy újra felhasználták, de akkor ez csak a két cég közötti egyezség kérdése volt. És ha nem volt oda-vissza szállítás, akkor a vevő esetleg kénytelen volt csak a raklapok visszaszállítására egy csomó pénzt elkölteni.

Az 1961-es egyezmény éppen ezt tette feleslegessé. A közös rendszerbe bekerülő raklapokat olyan vállalkozás elfogadja, amelyik belép ebbe a rendszerbe. Ehhez szabványos megoldások kellenek: garantálni kell azt, hogy a Spanyolországban gyártott raklap pontosan ugyanakkora legyen, és ugyanannyi árut bírjon el, mint a német és a francia. Csak így lehet biztonságosan rakodni és tárolni is.

A szabvány betartását nemzetközi szervezetek ellenőrzik. Ez azzal is jár, hogy nem gyárthat akárki raklapot. A szabványos raklap védett termék. Szabványosnak csak az mondható, amibe a védjegy tulajdonosa a megfelelő jelöléseket belesüti.

Használhatóak persze olyan raklapok is, melyekbe semmiféle jelölést nem sütnek bele, esetleg a készítő cég saját logóját. Ezek is megfelelőek az áru mozgatására és tárolására. Ezek az úgynevezett egyutas raklapok. Azért egyutas, mert nem vesznek részt a hivatalos nemzetközi raklapcserében. Azaz, ha a vevő ilyen raklapon fogadja el az árut, azt a raklapot nem fogja tőle egy másik cég elfogadni. Legfeljebb akkor, ha erről mindenkivel külön-külön egyezségeket kötnek, mint ahogyan 1961 előtt működött a rendszer.

A cserére vonatkozó hátrányok mellett az egyutas raklapok előnye, hogy jóval olcsóbbak, s nem kell foglalkozni a visszaszállításukkal. Csak azt kell tudomásul venni, hogy visszaszállítás nélkül hulladéknak minősülnek.

Melyik raklap a szabványos?

A szabványos raklapot a lábába belesütött jelzések azonosítják. A hivatalos európai raklap jobb oldali lábába az EUR jelet sütik bele, a bal oldaliba pedig a gyártó ország nemzeti vasúttársaságának a jelét. A magyar raklapok így a MÁV jelzéssel kerültek forgalomba. ami tehát EUR jelzésű, azt minden ország elfogadja.

A MÁV és a többi vasúti jelzés az új raklapokon már nem látható. Tavaly született ugyanis egy nemzetközi megállapodás arról, hogy a külön-külön jelölések helyett egy egységes jelölése lesz valamennyi raklapon, bármely országban készül is. Így a magyar raklapok is jobb oldalon továbbra is az EUR, míg bal oldalon az új, az UIC jelet tartalmazzák. A középső lábon egy hatjegyű szám olvasható. Ebből

•         az első három a gyártó kódjele
•         a negyedik a gyártási év utolsó számjegye
•         az ötödik és a hatodik a gyártási hónap száma.

Van egy másik raklaptípus is, ennek a használhatóságáról évtizedes vita folyik még ma is. Ezek az EUR mellett az EPAL jelzést tartalmazó raklapok.

Az EPAL 1992 óta létezik, több gyártó akkor hozott létre egy új, nemzetközi raklapos szervezetet. Csakhogy a mai napig vita van köztük és a régi szervezet között. Van közöttük egy friss (idén nyári) megegyezés, csak állítólag nem írták alá mindannyian.

Ez a gyártói csoport sem kis szervezet, évente legalább 5 millió raklapot gyártanak EPAL jelöléssel. Tehát bárki találkozhat ezzel a típussal is. Csak oda kell figyelni a használatára, mert ma sincs garancia arra, hogy az EPAL-EUR jelzésű raklapokat mindenki el fogja fogadni. Ha előzetes egyeztetés nélkül ezen viszi a fuvarozó az árut, akkor még az is előfordulhat, hogy nem lesz lerakás. A megrendelő nem veszi át a szállítmányt, lehet visszafordulni és majd másik raklapokon újra elhozni mindent. Az igazi kár persze a megbízóé, de a fuvarozó is pórul jár ilyen esetben, ha rakott autóval kell hazajönnie. Tehát arra is figyeljen a fuvarozó, hogy ha ilyen raklapon visz árut, akkor azt el fogják-e fogadni tőle, meg arra is, hogy az EUR raklapok helyett csak akkor fogadjon el csereként EPAL jelzésűt, ha azt a megbízóval előbb egyeztette.

Hogyan történik a raklapcsere?

Acsereforgalom egyszerűen azt jelenti, hogy a megrendelő ugyanannyi raklapot visszaad az eladónak, mint amennyin az árut megkapta. Ezt két módon teheti meg:

•         lerakodás után visszaszállítja ugyanazokat a raklapokat
•         rögtön a fuvarozónak átad ugyanannyi raklapot, mint amennyi érkezett, csak nem ugyanazokat, hanem korábban, máshonnan kapott raklapokat.

Mi itt a fuvarozók problémája? Az, hogy sokszor nem ugyanannyit kapnak, mint amennyit beszállítottak, vagy nem ugyanolyan minőségűt. A használt, sérült, sokszor selejtes raklap nem annyit ér, mint a beszállított új.

A sérült raklap megállapodás alapján a szállító, vagy a megrendelő kára. Újat kell venni helyette, vagy javítani kell. Mindkettő költség. Márpedig raklap mindig sérül.

Raklapok sérülnek a telephelyeken, raktárakban is mozgatás közben, vagy csak egyszerűen elöregszenek a használattól. Éppen ezért szinte mindenki trükközni próbál az átvételnél.  Az áru átvevője ugyanis köteles átnézni a raklapokat is, amin a termék érkezett. El kell vele számolnia, s a szállítólevélen fel kell tüntetnie, hogy hány raklapot vett át. A szállítóleveleken általában van is erre egy külön rovat. Ahogy fuvarozóktól halljuk, ilyenkor megy a trükközés: hibátlan, sérülésmentes raklapokat minősítenek selejtnek, hogy kevesebbet kelljen visszaadni helyettük.

Ilyen helyzetben igen nagy a sofőr felelőssége. Többen azt mondják, nincs mindig mód arra, hogy a sofőr ott legyen a rakodásnál. Ha ez így van, akkor utólag kell időt szánni arra, hogy a jegyzőkönyvbe foglalt megállapításokat átnézzék együtt! A sofőr az aláírásával elfogadja a lerakóhely minősítéseit is, utólag már nem lehet reklamálni.

Ha nem ért egyet a megállapításokkal, legyen elég határozott ahhoz, hogy ez be is kerüljön a jegyzőkönyvbe. Le is lehet fényképezni a sérültnek minősített raklapot.  Arra is ügyelnie kell a sofőrnek, hogy csak a megfelelő típust fogadja el csereként! EUR raklapot helyett

•         ne vegyen át EPAL jelzésűt
•         ne vegyen át EUR jelzés nélküli, egyutas raklapot
•         győződjön meg róla, hogy a raklapokon a megfelelő jelzések szerepelnek-e.

Raklaphamisítás

A megfelelő jelzések vizsgálata azért is fontos, mert már a raklapokat is hamisítják. Nem kis üzletről van szó! Ebből a csomagolóanyagból sok millió darabot készítenek egy évben. Minden országban azonos tulajdonságokkal gyártják, nem lehet megkülönböztetni egyiket a másiktól. Egy megkülönböztető jegyük van: a hitelesített, besütött gyártói és származási jegyek. Ezt kell hamisítani.

Sajnos, hamisítják Magyarországon is. Nemrég a NAV tette közzé, hogy egy raklaphamisító vállalkozást lepleztek le a Dél-Alföldön. A cégnek hivatalosan is joga volt javítani a sérült raklapokat. Így jogszerűen volt náluk a jelzésekhez használt besütővas. A vállalkozó úgy gondolta, kicsit maszekol is a javítás mellett, s a valódi besütővassal elkezdett hamis raklapokat gyártani. A jelzés valódi volt, de a NAV szerint a raklap minősége sokkal silányabb lett az eredetinél. Egy ilyen különbség persze megint csak akkor derül ki, amikor a lerakó visszadobja az egész szállítmányt a szétborult, összeroskadt raklapok miatt.

A hamisító cég úgy bukott le, hogy a védjegytulajdonos külföldi cég vezetői megérkeztek egy ellenőrzésre. A telepen meg ott álltak halomba rakva a szállításra váró hamisított termékek. Már 2500 darabra volt megrendelése a cégnek. Az új EUR raklapok nettó ára 2500 forint körül van, így ez egy 6 millió forint feletti hamisítás. A lefoglalt, hamis raklapokból egyébként tűzifa lesz.

Néha egyébként a sofőrök is részesei az illegális raklap-kereskedelemnek. Van olyan logisztikai cég, ahol külön emiatt GPS készülékkel követik a járművek mozgását és szúrópróbaszerűen ellenőrzik a sofőröket. Azokat a helyeket igyekeznek kiszűrni a GPS adatok segítségével, ahol több autó is hosszabb ideig állt, s ez nem egy lerakóhely volt. Az ilyen helyeken az ellenőrök gyakran találnak illegális raklapdepókat, ahol a sofőr saját zsebre elad pár darabot a szállított csomagolóanyagból.

Környezetvédelmi termékdíj

Az EUR raklapok használata azért is jó a cégeknek, mert ezekre kevesebb környezetvédelmi termékdíjat kell fizetni. Ezt a díjat – valójában ez a hulladékra kivetett adó – minden olyan csomagolás után fizetni kell, amit nem lehet újrahasznosítani. Elég bonyolultak a bevallás, befizetés szabályai. A raklapokkal kapcsolatban az a lényeg, hogy a zárt raklapbérleti rendszerben használt raklapok esetén csak akkor kell megfizetni ezt a díjat, amikor a terméket javítani kell vagy leselejtezik. Zárt rendszernek itt azt nevezzük, hogy a raklap vásárlása, felhasználása, visszagyűjtése pontosan dokumentált, abból termék nem tud „elveszni”. A raklap biztosítása ilyenkor nem az áru tulajdonosának a feladata, hanem egy raklapbérlettel foglalkozó cég szállítja neki mindig a szükséges mennyiséget. Ilyenkor ez a cég gondoskodik a használt csomagolóanyag visszagyűjtéséről is. Azért kell a zárt rendszer, hogy minden mozgásnak, javításnak, selejtezésnek nyoma kell legyen. Termékdíj-mentes az először használt, új, úgynevezett fehér raklapok használata is, ha a tulajdonosa nyilatkozik arról, hogy az új raklapot legalább 12 hónapig használni fogja.

A nem cserélhető raklapokra viszont minden egyes használat során meg kell fizetni a termékdíjat, ami körülbelül másfél euró raklaponként.

Egyutas vagy papírraklap?

A raklapkérdés bonyolultságára jellemző, hogy sokszor még az sem látszik, hogy melyik is lesz a jó irány a jövőben. Az állam a különböző adókkal, termékdíjjal kicsit be tud avatkozni, de a piac úgyis azt használja, ami a legjobb – legfeljebb több adót fizet utána a végső vásárló.

A megrendelők sok esetben teljesen új, fehér raklapot követelnek. Ez érthető is élelmiszer, gyógyszer, vagy bármilyen hasonló áru esetében! Hiszen képzeljük el, hogy egy szupermarket eladóterébe kitolják a raklapos árut olyan raklapon, amin előtte például vegyi anyagot, vagy romlott húsárut szállítottak. Vagy elképzelhető, hogy egy gyógyszergyár, mely termékeit a legszigorúbb higiéniával állítja elő, hajlandó legyen egy koszos, használt raklapon szállítani a kész gyógyszereket? A megrendelők éppen ezért nem szívesen fogadják a sokat cserélt EUR raklapokat. Vagy újat követelnek, vagy egyszer használatos, eldobható raklapokat akarnak. Az viszont termékdíj-köteles.

Egy magyar cég például emiatt a probléma miatt ajánlja az általuk is gyártott papírraklapok használatát. Ahogy írják, ennek a teherbíró képessége ugyanakkora, mint a hagyományosé, ám a saját súlya csak 4,4 kg. Egy hátránya van: kíméletesebb bánásmódot igényel, s nem lehet a szabad ég alatt tárolni.