Vaszari Lászlóról mondhatnánk, hogy olyan, mint bármelyikünk a szakmában. Naponta legyőzi a problémákat. Küzd a cégéért, a családjáért, az alkalmazottaiért. Évtizedek óta dolgozik az áruszállításban. Vele beszélgettünk a szakma szépségeiről, nehézségeiról, és mindarról, amit a fuvarozás “nagy öregjeitől” tanulni lehet.

Vaszari úr eredeti szakmája vegyész, de még az antivilágban fuvarozni kezdett egy IFÁ-val. Az ország szinte valamennyi bútorraktárát volt „szerencséje” végigjárni. Aztán egy görbe estén a barátok egyszer csak feltették neki a kérdést, hogy miért is kínlódik?  Így csak megszakad huszonévesen, vegyen inkább egy billencset. Aztán addig-addig piszkálták, amíg vett egyet, és aztán benne is ragadt. Mint mondta, szeret minden nap a saját ágyában aludni…

Munka van, sofőr nincs

Immár 37 éve Győr környékén szállítja a sódert, kavicsot, földet, betont, egyszóval az ömlesztett anyagokat. Nyolc nagy teherautója van. Volt neki több is, de el kellett néhányat adni, mert nem volt, aki vezesse. Pedig munkája lenne. – Ennyi év után nem kell magam reklámozni, engem már keresnek a megbízóim. Folyamatosan rengeteg a megbízásom – meséli. A munkaerőhiányon még a sofőrképzés sem tudott segíteni. Meglátása szerint a program ugyan jó ötlet, de az ott végzettekből hozzá sajnos csak a „selejtje” jutott el. A nemzetközis sofőröket pedig nem tudja egyből a billencsre ültetni. Aki onnan érkezik, az nem biztos, hogy egyből be tud tolatni a rakodógép alá. Ehhez a munkához egészen más gyakorlat kell. Egy ilyen kocsi 15-20 millióba kerül, és nem túl szerencsés, ha valaki az első nap „félrerakja” a platót. Megfizeti a kárt?  – Ugyan, nekünk, tulajdonosoknak csak kötelezettségeink vannak, az alkalmazottaknak meg jogaik – mondja.

Lényeg a „több lábon állás”

Döntően útépítésekhez szállít földet, de hamarosan az E-ON egyik daruja számára fog egy különleges felvonulási utat építeni. Mint mondja, manapság egy lábon állni nem lehet. Így aztán mással is foglalkozik, főleg térkövezéssel. Itt szoros a kapcsolat a fő foglalkozásával.

Ha egy település térkövezésére pályázik, akkor ott mindent vállal. Úgy tartja, hogy a megbízónak is könnyebb, ha csak egy „lovat” kell ütnie. Legutóbb Győrben vállalta egy lakópark összes közmű- és útépítési munkáit. Ahol kellett, ott persze voltak alvállalkozói. – Legfontosabbnak a munka iránti alázatot tartom – mondja. – A munkaidőnek soha sem fél négykor van vége, hanem akkor, amikor befejeztük a munkát. Igaz, így sem lehet 3 nap alatt meggazdagodni.

Muszáj főnöknek lenni

Öt éve még a kocsin ült, de egy korábbi baleset miatt már „csak” az irodai munkát viszi. Főnök, aki kemény kézzel irányít, és biztosítja a sofőrök nyugodt munkafeltételeit. – Tudom, hogy se fagyos reggelen, se tűző napon nem jó beszállni az autóba –  magyarázza Vaszari úr. Ezért épített a telephelyén egy garázst, ami pont arra jó, hogy ne fagyjon, vagy süljön meg a vezető. Hálásak is érte az alkalmazottai. A rakodást pedig egy frissen beszerzett új homlokrakodó segíti.

– A munkakapcsolatban nincs demokrácia. A főnök megmondja, hogy mit kell csinálni, a beosztottnak meg végre kell hajtania. Akinek problémája van, nyugodtan elmondhatja, meghallgatom. Ha van rá megoldás, akkor megoldjuk, ha viszont nincs, akkor az én szavam a döntő – teszi hozzá. Ez mindenkire érvényes, még arra is, akivel 15 éve dolgozik együtt. Vallja, bizonyos helyzetekben érzékeltetni kell, ki a főnök. Ha nem így tenne, akár az egész vállalkozás jövője csúszhatna el rajta.  

Vegyük például az üzemanyag kérdését. Van két járművünk, az egyik 35 a másik pedig 48 litert fogyasztott. – Én ilyenkor rákérdezek a többet fogyasztó jármű sofőrjénél, hogy milyen műszaki hibája volt az autónak?” Ha úgy válaszol, hogy ő nem lopta el az üzemanyagot, akkor már tudom is a választ – meséli Vaszari.

Vállalkozóként a munkában maximalistának kell lennünk, még akkor is, ha ez nem mindig hat kedvezően a családi életre. Ezzel mutatunk példát a munkatársaknak. Mint mondja, ha egy alkalmazottja a teljesítménye 70%-át nyújtja, akkor azzal már elégedett.

A több általában kevesebb

Azt mondja, folyamatosan vissza kell forgatni a pénzt. Ha valami tönkremegy, akkor ne sajnáljuk a pénzt a szakszerű javítástól vagy az új eszköz beszerzésétől. Az olcsóbb a végére szinte mindig drágább lesz. Például sokan a gumin igyekeznek spórolni, ő viszont szigorúan 3 évente minden kocsijára új garnitúrát vesz. Kell is, hiszen nem éppen autópályákon közlekednek. Ezzel nemcsak tervezni tudja a költségeit, de addig el is „felejtheti”, merre lakik a gumisa. Ugyanez van az alkatrészekkel is. Csak gyári alkatrészt enged beépíteni, a gányolás nála kizárt. A kisebb szereléseket megcsinálják a telephelyen, a nagyobbakra meg van egy szerviz. Ide mindig tisztán, lemosatva viteti el a gépeit, megtisztelve ezzel a másik vállalkozót. A szerelők is szívesebben nyúlnak tiszta kocsihoz, ami aztán a munkájuk minőségében is visszaköszön.

A munkák zöme ismeretség útján

A legtöbb munkája eddig ismeretség útján jött. A 80-as években elég nagy volt a baráti köre. Ettől függetlenül mindenkinek azt mondja, hogy őt semmi mással, csak a munkájával minősítsék. Soha nem ő adja a legolcsóbb ajánlatot, de nem is szeretné. Látja, hogy akik nagyon olcsók, azok milyen munkát adnak ki a kezük közül.

Sajnos még most is sok az ügyeskedés a piacon. Sokan szeretnék a fizetést megspórolni, és erre mindenféle indokokat találnak ki. Néha ilyenkor nincs sok eszköz a vállalkozók kezében. De mindent meg kell próbálni. Egy személyes találkozó néha sok mindent megoldhat. Van, akit csak meg kell tanítani a jó modorra. Neki, hál’ Istennek van egy jó ügyvédje is, aki már többször kihajtotta a neki járó összeget.

Érdemes?

– Amikor kezdtem, odáig szerettem volna eljutni, hogy ha bemegyek egy könyvesboltba, akkor ne kelljen megnéznem mi, mennyibe kerül. Ma már ezzel nincs gondom, de ennek ára volt – mondja a fuvarozó szakember. A szakmai igényessége miatt bizony voltak magánéletbeli válságai. 20 év óta nem volt szabadságon. Míg nem volt a tachográf, akkor szombat, vasárnap is dolgozott. Őszintén megmondja, ma már másképpen csinálná. A maximalizmusból persze nem engedne, de okosabban sáfárkodna az erejével.

Tanácsai a most kezdőknek

– Aki most szeretne hasonló vállalkozásba fogni, az minden apró részletre figyeljen oda – tanácsolja Vaszari. Ne akarjunk rögtön a vezérigazgatói székbe ülni! A legjobb az, ha legalább 2 évet eltöltünk sofőrként, rakodóként, majd megyünk egyre feljebb. A legfontosabb a fuvarozásban a tapasztalat. Egy tulajdonos akkor lesz igazán jó gazda, ha maga is tudja, mit és hogyan kell csinálni. – Egy barátomnak generálkivitelező cége van. Bár cégtulajdonos, de ha kell, a mai napig megfogja a kőműveskanalat vagy szereli a vasat. És mindezt azért tudja megtenni, mert alulról kezdte és pontosan ismer minden munkafolyamatot!

Hiszi, hogy ha az élet úgy hozza, meg kell tanulni a dolgokat. A tulajdonosi szemléletbe sok minden belefér, de a legfontosabb a gyors döntéshozatal. –  Az élet felkapja az embert és nem lehet tudni, hova teszi le, de mindenkinek ott kell helytállnia, ahova került!

Őri András