Lerakáskor kiderül, hogy az áru menet közben megsérült, még rosszabb esetben totál tönkrement. Ez bele is kerül a fuvarlevélbe, de a pontos kárt még nem tudjuk leírni. Elkezdjük intézni a biztosítót, közben kiállítjuk a számlát a fuvardíjról. Igen ám, de ezt a megrendelő nem fogadja be. Vajon jogosan teszi? Visszatarthatja-e fuvardíjat az árukár megtérítéséig, vagy ez két külön történet?
Amíg az áru nálunk van, mi felelünk érte. Ha a szállítás alatt megsérül, elveszik, akkor meg kell térítenünk a kárt. Ezt csak pár, kivételes esetben úszhatjuk meg. Akkor, ha a galibát a következők okozták
– a megrendelő felróható magatartása, hibás utasítása (“Sanyikám, nem kell őrzött parkolóban megállnod, nem lesz semmi gáz, ne hisztizz!”)
– az áru sajátos hibája (pl. rozsdásodik, megromlik, beszárad, csorog, apad, megrágja az egér stb.)
– nyitott és ponyva nélküli járművet kért a megbízó (és ezt a fuvarlevélbe beleírtuk)
– hiányos volt a csomagolás, vagy egyáltalán nem is volt (például törékeny dolgok) és ezt fenntartásként be is jegyeztük felrakáskor a fuvarlevélre
– az áru kezelése, felrakása, elhelyezése vagy lerakása, ha azt a feladó vagy a címzett végezte (és be is jegyeztük a fuvarlevélre)
– ha az árudarabok rosszul voltak megjelölve, számozva
– olyan körülmény, amit nem láttunk előre és nem is kellett volna előre látnunk (pl. olyan baleset, amit nem mi okoztunk, vagy a vírus miatt az orrunk előtt zárják le a határt, kiraboltak, holott mi mindent megtettünk, betartottuk a parkolásra vonatkozó előírásokat, tartottuk a tankolási tervet stb.).
Hiú ábrándokat ne kergessünk most sem: ha bekerülünk a slamasztikába, akkor nekünk kell bizonyítani, hogy mi semmiről sem tehetünk.
Mi dolgunk van ilyen helyzetben?
Sérült és elveszett rakománynál azonnal szólni kell a feladónak és a címzettnek is, hogy “megváltozott a leányzó fekvése”. A nyomozói vénánkat sem árt előkaparni valahonnan mélyről: minden adatot, bizonyítékot gyűjtsünk be, a saját védelmünk érdekében. Fényképezzünk, kamerázzunk, rögzítsünk mindent, még ha első ránézésre jelentéktelennek is tűnik. Azt pedig nem kell külön ragozni, hogy együtt kell működnünk mindenkivel.
Hogyan kell elszámolni az árukárral?
– Fontos, hogy a kár legyen meg – nem összegre, hanem súlyra – teszi hozzá szakértőnk. Az áru értékét ugyanis a tőzsdei ár, ennek hiányában a piaci ár alapján kell megállapítani. Ha ilyen nincs, akkor azonos természetű és minőségű áruk közönséges értéke szerint kell kalkulálnunk. De mindig van egy plafon: a kártérítés nem lehet több mint a hiányzó bruttó súly minden kilogrammja után 8.33 elszámolási egység (egy elszámolási egység jelenleg 10 Euró körül van.)
Mi lesz a fuvardíjjal?
Nem ugyanaz az áru sérülése és az elvesztése.
Az elveszett árut nem szállítottuk le, ezért bukjuk a fuvardíjat. A Ptk. kimondja, hogy áru teljes vagy részeleges elvesztésekor a fuvardíjra, vagy annak arányos részére nem tarthatunk igényt. Az elveszett vagy megsemmisült áru szállítását csak abban az esetben számlázhatnánk ki, ha a kárt valamilyen vis maior esemény okozta volna (tehát az ellenőrzési körünkön kívül eső, a szerződéskötés időpontjában előre nem látható körülmény, és nem volt elvárható tőlünk, hogy ezt a körülményt elkerüljük vagy a kárt elhárítsuk).
Ha leszállítjuk a sérült árut, akkor a fuvarozást elvégeztük, a megrendelőnek be kell fogadni a fuvardíjról kiállított számlánkat. De ha mi vagyunk a ludasak az árukárban, akkor kártérítést kell fizetnünk. Ezt az összeget pedig visszatarthatja a megbízó a fuvardíjból. Azzal ugyanis, hogy sérült árut szállítottunk le, megszegtük a szerződést. Ilyen esetben a megbízónak joga van visszatartani a díj egy részét. (Ptk. 6:139. §)
A visszatartási jog nyilván a kártérítés mértékéig illetheti meg a megrendelőt. Ha van biztosítás, akkor az ügyet a biztosító szakembere kivizsgálja, és jegyzőkönyvbe veszi a kár összegét. Ha nincs biztosító, vagy mondjuk ki sem jön, akkor ismét a súlyra kell visszamenni: tehát ha az 500 kg-ból 100 kg sérült, akkor legfeljebb 100 kg x 8.33 *10 eurót, azaz kb. 3 millió forintot tarthat vissza. Ez a maximum. Mindkét esetben írásban kell tájékoztatnia minket a megrendelőnek, hogy ezért és ezért ennyi forintot tartott vissza a fuvardíjunkból.
Nem elég visszaküldeni, vitatni kell a számlát
Olyan nincs, hogy valaki egyszerűen nem fizet ki egy számlát, vagy egyszerűen visszaküldi. Jó néhány éve ennél többre van már szükség: a számlákat vitatni kell.
Nyilván sejthetjük, hogy a vitatásra csak írásban van lehetőség, lehetőleg tértivevényes levéllel. Ebben le kell írnia a vitatás okát és hátterét, magyarán hogy mi a baja a számlánkkal.
Mire vonatkozhat a vitatás?
A fizetési kötelezettség
– jogcímére vagy fennállására (pl. nem is volt közöttünk szerződés) vagy
– esedékességére (pl. még nem járt le a fizetési határidő, részletfizetésben állapodtunk meg stb.) vagy
– mértékére, összegére (pl. beszámítással élt, mert mi is tartoztunk neki korábbról és azt levonta, nem 2 millió volt a szerződésben, hanem másfél stb.)
Vitatni sem lehet bármeddig, erre 20 napja van a kötelezettnek. Szakemberünk szerint tehát meg kell várnunk a teljesítési időt követő 20 napot. Ha ez idő alatt nem vitatja a követelésünket, akkor fizetési felszólítást kell küldjünk, hogy most már tessék szépen fizetni. Miután ez a fizetési felszólítás kiment, már nem vitathatja az adós a számlánkat.
Kis Zsuzsanna
