Egy olvasónk alvállalkozójának a sofőrje nem tartotta be a vezetési és pihenőidejét, ezért megbüntették. Meglepő módon az alvállalkozó szeretné áthárítani a bírságot a fuvart továbbadó olvasónkra, illetve az ő megbízójára. Vajon lehetséges ez, vagy tényleg annyira abszurd a helyzet, amennyire első olvasásra is látszik?
Az élet produkál néha olyan helyzeteket, amikor csak kapkodjuk a fejünket, s nem akarjuk elhinni, hogy ilyen valóban létezik. Ez az eset is közéjük tartozik. Azt gondolnánk, hogy a felelősségvállalás mindenki számára ugyanazt jelenti, s nem nagyon kell elmagyarázni a lényegét. Úgy tűnik, nem mindenki számára van ez így.
Vannak olyan helyzetek, amikor nagyon könnyű lenne másokra hárítani a felelősséget. Elvállalunk egy megbízást, amiről azonnal látjuk, hogy nagyon szorosan lehet csak teljesíteni. Határidős a lerakás, késni nem lehet. A távolság, a terep, a várható forgalom ismeretében pontosan látjuk, hogy csak akkor tudja ezt a sofőr teljesíteni, ha megsérti a szabályokat. Vagy a közlekedési szabályokat rúgja fel, és gyorsabban hajt a megengedettnél, vagy a pihenőket húzza rövidebbre a szabályosnál.
Könnyű lenne azt mondani ilyen helyzetben, hogy a megbízó a felelős, mert ilyen körülményeket kényszerített a járművezetőre. Csakhogy ez nem így van. Vállalkozóként kötelességünk az érvényes előírások, jogszabályok alapján eljárni. A jogszabályok betartása felülírja a megbízó elvárásait. Ha a megbízó utasítása csak a jogszabályok felrúgásával tartható be, akkor meg kell tagadni az utasítások végrehajtását. A „parancsra tettem“ elv nem használható. A sofőrt sem utasíthatjuk arra, hogy szegje meg a szabályokat. Még csak ki nem mondott elvárásokat sem állíthatunk vele szemben ezzel kapcsolatban. Nem is jutalmazhatjuk a gyors megérkezésért.
Ha ilyen megrendeléssel találkozunk, két dolgot tehetünk. Vagy el sem vállaljuk a nyilvánvalóan törvénysértő fuvart, vagy megtagadjuk a szabálytalanságra késztető utasítást. Ha azonban vállaljuk a feltételeket, akkor a megbízással járó felelősséget is vállalni kell. Ha megfog a rendőr és megbüntet gyorshajtásért, vagy a pihenők be nem tartásáért, akkor már nem mutogathatunk visszafelé, hogy mindez a megbízó hibája volt.
A törvény szerint egyébként sofőrünk egyenesen köteles megtagadni az utasítás teljesítését, ha annak végrehajtása valaki másnak az egészségét vagy a környezetet közvetlenül és súlyosan veszélyeztetné. Továbbá nem köteles, de megtagadhatja az utasítás teljesítését, ha annak végrehajtása munkaviszonyra vonatkozó szabályba ütközik, vagy a munkavállaló életét, testi épségét vagy egészségét közvetlenül és súlyosan veszélyeztetné. Például ilyen helyzet az is, ha a munkáltató közli a sofőrrel, hogy nem érdekli, ha ki kell hagynia a pihenőt, de időre oda kell érnie a megbeszélt lerakóra. „Oldja meg“ – intézi el egy mondattal az utasítást, csakhogy ezzel túlvezetésre kényszeríti a sofőrt, s ez a sofőr fáradtsága miatt közvetlen veszélyt jelent mások életére is. Ebben az esetben a sofőr nemcsak jogosult, de köteles is megtagadni az utasítás végrehajtását. Ha viszont mégis elvállalja, akkor a túlvezetéssel járó következményekért is ő a felelős, nem háríthatja másra a szabályszegésért kapott büntetést.
Nagy Csaba
