Fogalmunk sincs, hogy mi a helyes válasz. Nem tudjuk, hogy a kettő közül melyik értelmezés lesz a befutó. Annyit tudunk, hogy ellentmondás van az ekaer-ről szóló törvény szövege és a napi gyakorlat között. A NAV olyan szabályok alapján dolgozik, melyek nincsenek benne a törvényben. Hozzá kell tennünk, a NAV értelmezése az életszerű, s a törvény szövege tűnik olyannak, mint aminek alaposan elrontották a fogalmazását. Valószínű, hogy nem ezt akarták törvénybe iktatni, ám ezt a változatot szavazta meg a Parlament. Akkor most mi a helyes gyakorlat?
Elképzelhető, hogy komoly hiba került az ekaer-ről szóló törvény szövegébe. Máshogy nehezen tudunk elképzelni, hogy a NAV következetesen a törvényszöveggel ellentétes tájékoztatást ad az érintett vállalkozóknak. A NAV a józan ész alapján alakított ki egy álláspontot a kérdésben, csak éppen a törvény szövege nem ezt támasztja alá. De nézzük, miről is van szó?
Az Elektronikus Közúti Árufuvarozói Ellenőrző Rendszerbe való bejelentés alól mentesülnek azok a szállítmányok, melyek nem érnek el egy bizonyos súlyt és áruértéket. Ha nem kockázatos termékről van szó, akkor ez a határ 2,5 tonna súly és nettó 2 millió forint áruérték. Az adózás rendjéről szóló törvény – ide került be az ekaer-ről szóló rész – 22/E. § 6a bekezdése úgy fogalmaz, hogy az adózó mentes a bejelentés alól, ha – idézzük – „az általa feladott vagy részére ugyanazon útdíjköteles gépjárművel egy fuvarozás keretében szállítandó nem kockázatos termékek tömege a 2500 kilogrammot vagy az adó nélküli értéke a 2 millió forintot nem haladja meg”.
Az idézett mondatban kulcsfontosságú a kiemelt „vagy” kötőszó. Ezzel a mondat azt jelenti, hogy ha a két feltétel közül bármelyik teljesül, akkor nem kell a szállítmányt bejelenteni. Tehát nem kell bejelenteni azt a rakományt, ami mondjuk 10 tonna súlyú, de csak egymillió forint az értéke. Nem kell bejelenteni, mert a kettő közül az egyik feltétel a határ alatt maradt.
Valószínű, hogy egyáltalán nem ez volt a jogalkotó szándéka, csak a szövegíró belekeveredett a kötőszó és a kizáró feltétel értelmezésébe.
Feltételezzük, hogy a jogalkotó azt akarta kifejezni, hogy a két feltétel közül vármelyik meghaladja a határértéket, akkor már be kell jelenteni a szállítmányt. Tehát be kell jelenteni egy 1 tonnás rakományt is, ha azt útdíjköteles autóval szállítják, és az értéke 3 millió forint. Vagy fordítva: szintén be kell jelenteni a rakományt, ha annak csak félmillió forint az értéke, de 4-5 tonna a súlya. Valahogy ez a szándék tűnik logikusabbnak.
Így gondolja ezt a NAV is. Több olyan jelzést is olvashatunk, hogy az adóhivatal is így értelmezi a jogszabályt. Ugyanilyen értelmű tájékoztatást ad a Nemzetgazdasági Minisztérium is. Ilyen értelmű magyarázó szöveg olvasható a NAV hivatalos ekaer-honlapján, az ekaer.nav.gov.hu weboldalon is.
Az ekaer-honlapon egy ideje találunk egy új menüpontot „Gyűjtőfuvar” címen. Az itt olvasható magyarázat szerint „Gyűjtőfuvarozás esetén abban esetben áll fenn a bejelentési kötelezettség, ha az adózó által feladott vagy részére ugyanazon útdíjköteles gépjárművel egy fuvarozás keretében szállítandó nem kockázatos termékek tömege a 2500 kg-ot vagy az adó nélküli értéke a 2 millió forintot meghaladja.”
Ezzel, a gyűjtőfuvarokra vonatkozó megállapítással két probléma van: az első, hogy a „gyűjtőfuvar” szó nem szerepel a törvényben. Ez a fogalom az adóhatósági tájékoztatók magyarázatai között bukkant fel először, most pedig már önálló kategóriaként hivatkoznak rá. A második probléma, hogy ez a magyarázat pontosan a hatályos törvényszöveg ellenkezőjét állítja.
A kockázatos termékekkel kapcsolatban is felmerül ugyanez a kérdés, csak ott eltérőek a határértékek. A törvényszöveg ott is eltér a NAV magyarázatától.
Megoldást egyelőre nem tudunk adni a kérdésre. Javasolni az óvatos megközelítést tudjuk: hiába enged többet a törvény szövege, bírságolni a NAV fog. Valószínű, hogy egy ilyen esetre vonatkozó perben az ügyvédek sikeresen támadnák meg a NAV bírságoló határozatát. Csak már sokszor láttuk, hogy egy ilyen per évekig is elhúzódik, s a NAV még a jogerős nemzetközi bírósági döntéseket is csak igen vonakodva hajtja végre.
Összefoglalva
A törvény tehát azt állítja, hogy a szállítást csak akkor kell bejelenteni, ha mind a két feltétel egyszerre meghaladja a leírt határértéket. A NAV és a minisztérium ezzel szemben azt állítja, hogy a szállítást akkor is be kell jelenteni, ha a két feltétel közül csak az egyik is a határ fölé kerül.
A NAV értelmezése szerint sokkal több szállítmányt kell bejelenteni, az érintett kereskedőknek pedig sokkal több kockázati biztosítékot kell majd letétbe helyezniük. Ez az értelmezés tétje.
