A házaspár úgy döntött, hogy meglévő fuvarozó vállalkozásuk vezetését nem a férj, hanem a feleség fogja egyéni vállalkozóként vezetni. A férj alkalmazottként dolgozik tovább, s továbbra is ő jelenti a „szakmát“ a vállalkozáson belül. Kaptak olyan tanácsot, hogy ez csak akkor lehetséges, ha teljes munkaidős, napi 8 órás munkaviszonyra jelentik őt be. Holott erre nem lenne szükségük: kevés a munka, nemhogy napi 8 órát nem tölt ki a fuvarozás, de még csak nem is jut minden napra lekötött szállítás. Milyen szabályokat kell követniük?
Egyéni vállalkozás esetén már a vállalkozás bejegyzésénél vizsgálják, hogy a leendő vállalkozó rendelkezik-e a tevékenységhez szükséges feltételekkel. Ha nem, akkor más módon, például alkalmazottal kell gondoskodnia a személyi feltételek betartásáról. Így történt ez ebben az esetben is: a férj az, aki alkalmazottként teljesíti az előírt feltételeket. Fuvarozóként ehhez a szakmai irányítóra vonatkozó előírásokat kell teljesítenie, azaz rendelkeznie kell megfelelő fuvarozói képesítéssel, időközönként megújított vizsgával.
A fuvarozó vállalkozás szakmai irányítója a vállalkozás tagja, alkalmazottja vagy más, kijelölt személy lehet. Ebben az esetben a férj munkaszerződést köt ennek a feladatnak az ellátásra. Azt azonban semmilyen jogszabály nem írja elő, hogy ez csak teljes munkaidős, napi 8 órát kitevő munkaszerződés lehet. Megfelelhet a célra a részmunkaidő is.
Részmunkaidős szerződés esetén arra kell ügyelni, hogy a ténylegesen végzett fuvarfeladatok nem vehetnek igénybe több időt, mint amennyire a munkaszerződést kötötték. Mivel a vállalkozásban csak az alkalmazott férj jogosult fuvarozói munkát vállalni, így nehéz lenne magyarázni az eltéréseket. Ki vezeti az autót, ha az erre jogosult dolgozónak már lejárt a munkaideje? Tehát a részmunkaidő időtartamát úgy kell kiválasztani, hogy teljesen le tudja fedni valamennyi szakmai munkavégzés időtartamát.
Nagy Csaba
