A koronavírus utáni gazdasági visszaesés újra felszínre hozhatja azokat a kétes szolgáltatásokat, amelyekkel már sokan megégettük magunkat az elmúlt években. A csalók fuvarszerzést ajánlanak, de csak nyilvános hirdetésekből összeszedett, semmire sem jó ajánlatokat “közvetítenek”. Vagy épp olyan adatbázisba kerülhetünk be tízezrekért, amit kutya sem néz. Megszabadulni tőlük pedig szinte lehetetlen. Konkrét neveket nem írunk – a „szolgáltatás“ bemutatásából úgyis felismerhető az elmúlt 4-5 évben számtalan cégnéven előbújt vállalkozás.
A telefonkönyves csalásnak nevezett módszer régi recept szerint működik. Létezett már az internet előtti időkben is – innen kapta a nevét is, hiszen akkoriban még valódi, papírra nyomott telefonkönyvek és szaknévsorok megjelenéseit kínálták.
A telefonkönyvesek módszere az elmúlt 30 év során szinte semmit sem változott. Felhívnak valakit azzal, hogy csak adatokat akarnak vele egyeztetni a szaknévsoros megjelenéshez (és a szaknévsor helyére ma bármilyen internetes adatbázis kerülhet). Ma már nyomdára nem kell költeni, az internet olcsó, így sok esetben már eleve fel is töltik a kiszemelt cég adatait a szóban forgó adatbázisba. A céget pedig már csak azzal hívják fel, hogy ilyen és ilyen adatokkal szerepel az adatbázisban, ugye maradhat még egy évre? A cégvezető – vagy a telefont felvevő munkatársa – rábólint, ezzel meg is kötötte a szerződést újabb egy-két évre, sok tízezer forintért. A lényeg mindig ez, bár a részletek eltérhetnek. Akadnak köztük olyan vállalkozások is, melyek valódi megjelenést, valódi szolgáltatást kínálnak, csak az nem ér annyit, amennyit elkérnek érte. Legjobb esetben egy értéktelen adatbázis-megjelenésért fizetünk tízezreket egy olyan szerződéssel, melyből kiszállni szinte lehetetlen.
Semmit sem érő fuvarmegbízásokat „közvetítenek”
Pár éve megjelent ennek a módszernek egy módosított, fuvarozós változata is. Első látásra teljesen valódinak tűnő vállalkozásról van szó. Egy építőiparral, meg többek közt információs szolgáltatásokkal is foglalkozó társaság gyűjtött ügyfeleket azzal az ígérettel, hogy megrendeléseket közvetít nekik. A közvetített megrendelések után szerény jutalékot kérnek. Ha nincs megrendelés, nincs jutalék sem, így elsőre korrektnek tűnt az ajánlatuk.
A csavart az ügyben az jelentette, hogy a társaság egy nagyobb összegű, nettó 250 ezer forint körüli éves tagsági díjat kért az ügyfelektől. Ezt nem a szolgáltatásért számlázták, hanem tagsági díjként, függetlenül a közvetített ügyletek számától. Valójában ez volt a fő bevételi forrás.
A szerződést aláíró vállalkozások befizették a pénz első felét, aztán várták az üzleti ajánlatokat. Kaptak is, nem is egyet, csak éppen használni nem tudták. A budapesti furgonos vállalkozó rendszeresen kapta a szegedi, debreceni, nagy teherautót igénylő ajánlatokat. Előbb csak bosszankodott, s eltelt egy kis idő, mire leesett a tantusz. Szó nincs valódi közvetítésről, a cég a nyilvánosan elérhető apróhirdetésekben, hirdetési oldalakon szereplő fuvarajánlatokat lopja el és adja tovább ügyfelei számára. Az állítólagos megbízók nem is tudtak arról, hogy megrendelési igényük milyen körben mozog. Soha nem adtak megbízást ennek a közvetítőnek.
A történetünkben szereplő cég előbb építési munkákat közvetített így, aztán 2016 táján jelentek meg fuvarpiaci ajánlatokkal. Az elmúlt 4 évben 4-5 különböző cégnéven, egyéni vállalkozás nevén fel lehetett őket fedezni. Most éppen nem látszik a működésük, s nem elérhetőek korábbi weboldalaik sem.
A lényeg nem is az, hogy kik ők és milyen néven működnek, sokkal inkább arra figyeljünk, hogyan kerülhetjük el az ilyen csalásokat. Nem könnyű, hiszen a módszer minden lépése törvényes, még az éves tagsági díjért kínált közvetítés is hasznos szolgáltatás lehet. Járjunk el a lehető legkörültekintőbben, hogy ne váljunk áldozatukká!
Ellenőrizzük a céget, vagy kérjünk próbaidőt!
Akkor van esélyünk elkerülni az ilyen lehúzásokat, ha közvetítői szerződést csak ellenőrzés vagy próbaidő után kötünk. Ahol a szolgáltatás tagsági rendszerben működik, ott ragaszkodjunk egy rövidebb idejű, néhány hetes vagy egy hónapos próbaidőszakhoz. Úgy ne kötelezzük el magunkat egy évre előre, hogy módunk sincs meggyőződni a tagság előnyeiről!
Ha nincs lehetőség próbára, akkor kérjünk korábbi időszakokra szóló dokumentumokat! Például az elmúlt egy hónapból küldjenek olyan ajánlatokat, amelyeket az ügyfeleknek közvetítettek. Vizsgáljunk meg néhány referenciát, hívjuk fel az ügyfelet, győződjünk meg az elhangzottak valóságtartalmáról!
Az ehhez hasonló csalások jellemzője, hogy amint széles körben ismertté válnak, akkor új cégben, új és új formában támadnak fel. Lehet, hogy idén nyáron nem tagsági díjas rendszerben kínálnak fuvarmegbízásokat, hanem valami egészen mással keresnek meg vállalkozókat. De a lényeg mindig ugyanaz: kínálnak egy szerződést, s még az előtt ki akarnak fizettetni valamilyen szolgáltatást, hogy bármi valódi információt adtak volna a saját működésükről. Ismerjük fel az ilyen helyzeteket kerüljük el őket, ha nem akarunk üzletszerzés címén bosszantóan sok pénzt veszíteni!
Nagy Csaba
