Egy hétig lakott árokban fekvő kamionjában egy lengyel fuvarozó. Egy hét után a történet a civil összefogás példájaként ért véget – önkéntes autómentők saját költségükön húzták ki az árokba esett járművet. Autómentő szakértőnk szerint ennek nem így kellett volna történnie. Az eset kezelésében mindenki hibázott, beleértve a rendőröket, tűzoltókat és az önként dolgozó autómentőket is.
Maga az esemény talán mindenki figyelmét elkerülte amikor történt, mert nem volt benne semmi rendkívüli. Egy túl gyorsan bevett kanyartól árokba borult egy kamion. Másik jármű nem volt a környéken. A sofőr is csak könnyen sérült, rövid ellátás után kiengedték a kórházból. Az ügy itt akár le is zárulhatott volna. Az egész csak jóval később került be a médiába, amikor kiderült, hogy egy héttel az eset után a lengyel sofőr még mindig az árokban fekvő, sérült kamionban lakik, és valószínűleg fogalma sincs arról, hogy mit is kellene tennie.
Ahogy lenni szokott: a történetnek egyre nagyobb hangja lett, megjelentek a tévécsatornák is. A sofőrnek többen próbáltak segítséget szerezni, ételt, italt vittek neki, egy sérülése miatt kihívták hozzá a mentőket. Egyre többen kérdezték meg, hogy miért nem csinál senki semmit, miért nem húzzák ki onnan azt a járművet? Végül néhány közeli autómentős rántotta ki az árokból a még mindig rakott (!) kamiont. A lengyel sofőr pedig az árokból kihúzott, összezúzott pótkocsival és a ki tudja, mennyire sérült vontatóval elindult vissza Lengyelország felé. Senki nem tartotta vissza sem őt, sem a szerelvényét.
A történet itt ér véget. Tanulsága azonban jócskán akad a mi számunkra is. Nyomon követte a kamionos történetét és a mentés menetét a Zala megyében dolgozó szakember, Horváth Csaba is, aki az Autómentők Magyarországi Szakmai Szövetségének az elnöke is egyben. Horváth Csaba szerint mindent elrontottak ebben az ügyben, amit csak lehetett. Ez a rendőrségre éppen úgy érvényes, mint a jószándékú segítőkre, akik a szakszerűtlen ráncigálással szinte szétszakították a szerelvényt.
De nézzük, mi is történt ezekben a napokban! Augusztus 7-én jelent meg először a sajtóban, hogy már majdnem egy hete az árokban fekvő kamionban lakik egy lengyel sofőr Borsod megyében. Kiderült, hogy a baleset augusztus elsején, vasárnap történt a 3-as főúton, Novajidrány mellett. Az első hírek szerint a szerelvény egy fékhiba miatt kötött ki az árokban. A rendőrség később arról számolt be, hogy nem tartotta be egy élesebb kanyarban a 20 km/h-s sebességkorlátozást. Emiatt későn fékezett, s egy táblát is magával sodorva leszaladt az útról. Így kötött ki az útmenti vízelvezető árokban.
A szerelvény paradicsomot szállított Lengyelországból Bulgáriába. A sofőr egyedül volt. Enyhe sérüléseket szenvedett, így egy gyors ellátás után kiengedték a kórházból. Ekkor visszament az árokban fekvő járműhöz, és azóta is ott lakott. Ez egy hét múlva tűnt fel először az embereknek.
Tolmácsa nem volt, más nyelven nem beszélt, így a bajba került sofőrrel csak nagyon nehezen tudott bárki is kommunikálni. Annyit kivettek a szavaiból, hogy egyéni vállalkozó, így nem várhat arra, hogy majd jön a főnöke és megoldja a helyzetet. Pénze nem volt arra, hogy itt autómentőt hívjon. Állítólag várt egy lengyel autómentőre, mert a biztosítása csak annak az igénybevételét engedélyezné, de végül a kamionmentő nem érkezett meg. Igazából nem lehet tudni, hogy a sofőr mire várt, mire számított, amikor napokon keresztül az autóban lakott.
A többi már a kamerák előtt történt. A sofőr sok segítséget kapott helyiektől, megálló fuvarozóktól, még lengyel kamionosok is segítségére siettek. Végül néhány helyi autómentős oldotta meg a helyzetet azzal, hogy saját költségükön kihúzták az árokból az autót. Az RTL Klub híradójának felvételén jól látni, hogy a mentés előtt még csak a rakományt sem szedték le a pótkocsiról (a műsorvezető meg is említi, hogy ezért is nehéz volt kihúzni az autót). Emelés közben aztán megdőlt, s le is szakította a pót oldalát. Ott rohadt el a sok tonna paradicsom a felborult pótkocsin és az árokban. Ott is hagyták, talán azóta sem tisztította ki senki sem azt az árkot. Szakmai körökben az a hír is terjed, hogy mentés közben helyrehozhatatlan károk keletkeztek a pótkocsiban és a vontatóban is (konkrétan leszakadt a hűtő a szakszerűtlen húzás miatt). A riportban is látszik, hogy a pótkocsi jobb oldala gyakorlatilag hiányzik. Mégsem volt senkinek egy szava sem az ellen, hogy ez a jármű néhány napon belül lábon hagyta el az országot. (Az RTL Klub felvétele itt látható: bit.ly/lengyel-kamionos)
Mit kellett volna tenni?
Horváth Csaba szerint ilyen helyzetnek nem szabadott volna előfordulnia. A baleset kezelésében szinte minden érintett hibázott, beleértve a rendőrséget és a katasztrófavédőket is. Igaz, a tűzoltók el is mondták az egyik riportban, hogy ők áramtalanították a járművet, s mivel nem volt forgalmi akadály, ezért más dolguk nem akadt vele. Tájékoztatták a sofőrt, hogy a továbbiakat neki saját költségén kell megoldania. A rendőrök sem találtak indokot a további intézkedésekhez.
Pedig mindkét szervezetnek lett volna még dolga bőven. Horváth szerint a tűzoltók sem hagyhatják úgy magára a balesetes sofőrt, hogy semmilyen további lépést nem tesznek. Valóban nem az ő dolguk elvontatni, de fel kellett volna venni a kapcsolatot valakivel, aki irányítani tudja a további ügyintézést. A rendőrökkel szemben is ez lett volna az elvárás. Na meg az, hogy ott helyben elvegyék a forgalmit, s nehogy visszaengedjék a forgalomba az árkot megjárt, talán fékhibás és más módon is alaposan sérült járművet.
Hasonló esetben ne a sofőr legyen a főszereplő
Valamennyi érintett azon értetlenkedett, hogy a sofőr miért nem tett lépéseket a saját kiszabadítása érdekében. Pedig az első hírek alapján is gondolhattuk volna, hogy a sofőr nem tudott teljesen tisztán gondolkodni ezekben a napokban. Kisebb mértékben meg is sérült, s egészen biztosan olyan sokkot kapott, ami lehetetlenné tette a logikus gondolkodását. Nem szabadott volna az ő intézkedésére várni. Horváth Csaba elmondta, hogy találkozott már ilyen állapotú járművezetővel korábban is. Ő fel sem borult, csak beszorult egy nehezen járható helyen, mégis napokon át minden segítséget elutasítva a kabinban ült anélkül, hogy bármit tett volna a kiszabadulása érdekében. Ez a sokkhatásnak köszönhető. A sofőrtől nem lehet ilyen helyzetben elvárni a logikus gondolkodást. Olyan eljárásrendet kell kialakítani, ami kiveszi a kezéből az irányítást, s nem tőle várjuk el, hogy szervezze meg a mentést, rántsa ki a kamiont az árokból.
Kinek kellene intézkednie?
A szakember szerint nehéz megmondani, hogy hasonló esetben kinek kellene intézkednie. Erre nincs országosan egységes, főleg nem kötelező eljárás. Ő Zala megyében ma már kivételezett helyzetben érzi magát – évtizedek munkájával itt felállt egy olyan mentőcsapat, amelyik bármilyen helyzetre azonnal tud reagálni. Itt, ha baleset történik, ma már a rendőrök és a tűzoltók is tudják, hogy a határ menti Lentiben működő műszaki mentőbázist kell elsőként értesíteni. Onnan azonnal helyszínre érkezik egy mentésirányító, aki rögtön kézbe veszi a koordinálást. Ő az, aki hívja a katasztrófavédelem szerződött autómentőjét, aki külföldi sofőr esetén értesíti a konzulátust, segít tolmácsot szerezni, átnézi az iratokat, hogy milyen biztosítót kell értesíteni, felveszi a kapcsolatot a közútkezelővel stb. Ő az, aki az egyedi helyzet értékelésével dönt a további lépésekről. A novajidrányi esetben például az egyik első lépés az lett volna, hogy le kell rakni a paradicsomot. A sérült sofőr nem dönthet arról egymaga, hogy mi legyen a rakománnyal. Az vagy az eladó, vagy a vevő tulajdona, a CMR alapján dől el, hogy melyik fél jogosult rendelkezni az áru sorsa felett. Novajidránynál a helyiek széthordták a paradicsom egy részét, a többi ott rohadt meg a raktérben, meg az árokban a szerelvény kiemelése után. Ilyen nincs: Horváth szerint a munka csak az út lemosásával, teljes helyreállítással érhetne véget.
Kinek a költsége a mentés?
Sejtjük persze, hogy a pénzhiány irányította a lengyel fuvarozó lépéseit is. A mentést ki kellett volna fizetnie, amire nem volt pénze. Az autón talán nem volt casco sem, a kötelező biztosítás pedig saját hibás baleset esetén nem fizeti ki a járműben esett károkat. Az áru CMR alapján feltehetően biztosított volt, különben a tulajdonos sem mondott volna le olyan könnyen a teljes rakomány paradicsomról.
Ilyen esetre léteznie kellene olyan hatósági eljárásrendnek, ami nem a fuvarozó biztosítására bízza a helyreállítást. Horváth Csaba szerint ez Nyugat-Európában nagyon jól működik, vagy sokan ismerik a szlovéniai példákat is. Ott az elsőként kiérkező rendőr vagy tűzoltó értesíti a hatóság szerződött autómentő partnerét, aki teljeskörűen elvégzi a mentést és helyreállítja a területet. A jármű egy hatósági telepre kerül, s onnan akkor engedik ki, ha a mentés költségeit a fuvarozó kifizette. A sofőrnek ebben nincs döntési joga. Ha a jármű mozgásképtelen, nem alkalmas a közlekedésre, akkor ez a kötelező eljárás. Nem várnak napokat egy főút mellett arra, hogy majd megérkezik valami keleti autómentő vagy nem.
A közvetlen cél mindig az eredeti állapot helyreállítása, azaz a jármű elszállítása és az út és környezetének a helyreállítása. Elő nem fordulhat tőlünk nyugatra, hogy az árokban maradjon több tonna rothadó paradicsom ládákkal és raklapokkal együtt. A helyreállítás után pedig következhet az elszámolás. Horváth Csaba azt mondja, ők mindig egy teljes dossziét állítanak össze, ami részletesen tartalmazza az összes költség pontos elszámolását. Olyan még nem volt, hogy a biztosító ne fizette volna ki a mentés költségeit ezen elszámolás alapján.
Az sem okozhatna problémát, ha nincs a fuvarozónak cascoja. A mentési költségek így is megtérülhetnek. A Fuvarlevél cikkeiben mi is igyekszünk a lehető legtöbbször írni arról, hogy a kötelező felelősségbiztosítás alapján történő kártérítés nem áll meg a járműben esett károk kifizetésénél. Csak egyik biztosító sem említi szívesen ezeket a lehetőségeket. Ha a károsult igényli, akkor megtérítik a kárát, de nem fogják felhívni rá a figyelmet.
A kötelező biztosítás minden kárra kiterjed, ami a biztosított gépjármű károkozásával kapcsolatos. Ebben az esetben tehát az út menti föld tulajdonosa léphetne fel kárigénnyel. Egy főút melletti árokba esett a kamion, így ez talán a magyar állam lehetne. Az állam a közútkezelőn vagy más szervezeten keresztül gondoskodna a mentésről és a terület helyreállításáról, a költségeket pedig részben a biztosító fizetné. Ebben az esetben viszont azt láttuk, hogy a terület tulajdonosa sem tett egyetlen lépést sem az őt ért károk mérséklésére. Az más kérdés, ha nincs biztosítása a fuvarozónak, akkor az autóban esett kárt senki nem fogja neki megtéríteni. Márpedig a járművet más országban csak akkor kaphatná vissza, ha kifizeti ezeket a költségeket. Talán éppen az lehetne a célja a fuvarozóktól megkövetelt anyagi biztosítéknak, hogy ilyen esetekben fedezetet adjon a költségek kifizetésére. A biztosíték felhasználásával a vállalkozó legfeljebb a fuvarozói jogosultságát veszítené el, amit később vissza is szerezhetne az összeg feltöltésével. De ez csak álom, nem tudunk arról, hogy ilyen ideális megoldás létezne Magyarországon.
Nagy Csaba
