Követelhet-e a fuvarozó a gépkocsivezetőjétől kártérítést, ha a sofőr hibás magatartása miatt kell túlsúlybírságot fizetnie?
A régi, hagyományos súlymérésnél, ha kiderült a túlpakoltás, akkor a közlekedési hatóság többször megosztotta a büntetést a felek között. Ha bebizonyosodott, hogy a többletsúly felrakásáért a sofőr is felelőssé tehető, akkor a bírság felét vagy egy kisebb részét neki kellett kifizetnie. A TSM rendszer nem így működik, itt a körülmények mérlegelése nélkül az üzembentartó kapja a büntetést. Mit tehet a vállalkozó, ha a sofőr vagy a felrakó felelős a többletsúlyért?
A TSM rendszer automatikusan küldi ki a bírságról szóló értesítőt a túlsúlyos járművek üzembentartóinak. Nem vizsgálják, nem is tudják vizsgálni a járművezető felelősségét. Nem derül ki, hogy ki ült a volánnál, hiszen nem állítják meg ellenőrzésre az autót. A közigazgatási bírság kiszabása során tehát nem számolnak a járművezetővel.
Ha viszont nem a TSM rendszer keretében történik a bírságolás, hanem megállítják az autót és úgy történik a mérés, akkor büntethető most is a sofőr. A 156/2009 kormányrendelet a „bírságrendelet“. Eszerint az össztömeg túllépéskor fizetendő minimálisan 50 ezer forintos bírság kiszabható a feladóra, a felrakóra, a szállítóra és a járművezetőre is. A hatóság mérlegelheti, hogy melyik félnek mekkora a felelőssége, és az alapján osztja szét a bírságot.
Érthető a vállalkozók igénye, hogy ha a kitereléses mérés alkalmával felelőssé tehető a gépkocsivezető, akkor viselnie kellene ezt a felelősséget az automata mérés során is. Egy olvasónk autóját nemrég az M3-as autópályán, kevéssel a pályára felhajtás után szűrte ki a TSM. A kéttengelyes darus autó raksúlya 6,5 tonna, a mérés szerint azonban 8,7 tonna rakomány volt az autón. A vállalkozó azért nem érti az esetet, mert nem először szállítanak ezzel a járművel, s a felrakható tömeget ismerve rendszeresen 6 tonnával terhelik csak meg. Valami tehát nincs rendben. Vagy a TSM mér ennyire pontatlanul, vagy a sofőr hibázott a felrakásnál.
A TSM adatait ellenőrizni sajnos nem tudjuk. A mérőhelyek hitelesítve vannak, így a hatóság hitelesnek fogadja el a mérési eredményeket. Sajnos, az is igaz, hogy ezeknek a hiteles mérési helyeknek a valós pontossága sok kívánnivalót hagy maga után. Így ha valaki bizonyítékokkal felszerelkezve, például korábbi hiteles mérés eredményével támadja meg a TSM eredményét, akkor jó eséllyel eltörlik a büntetést. Ha azonban nem készült a felrakáskor hiteles mérés, akkor nincs olyan bizonyíték a kezünkben, ami felülírhatná a TSM adatait. El kell tehát fogadni a bírságot.
Van azonban lehetőség arra, hogy ne nekünk kelljen a büntetés okozta veszteséget vállalni. Kereshetjük a sofőr és a felrakó felelősségét is. Mindkét esetben bizonyítanunk kell, hogy az érintettek miben és mennyire felelősek a túlsúlyért.
Az áruszállítási szerződéseket szabályozó rendelet, a KÁSZ kimondja, hogy a felrakó felelős az általa közölt adatok pontosságáért. Továbbá ha a feladó a járműbe annak teherbírását meghaladó tömegű árut rakodik be, vagy a teher eloszlása tengelysúly-túlterhelést okoz, akkor a túlsúly megszüntetésével járó igazolt többletkiadást meg kell térítenie. A feladót akkor nem terheli csak ez a felelősség, ha a túlsúly a rakodás idején ismert volt a fuvarozó előtt is.
A helyzet tisztázásához pontosan nyomon kellene követni, hogy kinek az utasítására, milyen adatok alapján került a rakomány az autóra. Nekünk és a sofőrnek tudnunk kellett-e, hogy a felrakott áru tömege több lesz a megengedettnél? Ha a felrakó felelőssége bizonyítható, akkor joggal követelhetjük tőle a kár megtérítését. A bírságot nekünk kell kifizetni, de utólag, akár bírósági úton, követelhetjük ennek megtérítését.
Mi a sofőr felelőssége?
A sofőrtől is követelhető a kár megtérítése, ha akár hanyagságból, akár szándékosan ő okozta a többlet felrakodását. Ki kell vizsgálni, hogy mi történt: elszámolta magát vagy eleve hibás adatokból dolgozott, és nem is tudhatta, hogy milyen súlya van ténylegesen a rakománynak? Ha ismert tömegű árut rakodott és bevállalta, hogy a megszokotthoz képest még egy plusz raklap felkerüljön, akkor bizony ő is felelős.
A sofőrtől, ha alkalmazott, a munka törvénykönyve alapján követelhető kártérítés. A kártérítés mértéke 4 havi távolléti díjának megfelelő összeg lehet. (A távolléti díjba az alapbér és a pótlékok számítanak bele.) Ha bizonyítható, hogy a kárt szándékosan okozta, vagy súlyosan gondatlan volt, akkor a teljes kárt meg kell térítenie.
Hivatkoznunk kell a fuvarozói kollektív szerződés előírásaira is. Eszerint a szerződés hatálya alá tartozó munkáltatóknál gondatlan károkozás esetén 8 havi távolléti díj követelhető kártérítésként. Ezt nem vonhatjuk le egyszerűen a fizetéséből. Úgynevezett kártérítésre kötelezési eljárást kell indítani, melynek során a munkavállaló igénybe veheti jogi képviselő vagy a szakszervezet segítségét. Az eljárásban 45 napon belül kell határozatot hozni, a dolgozó pedig ezt követően 30 napon belül bírósághoz fordulhat, ha nem fogadja el a határozatot. Ha bírósági eljárásra nem kerül sor, a munkáltató akkor is csak abban az esetben vonhatja le közvetlenül a fizetésből a kártérítést, ha ezt a lehetőséget a munkaszerződés tartalmazza.
A munkáltatónak az eljárás során mindent bizonyítania kell. Azt is, hogy a dolgozó felelős, s nem tett meg mindent, ami tőle elvárható volt. Például a rakomány a fuvarlevél szerint három darab tartály, melyek tömege egyenként 2100 kg. A sofőr ezeket nem tudja lemérni, hogy tényleg annyit nyomnak-e, vagy esetleg 3-400 kg-mal többet. Ő csak azt látja, hogy 3 vagy 4 tartályt tesznek-e fel az autóra. Eddig terjedhet a felelőssége.
A sofőr felelősségének vizsgálatakor annak is szóba kell kerülnie, hogy a munkáltató megfelelően teljesítette-e a rá vonatkozó kötelezettségeket. Megkapta-e a sofőr az oktatást például a rakomány megfelelő elosztásáról? Ha nem, vagy nem igazolhatóan, akkor nem teheti őt felelőssé a munkáltatója.
Nagy Csaba
