„Főnök, ma nem megyek be, szabadságot veszek ki, de lehet, hogy táppénzre megyek“ – ez az a mondat, amit hétfő reggel biztosan nem akar egyetlen cégvezető se hallani. A legtöbben védtelennek is érezzük magunkat az ilyen önkényes távolmaradókkal szemben. Mit tehetünk? Vegyük sorra a lehetőségeket!
Egyik nap a dolgozó este telefonál, hogy másnap nem jön be dolgozni. Vagy az is előfordult már párszor, hogy nem is személyesen közli, csak egy másik kollégával üzen, hogy ő aznap nem dolgozik. Másik eset, hogy nem jön be reggel, kéri, hogy írjunk neki szabadságot. Aztán pár nap múlva meggondolja magát, s szól, hogy talán nem is szabadság, hanem táppénz lesz belőle. Ilyet lehet? – érdeklődik olvasónk, aki már többször pórul járt az önkényes távolmaradók miatt. Úgy érzi, nincs eszköz a kezében, s legalább azt szeretné tudni, hogy van-e valami kötelező határideje az ilyen közléseknek? Megteheti-e egy dolgozó, hogy ötletszerűen váltogatja a szabadságot és a táppénzt, s azt tesz a munkaidejével, amit akar?
Úgy gondoljuk, ennyire nem rossz a helyzet. A munkáltató nagyobb szigorúságot is alkalmazhat, nincs kiszolgáltatva az őt kihasználni próbáló dolgozók ötleteinek.
Szabadság: merjünk nemet mondani!
Régi tévedés jelenik meg abban a szóhasználatban, hogy „kivesszük a szabadságot“. A szabadságot nem mi vesszük ki, hanem a munkaadó adja ki a dolgozó igényeinek meghallgatásával. Nagy különbség. Évente mindössze 7 napot köteles a munkaadó a dolgozó igényeinek megfelelően kiadni, a többi szabadságnak a kiadását ő tervezi. Legtöbbször a 7 napnál jóval többször veszik figyelembe, hogy az illető mikor menne szabadságra. De fontos tudni, hogy erre a munkáltató egyáltalán nem köteles. Nincs olyan, hogy valaki csak bejelenti, hogy mikor akar távol maradni. A munkáltatón múlik, hogy elengedi-e vagy nem. Hivatalosan a dolgozónak 15 nappal előre be kell jelentenie, hogy mikor akar szabadságot kivenni. A munkáltató egyáltalán nem köteles elfogadni a másnapra szóló igényeket. Ha pedig a dolgozó egyszerűen csak bejelenti, hogy másnap nem megy be és írjanak neki szabadságot, akkor ezt a napot igazolatlan távollétnek kell tekinteni.
Szabadság, betegszabadság vagy táppénz?
A szabadság és a betegszabadság egymással nem felcserélhető fogalom, nem lehet utólag az egyikből a másikba átminősíteni a hiányzást.
A szabadság idejét előre tisztázni kell. Azt ne engedjük meg senkinek, hogy elmenjen szabadságra, aztán majd pár nap múlva kiderül, hogy mikor jön vissza dolgozni.
A betegszabadság és a táppénz sem ugyanazt jelenti. Betegszabadságot a munkáltató ad, ez évente legfeljebb 15 nap lehet. Erre az időre a távolléti díj 70 százaléka jár. Aki ennél tovább marad beteg, az megy táppénzre. A táppénzt már nem a munkáltató fizeti, hanem a tb. A táppénz a távolléti díj 60 százaléka.
A betegszabadság mennyiségét éves összegzésben kell számolni. Azaz, aki már kimerítette a 15 napját, annak a következő betegségtől már az első nap is táppénznek számít. Munkabaleset esetén pedig mindenképpen táppénz lesz már az első keresőképtelen nap is.
A szabadságot utólag se minősítsük át betegszabadsággá! Ennek nem ez a módja. A munkáltatónak naprakész munkaidő-nyilvántartást kell vezetnie. Ebben azt is fel kell tüntetni, hogy az illető szabadságon van vagy betegszabadságon lábadozik. Ha ezt utólag akarjuk átírni, akkor ezzel meghamisítjuk a saját nyilvántartásunkat.
Bérezés szempontjából sem mindegy, hogy minek számít az igazolt távollét. A szabadságra távolléti díj jár, betegszabadságra annak a 70 százaléka, táppénzre a 60 százaléka. A munkáltatónak ebből a szempontból is tisztában kell lennie azzal, hogy az emberei hol vannak és milyen minőségben vannak távol a munkahelyüktől.
Természetesen előfordul, hogy valaki a szabadsága ideje alatt megbetegszik és a szabadság lejárta után sem tud visszatérni a munkába. Ilyenkor sem lehet utólag átminősíteni a távollétet. A dolgozó például szabadsága harmadik napján megbetegszik. Akkor a legjobb megoldás, ha elmegy az orvoshoz, megkapja az igazolást a keresőképtelenségről, s ezt haladéktalanul jelzi a munkáltatójának. Eddig szabadságon volt, mostantól pedig betegszabadságon lesz, de visszamenőleg nem módosítjuk a már eltelt napok minősítését.
Milyen igazolás fogadható el a betegségről?
Alap elvárás, hogy a dolgozó minden hiányzását igazolni kell. A „tegnap beteg voltam“ nem elegendő igazolási mód.
Egy betegség néha alaposan ledönti az embert, s nem mindig várható el, hogy valaki a betegség első napján orvoshoz forduljon. Így az orvos visszamenőleg is kiállíthat igazolást, de legfeljebb csak 5 napra. Ennél többre csak nagyon indokolt esetben lehet (ha például a dolgozó igazolni tudja, hogy semmi esetben sem tudott volna 5 napon belül orvoshoz fordulni).
Annak nincs kötelező határideje, hogy a munkáltató számára mikor kell igazolni a távollétet. A munkavállalónak azonban együttműködési kötelezettsége van, gyakorlatilag a lehető leggyorsabban jeleznie kell, ha bármilyen probléma lép fel, ha nem tudja elvégezni a feladatát. Munkakörtől is függ, hogy mennyire sürgős a helyettesítése, mennyire okoz gondot, ha reggel szól, hogy aznap nem megy be dolgozni. A lényeg, hogy lehetőség szerint minél hamarabb közölje, ha nem tudja ellátni a munkáját.
A munkáltató jogos elvárása, hogy ha valaki hiányzik, akkor a lehető leghamarabb tudja róla, hogy mi van vele. Ha beteg, akkor aznap, lehetőleg még munkakezdés előtt jelezze, hogy nem fog aznap dolgozni. Ha ezt csak napokkal később tudja megtenni, akkor legyen erre elfogadható indoka (pl. magatehetetlen volt). A néhány napig tartó betegségről a munkába visszatéréskor hozzon orvosi igazolást.
Tartós, vagy annak tűnő betegség esetén minél hamarabb jelezze a problémát, s tájékoztassa a munkáltatót a keresőképtelenségéről. Ma már nem kell személyesen bemenni: a legtöbb munkáltató számára elegendő és megnyugtató információ az is, ha telefonjával lefényképezi a kitöltött orvosi papírt és elküldi azt felettesének.
A keresőképtelenséget az orvos elsőként 7 napra igazolhatja azzal, hogy kitölti az Orvosi igazolás a keresőképtelen állományba vételről című nyomtatványt. A keresőképtelenség 8. napjától már egy új igazolást kell kiállítania, ez az Orvosi igazolás a folyamatos keresőképtelenségről elnevezésű papír. Ezt az igazolást 2 hetenként kell az orvosnak meghosszabbítania. Tehát egy igazolást kezdetben 7 nap, később legfeljebb 2 hét keresőképtelenséget igazolhat.
Mit tegyünk azzal, aki felrúgja a szabályokat?
A fentiek tehát a szabályos eljárások szabadság vagy betegszabadság esetén. De mit tegyünk azzal, aki közli, hogy másnap nem megy be dolgozni, vagy utólag akarja megmondani, hogy ő most akkor szabadságra vagy betegszabadságra kíván-e menni.
Az aznapi közlések ellen sokat nem tehetünk, hiszen nem tudja senki sem előre jelezni, hogy mikor fog megbetegedni. Vegyük szigorúan a távollétek igazolását, követeljük meg minden esetben az orvosi igazolást! Ha észszerű határidőn, mondjuk a betegség után két munkanapon belül nincs orvosi igazolás, akkor tekintsük igazolatlan távollétnek a hiányzó napokat és ne fizessünk rá bért!
Soha ne menjünk bele az alkudozásba, hogy egy távollét szabadság vagy betegszabadság lesz-e. Ha az illető nem szólt előre, időben, nem egyeztettük, akkor az nem szabadság. Ha nem szabadság, akkor hozzon orvosi igazolást, ha nincs igazolás, akkor igazolatlan és így fizetés nélküli lesz a távollét.
Elég ok lehet-e a felmondáshoz az igazolatlan távollét?
Azonnali hatályú felmondásra csak indokolt esetben kerülhet sor. Két oka lehet:
– ha a dolgozó a munkaviszonyból származó lényeges kötelezettségét szándékosan, vagy súlyos gondatlansággal jelentős mértékben megszegi, vagy
– olyan magatartást tanúsít, ami a munkaviszony fenntartását lehetetlenné teszi.
Ha valaki annak ellenére otthon marad, hogy nem kapott szabadságot, a főnöke nem ért egyet a távollétével, ez már önmagában is megvalósítja a szándékos és lényeges kötelezettségszegést. Tehát igen, aki közli, hogy egyszerűen nem megy be dolgozni, azt azonnali hatállyal el lehet bocsátani.
Ha valaki megbetegszik, az természetesen nem elég indok az azonnali hatályú felmondáshoz. Csak a megfelelő indok nélküli önkényes távollét esetén küldhetjük el azonnal az illetőt. Ekkor azonban megtehetjük, s ezzel a többi dolgozónak is jelezzük, hogy nem tűrjük az ötletszerű távolmaradásokat.
Nagy Csaba
