Fuvarpiac, ahogy magyar vállalkozóként látjuk
Gégény Tamás
Nincsenek könnyű helyzetben a fuvarozók, az elmúlt időszak történései pedig tovább rontották a helyzetet. Az üzemanyagárak növekedése mellett emelkedő bérköltségekkel és alkatrész árakkal, a járműbeszerzéseknél hosszú várakozási idővel is számolni kell. Gégény Tamást, az MKFE árufuvarozási tanácsának elnökét és olvasóinkat kérdeztük az elmúlt időszak változásairól.
Nem érik utol az emelések az üzemanyagár emelkedését
Nem egyszerű a közúti áruszállító vállalkozások élete. Az ársapka eltörlése óta a folyamatosan emelkedő gázolajár mindenkit érint, miközben a költségnövekedést csak késleltetve tudják érvényesíteni a fuvardíjaikban a vállalkozások. Mire sikerül megállapodni a megbízókkal, addigra az üzemanyagárak újból emelkednek. Néhány nap alatt akár 40-60 forinttal is, ami ismét negatív eredményt termel – mondja Gégény úr. Így a vállalkozások akár havi több milliós veszteséggel is számolhatnak. Kéthavonta átlagosan 4-5%-os emelést sikerült elérni, de ez sem fedezi a költségek növekedését, ennél magasabb, 10% körüli díjkorrekció lenne indokolt. A megbízók is alkudoznak, ezért sok esetben az elvártnál jóval szerényebb számmal kell fuvarozóként kiegyeznünk.
Hol állnak a fuvardíjak?
Megkérdezett olvasóink véleménye megoszlik abban a kérdésben, hogy a megbízók mennyire nyitottak az emelésre. Előnyt jelent az évek óta fennálló, jól működő üzleti kapcsolat. Ezekben az esetekben a megbízók nyitottabbak a magasabb összegű emelésre, főleg ha volt már rossz fuvarozói tapasztalatuk. Van arra is jó példa, hogy kétszer tíz százalék feletti fuvardíjemelést sikerült érvényesíteni, de ennek az ellenkezője is igaz. Még a jelenlegi piaci helyzetben is élő probléma a: “ha nem viszed el, majd elviszi más”. Még mindig vannak ésszerűtlen árazást alkalmazó vállalkozások, melyek a mostani helyzetben is nyomják lefelé az árakat. Köztes megoldás, amikor legalább az üzemanyagár-emelkedés mértékével egyezően emelnek a megbízók.
Sokszor a nem első kézből érkező megbízás a baj forrása. A hosszabb alvállalkozói láncon vagy speditőr cégen keresztül befutó fuvaroknál a sor végén állóknak kevesebb jut és nincs is nagy lehetőségük a fuvardíj emelésére. – Az MKFE ezért indította el a tagvállalkozásai részére azt a zárt Timocom felhasználói csoportot, amelyen belül a megbízók és a fuvarozók közvetlenül vagy minimális közvetítői háttérrel találhatnak egymásra – mondja Gégény Tamás. – Máris százhoz közelít a létszám, bízunk benne, hogy sokan leszünk, és a csoporton belül is segíthetjük egymást.
Átrendeződik a piac
A korszerű járművekhez legtöbbször kedvezőbb fenntartási költségek is párosulnak, így most azok vannak “kedvezőbb helyzetben”, akik viszonylag új járműparkkal rendelkeznek. A flottafiatalítást azonban gátolja, hogy vannak kereskedések, ahol nem vesznek fel rendelést új autóra, vagy ha mégis, akkor két évet kell várni rá. De ne is menjünk ilyen messzire, előfordul, hogy egy gumiabroncsra is 3-4 hónapot kell várni – osztja meg tapasztalatát egy fuvarozó.
Az MKFE árufuvarozási tanácsának elnöke szerint sok kisebb vállalkozás a megnövekedett fenntartási költségeket már nem tudja kigazdálkodni, emiatt csökkenti flottáját, esetleg fel is hagy az árufuvarozással. Az ellátási láncban nem lehet fennakadás, a polcok nem lehetnek üresek, mint ahogy erre a közelmúltban más országokban láttunk példát. Fontos, hogy ne csak az erősebb alkupozícióval és nagyobb pénzügyi tartalékokkal rendelkező vállalkozások maradjanak versenyben, az ellátási láncban a mikro- és kisvállalkozásokra is szükség van. Ha ők nem kapnak mentőövet, akkor hosszabb távon a piaci szereplők számának csökkenése várható.
Kevés marad karbantartásra
Mivel a fuvardíjak nem tartanak lépést a növekvő költségekkel, a fuvarozók egyre kisebb haszonnal kénytelenek dolgozni, amiből tartalékot nem lehet képezni. Ez egészen addig tartható fenn, amíg nem érkezik egy magas szervizszámla, egy esetleges büntetés, ami gyorsan mínuszba fordítja a csekély eredményt. Aki a javítás terén rendelkezik némi szaktudással, az néhány autó esetében a hétvégéit feláldozva magának végzi inkább az egyszerűbb munkákat.
Növekvő bérigény, kevés sofőr
Az elszabadult infláció növeli a munkabérigényt is, amit a munkáltatók nem, vagy csak nehezen tudnak megfizetni. A magasabb munkabéreket csak magasabb fuvardíjakból lehetne fedezni. Előfordul olyan helyzet is, hogy a sofőr szinte többet visz haza, mint a szintén a járművön dolgozó tulajdonos.
Eddig sem volt elegendő jól képzett gépkocsivezető, s a helyzet most sem javul. A 30-50 év közötti gépjárművezetők, akik már elegendő tapasztalattal rendelkeznek, és még fizikailag is bírják a munkával járó megterhelést, sokszor inkább elmennek külföldre, mivel a családi kasszába be kell pótolni a növekvő rezsi ellenértékét – teszi hozzá Gégény Tamás. A gépjárművezető-hiány általános jelenség, a szakma sajnos nem vonzó a fiataloknak, azok pedig, akik hivatásuknak érezték mindezt, kezdenek kiöregedni. A munkavégzéshez sok odafigyelés szükséges, és fizikai megterheléssel jár. Pedig a cégek igyekeznek minél jobban megbecsülni a munkavállalóikat.
Az átlag feletti jövedelem reményében olyanok is jelentkeznek egy-egy állásra, akik nem számolnak a negatívumokkal, csak a magasabb bérrel. A tapasztalat hiánya fokozza az esetlegesen előforduló károkat, amit a mostani helyzetben nem tudnak a vállalkozók finanszírozni. Így több kisebb vállalkozó dönt úgy, hogy saját magának tart csak meg egy autót, a többit pedig eladja. Márpedig a kapacitáshiány negatívan hat majd az ellátási lánc egészére, ezért a megbízóknak, árukibocsátóknak is elemi érdeke, hogy részt vállaljanak a növekvő költségek finanszírozásában.
Kovács Nikoletta