Meg lehet-e téríttetni a teljes kárt a sofőrrel, ha egyértelmű, hogy ő hibázott? Elvileg egy dolgozó csak 4 vagy 8 havi bérével felel egy általa okozott kárért. Ám ha súlyosan gondatlan volt, akkor a teljes kár is követelhető tőle. A súlyos gondatlanság azonban nagyon nehezen bizonyítható, néha még az sem elegendő érv, ha a sofőr elalszik a volán mögött.
Nemrég telefonált egy olvasónk: már fogalma sincs, mit kezdjen a sofőrjével. Egyik büntetést hozza a másik után. Legutóbb nem figyelt eléggé a rakodásra, így a hibás súlyelosztás miatt tengelytúlsúlyos lett a nyerges. A céget persze megbüntették, és ez már nem is az első eset volt. A vállalkozónak most lett elege. Nem akar már több bírságot, kárt viselni a sofőr helyett. De vajon átháríthatja-e rá a büntetéseket? Felelőssé tehető-e anyagilag is a sofőr, ha rosszul végzi a munkáját?
Milyen anyagi felelőssége van egy dolgozónak?
A dolgozó köteles az általában elvárható szakértelemmel és gondossággal elvégezni a munkáját, az arra vonatkozó utasítások szerint. Ha nem így jár el, azaz nem azt teszi, ami az adott helyzetben elvárható lett volna, akkor felelős az általa okozott kárért. Azaz ha valaki a hanyagságával kárt okoz a cégnek, akkor azért anyagi felelősséggel tartozik, és ezt munkáltatóként érvényesíthetjük is.
Persze nem lehet akármennyit lehet ráverni egy hibázó dolgozóra. Alapesetben a munka törvénykönyve szerint egy alkalmazott 4 havi távolléti díjának megfelelő összeggel felel az általa okozott kárért. Fuvarozók esetén ez 8 hónap is lehet, amennyiben a sofőrt alkalmazó vállalkozás tagja az MKFE szervezetének, így vonatkozik rá a fuvarozói kollektív szerződés. Ha azonban be lehet bizonyítani, hogy a kárt a sofőr súlyos gondatlansága okozta, akkor már nincs ez a 4 vagy 8 hónapos kikötés, ő lehet a felelős a teljes összeg megtérítéséért.
Felelőssé tehető-e a sofőr a tengely-túlsúlyért?
Olvasónk nincs könnyű helyzetben, ha a tengelysúly miatti bírságot a sofőr hanyag munkavégzésére tekintettel át akarná hárítani. Ha egy ilyen ügy bíróságra kerül, akkor részletesen be kell mutatni a munkavégzés körülményeit, a kapott utasításokat, hatásköröket. Mennyiben lehetett befolyása a sofőrnek a rakodás körülményeire? Lehet, hogy ő irányította a munkát, de vajon tudjuk-e ezt bizonyítani is?
Mikor a sofőr felelőssége és mikor nem?
A túlsúllyal kapcsolatos felelősség attól is függ, hogy mi szerepel a papírokon. A feladó megadja az áru tömegét a CMR-en, ugyanez szerepel a szállítást kísérő számlán is. A sofőr ebből tud dolgozni. Nem veszi észre, ha a felrakó mégis két tonnával többet rak a kocsira, mint amennyi a papírokon szerepel. Ilyen esetben nem a sofőr a felelős, a szállító vállalkozónak kell a feladóval tisztáznia a felelősség kérdését.
A sofőr felelősségét akkor kereshetjük, ha az átadott dokumentumok alapján egyértelmű, hogy tudnia kellett a felrakott túlsúlyról. Ha tudatában volt a túlsúlynak, és mégis szándékosan hagyta így felrakni az árut a kocsira, akkor az már súlyos gondatlanság is lehet. De persze ezt bizonyítanunk is kell.
Belföldön egyértelmű a felrakó felelőssége
Ha egy ilyen eset Magyarországon történik, akkor ma már a bíróságok számára is egyértelmű, hogy vizsgálni kell a felrakó felelősségét. Ezt egy 2022 elejétől érvényes rendeletmódosítás tette teljesen egyértelművé. Addig ugyanis a közúti közlekedési szolgáltatásokról szóló rendelet csak a közúti szolgáltatást nyújtó vállalkozásokra terjedt ki. A felrakó akár azt is mondhatta, hogy a túlsúly kérdése a fuvarozó ügye, gondoskodjon a sofőr arról, hogy ne legyen tengelysúlyos a jármű. Ma ez már nem így van, a felrakó sem bújhat ki a felelősség alól. A rendelet egyértelműen kiterjed a fuvarozókon kívül a szállított áru feladójára, felrakójára, továbbá a címzettre és lerakókra is. Így már jogi alapja is van annak, hogy a túlsúlyosra rakott teherautó üzemeltetője felelősségre vonhassa a hiba miatt a felrakót.
A közlekedési bírság áthárítása egyszerűbb
Egyszerűbb dolgunk van, ha a sofőr nem a túlsúly, hanem például egy közlekedési szabálysértés miatt kap büntetést. Ilyen esetben teljesen egyértelmű, hogy ki a felelős a kapott bírságért. Bár például egy gyorshajtás büntetése automatikusan az üzembentartónak érkezik, ezt át tudjuk hárítani a sofőrre, aki abban az időben igazolhatóan vezette a járművet.
Sokmilliós károk: nehéz ügy
Egy balesetben sokkal nagyobb kár is keletkezhet, mint a dolgozó 4 vagy 8 havi fizetése. A teljes kár viszont csak akkor követelhető, ha azt a sofőr súlyos gondatlansága okozta.
A probléma az, hogy nagyon nehéz megfogalmazni, hogy mit tekinthetünk súlyos gondatlanságnak. A törvény ebben nem sokat segít, nem tartalmaz ezzel kapcsolatban minden kétséget kizáró megfogalmazást. Ezért kerülnek az ilyen ügyek általában bíróságra, ahol az sem ritka, hogy első- és másodfokon egymásnak teljesen ellentmondó ítéletek születnek. (Lásd keretes írásunk.)
Egy ilyen perben hosszadalmas bizonyításra kell felkészülnünk. Az elmúlt évtizedben több olyan eset is a bíróságok elé került, ahol a munkáltató gondatlanságra hivatkozva próbálta érvényesíteni a teljes kárt az elalvó és így balesetet okozó sofőrtől. Ezekben az ügyekben a bíróság minden körülményt aprólékosan megvizsgált. Egy régi, 2002-es eset során részletesen feltárták a sofőr előző napját, feladatait. Azt vizsgálták, hogy elég korán ágyba került-e ahhoz, hogy másnap kipihenten ülhessen a kormány mögé. Mindebben végig keresték a munkáltató felelősségét is: milyen utasításokat adott, milyen volt az illető munkabeosztása, mennyire lehetett leterhelt. Előkerülnek az oktatási kérdések is: ismerte-e a sofőr a fáradtság, a közelgő elalvás tüneteit? Felismerte-e, hogy mindaz, amit érez, az hosszabbodó reakcióidőhöz, tompuló érzékekhez, végső soron elalváshoz vezet?
A teljes felelősség áthárítása az egyik félre nem egyszerű dolog. Ha ez a szándékunk, akkor nem árt, ha felkészülünk a sok éven át tartó jogi eljárásra is, mert nem könnyen hoznak meg ilyen döntést a munkavállaló sorsáról döntő bíróságok.
Hogyan hajtható be a dolgozótól a kártérítés?
Sok munkáltató egyszerűen csak levonná alkalmazottja fizetéséből az okozott kárt, de ennyire egyszerűen nem téríttethetjük meg vele ezt az összeget. Bármekkora volt is a károkozás, a munkabért ki kell fizetni, abból nem tarthatunk vissza semmilyen jogcímen sem.
Három módja van annak, hogy a jogos kártérítés összegéhez hozzájussunk:
- megállapodunk az érintett dolgozóval a kártérítés kifizetéséről. A megállapodás úgy is szólhat, hogy külön befizeti az összeget, meg úgy is, hogy egyben vagy részletekben levonjuk a béréből.
- Ha nincs megállapodás, akkor írásban felszólítjuk a tartozás megfizetésére. Ha ezt önként nem teszi meg, akkor nincs más, mint a jogi megoldás.
- Bírósághoz fordulunk és végrehajtható határozattal vonhatjuk le a tartozást az érintett fizetéséből.
Ha meg tudunk állapodni arról, hogy a sofőr kifizeti az okozott kárt, akkor ezt az egyezséget írásba kell foglalni. Célszerű azt is rögzíteni, hogy mennyi idő alatt, milyen havi részletekben fizeti meg a tartozását.
Az írásbeli felszólításra akkor van lehetőség, ha a követelt kártérítés kisebb a minimálbér háromszorosánál. Ennek a fizetési felszólításnak tartalmaznia kell
- a fizetendő összeget
- a fizetési határidőt
- az igény indokát és
- a jogorvoslatra vonatkozó lehetőséget (ezeket a feltételeket a 2012. évi I. tv. 285.§ tartalmazza).
A fizetési felszólítást át kell adni a munkavállalónak. Ha ő bírósági keresettel nem támadja meg, akkor jogerőssé válik. Levonni a pénzt még ekkor sem szabad. Az iratot be kell vinni a járásbíróságra, ami végrehajtási záradékkal látja el. Az irat ettől lesz végrehajtható, s a tartozás összegét ekkor már le lehet vonni a munkabérből. (A végrehajtási záradékra vonatkozó szabályt az 1994. évi LIII. tv. 20. és 23. § tartalmazza, azaz a végrehajtási törvény).
A minimálbér háromszorosát meghaladó követelés csak a munkaügyi bíróságon keresztül érvényesíthető. Tehát ekkora kártérítés csak akkor vonható le valakinek a fizetéséből, ha azt a bíróság megítélte a munkáltatónak.
Ha az illető végül önként nem fizeti meg a tartozását és le kell vonni a fizetéséből, akkor ügyeljünk arra, hogy a levonás nem lehet több a munkabér 33%-ánál.
Gondatlan-e a sofőr, ha elalszik?
Év elején egy elég nehezen megítélhető ügyben hozott talán már végleges döntést a Kúria. Az elsőre talán egyértelműnek tűnő eset végül évtizedes kálváriát hozott a feleknek. Az ügy idén harmadszor jutott el a legfelsőbb bírói fórumig, végigjárva az összes lépcsőfokot. Egy 2022-es döntés végül az egész eljárás megismétlésére utasította a bíróságokat, így jutott az ügy 2023 januárjában harmadszorra is a Kúriáig. A perek tétje mindvégig az volt, hogy tekinthető-e az elalvás súlyos gondatlanságnak, azaz mekkora kártérítést lehet követelni a kárt okozó járművezetőtől?
Az eset egy négykezes fuvarhoz kapcsolódik. A két sofőr Lengyelországban rakott le árut, majd a varsói repülőtéren töltöttek el 18 órányi pihenőt. Indulás után az első sofőr vezetett 4,5 órát, majd ugyanennyit töltött váltótársa mellett ülve a kocsiban. Miután újra átvette a vezetést, hajnali fél 6 tájban, valahol a német autópályán elaludt a kormánynál, és a korlátot átszakítva az árokba vezette a járművet.
A balesetben személyi sérülés szerencsére nem történt. Az anyagi kárral is szerencséjük volt: a javításra a vállalkozó 891 ezer forintot költött, ezen felül 6482 eurót fizetett ki a kamion mentésére. Ezek megtérítésére indította a pert. Súlyos gondatlanságra hivatkozva a teljes kár megtérítését követelte volt sofőrjétől.
A baleset még 2013-ban történt. Nem elírás, pontosan 10 évig tartott a pereskedés. A sofőr nem volt egyébként kezdő. Akkor már három éve dolgozott ennél a cégnél, korábban nem volt vele semmi baj. Munkaviszonya a baleset után három hónappal szűnt meg, feltehetően az anyagi vita nem volt jó hatással az együttműködésükre. Fontos körülmény még, hogy 5 évvel a baleset után a sofőrnél alvási apnoé tüneteit diagnosztizálták. A betegségre kezelést is kapott. A 10 évig húzódó kérdés tehát az volt, hogy súlyos gondatlanságnak kell-e tekinteni az elalvást, ha ez vezetett a balesethez?
A munkáltató és az általa felkért szakértők arra hivatkoznak, hogy az elalvás nem egyik pillanatról a másikra bekövetkező dolog. A sofőrnek éreznie kellett az elalvást megelőző tüneteket. Egyre álmosabb lehetett, nehezére esett a koncentrálás, sőt, 1-2 másodperces mikroalvások is elképzelhetőek ilyen helyzetben. Ezért az adott helyzetben az elvárható magatartás az lett volna tőle, hogy a munkavégzést felfüggeszti és megáll, vagy a társát kéri meg, hogy tovább vezesse az autót. Ha mindezt jogilag nézzük, akkor azt szűrhetjük le belőle, hogy a sofőr alapvető munkaköri kötelezettségét szegte meg. A járművet olyan állapotban vezette, amikor nem volt képes a biztonságos vezetésre. Holott az alapvető kötelezettsége az lett volna, hogy munkaideje alatt munkaképes állapotban álljon a munkáltató rendelkezésére. Ez pedig nem történt meg.
A sofőr azzal védekezett, hogy az elalvás hirtelen tört rá, annak minden várható előjele nélkül. Nem volt álmos, nem csökkent a figyelme, váratlanul aludt el vezetés közben. Ennek igazolásaként az alvászavarára hivatkozott. A bíróságnak így végül arról kellett döntenie, hogy a 2018-ban diagnosztizált betegség okozhatott-e 2013-ban ilyen súlyos tüneteket vezetés közben a sofőrnél. A Kúria végül arra a következtetésre jutott, hogy ha volt is köze az alvási apnoének az 5 évvel korábbi balesethez, erre nincs semmilyen bizonyíték. A sofőr így nem tudta bizonyítani, hogy váratlanul tört rá az elalvás, és ennek nem ő volt az oka, hanem az akkor még fel nem ismert betegsége.
(A konkrét eset leírását Mfv.VIII.10.128/2022/4. ügyszám alatt találjuk a Kúria határozatai között.)
Nagy Csaba
