Jövőre átláthatóbbak, egységesebbek lesznek a kötelező tarifák, és a biztosítók kevésbé büntetik majd a fuvarozókat. Mindez a nemzeti bank felszólításának köszönhető – az MNB azt várja el a biztosítóktól, hogy a díjaikat valódi kárstatisztikai adatok alapján állítsák össze.
A Magyar Nemzeti Bank tavaly év végén kiadott rendelete szabályozza a biztosítók hozzáférését a különböző statisztikai adatokhoz. Innentől kezdve egy társaság sem hivatkozhat arra, hogy nem ismeri ezeket az adatokat, s ezért nem tudja figyelembe venni őket az éves díjak megállapításához. Ha minden jól megy, akkor jövőre alaposan megváltozhat a kötelező biztosítások kínálata. Így egyetlen társaság sem jelenhet meg indokolatlanul magas díjakkal majd csak azért, hogy a kamionokat vagy a turistabuszokat elriassza magától.
Átláthatatlan díjak
A kötelező gépjármű-biztosítási díjak ma teljesen átláthatatlanok. Aki internetes kalkuláció nélkül szeretne eligazodni, annak sok esetben 10-15 különböző szempontot, szorzót, kedvezményt, pótdíjat kellene figyelembe vennie. A biztosítók meghirdetett alapdíja ma már semmit sem jelent, hiszen a különböző szorzók eltorzítják az eredeti ajánlatot.
Egy vontató kötelező biztosítására például ma a legkedvezőbb ajánlat egy éves 300 ezer forint körüli összeg. Ez persze még csak az alapdíj, ami mindegyik társaságnál a többszörösére emelkedik attól függően, hogy hol van a vállalkozás székhelye, foglalkozik-e nemzetközi fuvarozással, volt-e károkozása az elmúlt években és még tucatnyi más jellemzőtől. Egy kamionra így alig úszható meg a fizetendő díj egymillió forint alatt – és ez a legkedvezőbb ajánlat.
Vannak olyan biztosító társaságok, amelyek jól láthatóan nem akarnak üzletet kötni a fuvarozókkal. Ezt persze így nem mondhatják. Ha egy biztosító belép a kgfb-piacra, akkor minden kategóriára kötelező díjakat hirdetnie. Nem mondhatja azt egyik cég sem, hogy személyautóra és kisbuszra kötök, mert az jó üzlet, de a kamion nem érdekel, mert arra sok kártérítést kell kifizetni. Nem lehet kimazsolázni a jó üzleteket, a másikra meg otthagyni azokat, amikre sok kártérítést kell kifizetni.
A biztosítók ezt úgy oldották meg, hogy lehetetlenül magasra húzzák fel annak a járműkategóriának a díját, amit el akarnak riasztani. A Posta biztosító például 16 milliót kér alapdíjként egy évre, az Union 8 milliót. A csúcsot mégsem ők jelentik. Az extrém díjhirdetés versenyét évek óta stabilan a Signal nyeri, ami ugyan „csak“ 4,8 millió forintos alapdíjat hirdet, ám ha a járművet közúti áruszállításra használjuk, akkor az alapdíj 31-szeresét kell fizetni. Ez tehát 148.800.000 forintos éves biztosítási díj egy nyergesvontatóra.
Ennek a díjhirdetési káosznak az MNB beavatkozására egy éven belül vége lesz. A biztosítók felügyeletét ellátó nemzeti bank ugyanis azt várja el a cégektől, hogy díjaikat a rendelkezésükre álló kárstatisztikák alapján határozzák meg a jövőben. Ennek a szemléletnek januártól meg kell jelennie a díjhirdetésben. Júliustól pedig ellenőrzik, hogy a díjak alakításában mennyire veszik figyelembe ezeket az adatokat.
Ötletelés helyett a matematikát kell használni
A tavalyi jegybanki rendelet rendezi, hogy a biztosítók hozzáférjenek a központi statisztikai adatbázishoz. Ez egy olyan összesítés, ami minden biztosítás minden fontos adatát tartalmazza. Különösen a károkra és a kifizetésre vonatkozó részek a fontosak a díjak kialakításhoz. A statisztikából pontosan leszűrhető, hogy melyek a kockázatos szerződések. Autótípusra, lakóhelyre, a sofőr életkorára, szerződési előzményekre, azaz minden részletes adatra kiterjedő elemzéseket kaphatnak. Ezek az elemzések megmutatják a biztosítóknak, hogy melyik szerződések kockázatosak. A kárfelhasználás mértéke például azt mutatja meg, hogy a befizetett díjak mekkora részét költi a biztosító kárkifizetésre. A kárgyakoriság arról tájékoztat, hogy a megkötött szerződéseknek mekkora hányada végződik káreseménnyel.
A biztosítóknak ezen adatbázis alapján kellene a díjakat meghatározniuk. Ha egy csoport a kifizetett kártérítések alapján magasabb kockázatúnak tűnik, akkor annak magasabb lesz a biztosítási díja. A vontatók baleseteinek az átlagos kára például évek óta növekszik. 2014-ben még 930 ezer forint volt az egy balesetre jutó átlagos kár, 2019-ben viszont már az 1,5 millió forintot is meghaladta. Teljesen jogos, ha ez a növekedés meglátszik majd a biztosítási díjakon is, hiszen egyre többet kell a biztosítónak kártérítésként kifizetnie.
Ha ez a rendszer már ma is működne, akkor évről-évre emelkednének ugyan a biztosítási díjak, de nem lennének jelentős különbségek az egyes ajánlatok között. Hiszen mindegyik társaság ugyanazokhoz az adatokhoz fér hozzá, s ugyanazt a következtetést kellene levonniuk belőlük. Az ajánlatok közötti túl nagy eltérések azt mutatják, hogy a díjakat nem csak az adatok alapján kalkulálták. A díjak kialakítása sokkal inkább üzletpolitika, amivel úgy befolyásolják a velük szerződők összetételét, ahogyan csak akarják. Ez az, amit az MNB szerint be kell fejezni.
Olcsóbb nem lesz, de átláthatóbb igen
Az MNB tehát arra akarja rákényszeríteni a biztosítókat, hogy a statisztikai adatok segítségével közelítsék egymáshoz a díjaikat. El kell tűnniük azoknak a kiugró ajánlatoknak, amelyeknek a célja csak egyes járműtípusok vagy vállalkozói csoportok elriasztása volt.
Az elmúlt években nem csak a lehetetlenül magas alapdíjak mutatták, hogy a díjhirdetésnek már köze nincs a valóságos kockázatokhoz. A biztosítók kivétel nélkül olyan pótdíjakat és szorzókat alkalmaznak, melyek teljesen átláthatatlanná teszik a díjképzést.
A biztosító például meghatároz egy alapdíjat egy nyergesvontatóra. Majd jelzik, hogy ha a járművet valaki közúti árufuvarozásra akarja használni, akkor nem ennyit kell fizetni, hanem ezt az összeget egy szorzóval is meg kell még növelnie. Ezek a szorzók átláthatatlanná, összehasonlíthatatlanná teszik a díjakat. A közúti áruszállítást például szinte minden társaság 3-4-szeres szorzóval bünteti, de találunk nyolcszoros felárat is. És ott a csúcs, a Signal 31-szeres szorzója.
A másik, nehezen lenyelhető díjmódosító elem a károkozói szorzó. Az ilyet alkalmazó biztosító ezzel átírja a bonus-malus rendszer jogszabályba foglalt szabályait. A károkozói szorzó ugyanis azt jelenti, hogy ha a jármű kárt okoz, akkor a következő évben a bónuszától függetlenül a korábbi díja kétszeresét vagy háromszorosát kell fizetnie. Ez már messze van az üzletpolitika szabadságától, hiszen teljesen megváltoztatja a jogszabály által előírt gyakorlatot. Az MNB elvárásai szerint az ilyen jellegű pótdíjakat sem lehet alkalmazni a jövőben.
Mikor érezhetjük a változást?
A nemzeti bank arra szólította fel a biztosítókat, hogy 2021. január elsejéig tekintsék át díjhirdetésüket, hogy megfeleljenek a fenti alapelveknek. Ezt követően ad nekik egy fél éves türelmi időszakot, majd 2021. júliusától ellenőrizni is kezdik a biztosítási díjak megalapozottságát.
Valószínű, hogy az említett torzító hatások, visszaélések nem fognak egyik napról a másikra eltűnni a biztosítók díjhirdetéséből. Arra azonban számíthatunk, hogy lépésről-lépésre csökkennek majd a különbségek és legalább a fuvarozókat büntető különdíjak az év első felében eltűnnek.
A biztosítók valószínűleg emelni fogják a díjakat
Az MNB-felszólÍtás első visszhangjai szerint a biztosítók nem fognak szó nélkül visszavonulni. A károkozói pótdíjat ma mindegyikük alkalmazza – mint megfogalmazták, nem tehetik meg, hogy nem élnek ezzel a lehetőséggel, mert akkor az összes károkozó annál az egy társaságnál kötne ki, amelyik nem kér ilyen felárat. Ma úgy tűnik, a biztosítók arra az álláspontra helyezkednek, hogy ha a károkozóktól nem szedhetik be ezeket a magasabb díjakat, akkor végső soron majd a kármentes ügyfeleknek kell többet fizetniük. A biztosítók ugyanis mindenképpen be fogják szedni a szerintük szükséges díjakat – ha nem a károkozóktól, akkor a kármentes ügyfelektől. Úgy tűnik, az fel sem merül, hogy kisebb haszonnal dolgozva csökkentsék a magas díjakat.
Az ombudsman szerint meg kell változtatni a jogszabályt
Az MNB fellépésétől függetlenül, ám csak egy nappal később adta ki hasonló témájú jelentését az alapvető jogok biztosa. Az ombudsmanhoz még tavaly ősszel fordult beadvánnyal a Magyar Autóklub, hogy vizsgálja felül a károkozói pótdíjak alkotmányosságát. (A károkozói szorzó alkalmazását ugyanis egy miniszteri rendelet teszi lehetővé, ami megengedi, hogy a biztosítók különböző korrekciós tényezőket vegyenek figyelembe a díjak meghatározásánál. De ezzel a miniszteri rendelet túlterjeszkedik a gépjármű-felelősségbiztosításról szóló törvény adta lehetőségeken, lehetővé teszi a bonus-malus rendszer kijátszását.) Az Autóklub szerint az, ahogyan a biztosítók alkalmazzák a károkozói szorzót, a bonus-malus rendszerről szóló rendelet megsértését jelenti.
Az ombudsman közel egy év után most az Autóklub beadványával egyetértő határozatot adott ki. Dr. Kozma Ákos felkéri a pénzügyminisztert, hogy fontolja meg a rendelet módosítását úgy, hogy a biztosítók ne tudják a rendelet értelmét kiforgatva megváltoztatni a számítás módját. Az ombudsman szerint nem maga a károkozói pótdíj alkalmazása a problémás, hanem az, ahogyan használják ezt a biztosítók. Gondot jelent a biztosítói kárstatisztikától teljesen elszakadó, túlzó mértékű pótdíj, ami semmibe veszi a bonus-malus rendszer működését.
Az ombudsman is kiemelte, hogy különösen azokban az esetekben visszás a károkozói pótdíj felszámítása, amikor az okozott kárt a károkozó megtéríti. A biztosítók ilyen esetben is felszámítják következő évtől a károkozói pótdíjat, akkor is, ha semmilyen kifizetésük nem volt a balesettel kapcsolatban.
Az ombudsman tehát azt kérte a pénzügyminisztertől, hogy módosítsa a bonus-malus rendszer jogi szabályozását olyan módon, hogy a biztosítók ne tudják a maguk javára eltorzítani a rendelet előírásait.
Nagy Csaba
