Munkaidő-nyilvántartást akkor is kell vezetni, ha 3,5 tonna alatti autóval fuvarozunk. Tulajdonképpen ugyanazokat az adatokat kell nyilvántartanunk, mint a nehéz járművek sofőrjeinél, de tachográf nélkül a részletes adatok beszerzése talán egy kicsit nehezebb. Ebben segíthet valamilyen dokumentum, amit a sofőr vezet, de akár a GPS rendszer is.
Munkaidő-nyilvántartást a kisteherautós sofőrök esetében is vezetni kell, hogy a bérüket megfelelően ki tudjuk számolni. A Munka törvénykönyve szerint a nyilvántartásnak nincsen formai követelménye. Az a lényeg, hogy kiderüljön belőle, mennyi volt a rendes és rendkívüli munkaidő, a készenlét, mikor volt a munkaközi szünet, szabadság.
Vagyis a nyilvántartásban a következő adatokat kell feltüntetni:
– rendes munkaidő (vezetési idő és egyéb munka ideje pl. a rakodás, az autó karbantartása, rendőrségi ellenőrzés ideje stb.)
– túlóra (rendkívüli munkaidő)
– munkaközi szünet,
– éjszakai munka,
– rendelkezésre állási idő.
Amikor a sofőr szabadságon, betegszabadságon van, vagy a pihenőnapját tölti, elég ezt feljegyezni az adott napokhoz.
Furgonozás esetén mi számít rendelkezésre állási időnek?
Abban, hogy mi számít munkaidőnek és rendelkezésre állási időnek, nincs különbség aközött, hogy a sofőr kamiont vagy furgont vezet. A sofőr munkaidejébe minden olyan idő beletartozik, amit a munkával tölt. Ide tartozik:
– vezetési idő
– be- és kirakodás ideje
– a jármű takarítására, fenntartására fordított idő (tankolás, javítás, izzócsere stb.)
– a jármű, a rakomány biztonságára, ezzel kapcsolatos tevékenységekre fordított idő
– az előírások teljesítésére fordított idő. Ebbe beletartozik a papírmunka, a rakodás felügyelete, vámhatósági ügyintézés ideje stb.
– a be- és kirakodásra történő várakozás ideje, ha nem lehet előre tudni, mennyi lesz (ezt kollektív szerződés átminősítheti rendelkezésre állási időnek is).
Rendelkezésre állási idő lesz minden olyan idő, ami nem pihenő- és nem is munkaidő. A sofőrnek nem kell a „munkahelyen” tartózkodnia, de bármikor készen kell állnia a munkavégzésre, a vezetésre. Kisteherautót vezető sofőr esetében rendelkezésre állási idő lehet például, amikor
– a gépkocsival kompon kelnek át,
– a határátkelésnél a várakozással töltött idő (de nem az araszolás, hiszen ott az autóban kell tartózkodni),
– az az idő, amit a „négykezes járatban” a 2. gépkocsivezető a jobb 1-ben vagy az ágyon tölt.
Mi segít az adatok beszerzésében, ha nincs tachográf?
A 3,5 tonna alatti járművekben nincs tachográf (2026-tól viszont már kelleni fog, ha nemzetközi fuvart végeznek). A részletes adatok beszerzése ezért nem olyan egyszerű, mintha lenne ilyen berendezés. De ezt a problémát is lehet orvosolni. Segít a munkaidő-nyilvántartáshoz szükséges adatok beszerzéséhez például, ha nyomkövető rendszerrel (GPS) szereljük fel az autót, ami rögzíti az adatokat.
A másik lehetőség, hogy egy dokumentum kitöltésére kötelezzük a sofőröket. Minta lehet az úgynevezett „lázlap”, amit Németországban, Ausztriában, Franciaországban és Belgiumban kötelezően előírnak a sofőrnek. Ezen a gépkocsivezetőnek minden egyes napra lebontva vezetnie kell a vezetési- és egyéb munkaidőket, a pihenőidőket, valamint a vezetési idő megszakításait is. Rá kell írnia a nevét, a kitöltés dátumát, a rendszámot, a kilométeróra állását az út megkezdésekor és végén, az indulás és érkezés helyét, a megtett kilométerek számát is. Az adatokat azonnal kell rögzítenie, nem írhatja be utólag.
A „lázlapos” országokban a tachográf koronghoz vagy szalaghoz hasonlóan, a gépjárművezetőnek mind az adott napi, mind az azt megelőző 28 napra vonatkozó lázlapot magánál kell tartania, és fel kell tudni mutatnia egy ellenőrzés során. 28 nap után át kell adni a munkaadónak, aki 1 évig megőrzi azokat. (Franciaországban 5 évig!).
Szilágyi Katalin
