A napidíjról 

A napidíj a kiküldetésekhez kapcsolódó költségtérítés. Ha egy dolgozónak legalább 6 órát kell a munkahelyétől távol tölteni, akkor a munkáltatója választhat:

– vagy megtéríti az ezzel kapcsolatos plusz költségeket,

– vagy egy átalányt (napidíjat) fizet a dolgozójának.

Átalányként legalább 500 forintot kell adni a kiküldetésben töltött napokra. Ez után a napidíj után a dolgozónak adót is kell fizetnie.

A két megoldás együtt nem lehetséges: ha a munkáltató étkezési költséget fizet a kiküldetésben lévő dolgozónak, akkor már nem adhatja neki az átalány napidíjat.

A járművezetőkre és a kísérőkre azonban kedvezőbb szabályok vonatkoznak. Nekik a belföldi kiküldetésre 3000 forint adható költségtérítésként, méghozzá adómentesen. Ezt azok adhatják, akik engedélyhez kötött fuvarozói tevékenységet vagy saját számlás szállítást végeznek. (Azaz a kizárólag 3,5 tonna alatti járművekkel dolgozó vállalkozásokban nem lehet elszámolni. De ha a vállalkozásnak van engedélye, azaz van 3,5 t feletti autója is, akkor az a sofőr is megkaphatja, aki csak kisebb autót vezet.)

Fontos, hogy ez az átalány csak akkor adható, ha más költségtérítés nincs.

Kaphatnak-e belföldi sofőrjeim 3 ezer forintos napidíjat akkor, ha nem utaznak haza minden nap a lakóhelyükre? – kérdezte olvasónk, aki szállást is bérel alkalmazottainak.   

A gépkocsivezetők 2016 óta kaphatnak adómentesen 3 ezer forintos belföldi napidíjat azokra a napokra, amikor legalább 6 órát dolgoznak a rendes munkahelyüktől távol, azaz kiküldetésben vannak.

Hol van a sofőr munkahelye?

A kiküldetés szempontjából lényeges kérdés, hogy munkahelyként mit tartalmaz a dolgozó munkaszerződése. Hiszen kiküldetésről csak akkor beszélhetünk, ha a sofőr a munkaszerződéstől eltérő helyen dolgozik. Ez az „eltérő hely“ nem értelmezhető akkor, ha a szerződés nem tartalmazza a munkavégzés tényleges helyét. Korábban az volt a gyakorlat, hogy a gépkocsivezetők szerződése egyáltalán nem tartalmazta ezt a pontot. Vagy ha igen, akkor az szerepelt benne, hogy a munkavégzés helye változó. Csakhogy így nem értelmezhető a kiküldetés és a hozzá kapcsolódó napidíj.

A munkaszerződésben a munkavégzés helyére vonatkozó részt érdemes kiegészíteni. A munkavégzés helye legyen az a konkrét terület, ahol a sofőr napi tényleges tevékenységeit végzi. Ez nem egy helység, hanem lehet egy sokkal nagyobb egység is: Dunántúl, Magyarország, Európai Unió. Mellé tegyünk egy megjegyzést, így: „a munkavállaló az utasításokat a társaság székhelyéről, telephelyéről kapja, szervezetileg ide tartozik“ – és beírjuk a székhely vagy telephely pontos címét. Ez a kitétel egyértelművé teszi, hogy például kiküldetés szempontjából milyen települést kell munkavégzési helynek tekintenünk.

Ha a munkaszerződés rendben van, akkor a továbbiakban az itt megjelölt helyhez igazodhatunk a napidíj elszámolásakor. Ha a sofőr nem ezen a településen dolgozik, legalább napi 6 órán át, akkor az kiküldetésnek minősül akkor is, ha éjszakára sem tér haza lakóhelyére.

Ha szállást bérlünk, nem adhatunk napidíjat is

Olvasónk története nem ennyire egyszerű. Náluk a vállalkozás bérel szállást a dolgozóknak, akik csak hétvégén utaznak haza saját költségen. A szállást tehát a munkáltató fizeti. Igen ám, csakhogy az ide kapcsolódó 437/2015 kormányrendelet előírja, hogy akkor fizethetjük csak ki a napi 3 ezer forintos napidíjat, ha a kiküldetés többletköltségeire tekintettel a munkáltató más juttatást nem ad a dolgozóknak. Ha tehát a szállást a munkáltató biztosítja, akkor nem adhat mellette napi 3 ezer forintot napidíjként.

Nagy Csaba