Abból lesz jó kamionos, aki úgy tudja a munkát megélni, hogy élvezi – mondja Dajka László, vagy ahogy sokan ismerik, ST22 Lacika. 16 éve ül a volán mögött, munka közben pedig videókat készít a kamionozásról, a kalandjairól, főz, oktat, tippeket ad. Több tízezren követik a Youtube-on. Szakmáról, megbecsülésről, a kamionozás jó és rossz oldaláról beszélgettünk vele.
Hogyan kerültél kapcsolatba a fuvarozással, mióta kamionozol?
– A 2000-es évek elején rossz anyagi helyzetbe kerültem a szerencsejáték függőségem miatt. Ebből kerestem kiutat. A szüleim tanácsára, és mert szerettem csavarogni, megcsináltam a C, majd a CE jogosítványt. Mindezt úgy, hogy a kamionozásról fogalmam sem volt. Soha nem érdekelt, és a családban sem volt senki, aki ezt a szakmát űzte volna. A cél az volt, hogy megtaláljam azt a munkát, amiben jól érzem magam. Így miután meglett a jogosítványom, egy helyi vállalkozónál lettem nemzetközi gépkocsivezető. 16. éve vagyok a szakmában.
Mit szeretsz benne a legjobban?
– Már gyerekkoromban is szerettem a magányt, a csendet. Számomra komoly előny, hogy nem kell más emberekkel egy légtérben dolgozni. Imádok utazni, felfedezni! Ha leteszem a gépet, beutazom a környéket, legyen az tengerpart vagy nagyváros. Saját szememmel láthatom a világnak ezt a szeletét, nem pedig úgy, ahogy a TV bemutatja. Természetesen fontos a pénz is, jó érzés ennyit keresni, főleg úgy, hogy a hobbimból élek.
Árnyoldalak, legunalmasabb feladatok…
– Nehéz, hogy a feleségemet otthon kell hagyni, ezeket a pillanatokat jó lenne közösen megélni. Nehéz a munka gyümölcsét hátrahagyni, nem élvezhetem a kertünk nyugalmát vagy termését, nem beszélve a saját fürdőszobáról. Rettenetes, amikor belépsz egy zuhanyzóba, mint történt a minap, és azt látod, hogy valaki odavégezte a nagy dolgát. Aznap már nem akartam zuhanyozni, hányingerem lett az összes zuhanyzótól.
Vagy előfordul, amikor minden bugyuta megtalál az úton. Napi 500-800 kilométer tud érdekes helyzeteket szülni.
A munka unalmas része az autópálya. Ezt általában a beszélgetés dobja fel a kollégákkal, köszönhetően az internetnek.
A kamionos munkáról szóló videóidnak a kezdetektől nagyon jó a fogadtatásuk. Miért kezdted el a videózást, és mi érdekli leginkább a nézőket?
– A kollégákat és főként a kezdőket céloztam meg a videókkal. Tudom azt, mit veszítettem azzal, hogy nem volt egy olyan kollégám, aki ösztönzőleg hatott volna rám szakmailag vagy emberileg. Akire hasonlítani akartam volna, vagy aki elmondta volna a véleményét, a tapasztalatát. A nézők a nehézségekre és a megoldásokra kíváncsiak, vagy hogy azt miként reagálom le. Sokan szeretik a régi történeteket hallgatni, közben pedig utazunk. Rengeteg sztorim van, mindig történt velem valami.
Mennyire változtatott meg a kamionozás?
– Komolyabb lettem. Jobban látom a világot, a különbségeket a média és a valóság között. Régen hamarabb agresszív lettem, ma inkább elszámolok háromig. Régen válaszolni akartam egy-egy általam vélt, ellenem irányuló cselekedetre, ma kiállok egy parkolóba és nevetek rajta. Igaz ez a virtuális létre is. Kérdezték tőlem, miért nincs negatív komment a videók alatt. Ezért. Mert nem vettem fel a kesztyűt. Aki szitkozódva kezdte vagy személyeskedve, azt kitiltottam. Egyszerűen elfogytak, vagy rájöttek, hogy semmi értelme. És ezt teszem az úton is: inkább kimegyek egy parkolóba és veszek egy finom ételt, mintsem viaskodjak.
Hogyan viszonyulnak a munkáltatók a sofőrökhöz? Mennyire becsülnek meg titeket?
– Butaság lenne azt állítani, hogy csak a vállalkozó nem becsüli meg a dolgozót, hiszen ez fordítva is igaz. Egyet azonban tisztázni kell: egy vállalkozás nem jótékonysági intézmény. Fontos a profit, a bevételből lesznek a fizetések, a fejlesztések, a nehéz időket is ebből lehet átvészelni vagy a hibákat orvosolni.
Mi a megbecsülés? A munkavállaló kap egy lehetőséget és egy több milliós eszközt. Emellett fizetést és a szabadnapokat. Van törvényileg előírt vezetési idő és a napi munkára fordítható idő. Sokan ezt a lehető legkevesebb energiabefektetéssel akarják elvégezni, és ha közel a maximumot kell teljesíteni, akkor azt rosszabb munkahelynek tartják. Holott egy irodai dolgozó sem panaszkodik, hogy miért kell minden nap 100 százalékban végigdolgoznia a 8 órát! Ezért fizetnek, ezen az időn belül joggal várják el a munkát. Én ezt Ausztriában, Németországban megtanultam. Számomra a megbecsülés ott kezdődött, hogy megkaptam a munkát, és senki nem szólt hozzám, amíg nem jelentkeztem. Ezzel azt üzenték, tudjuk, hogy teszed a dolgod, ha bajod van, vagy kész a munka, akkor jelzed.
Sajnos vannak profitéhes vállalkozók is, akiknek semmi nem elég. Elvárják, hogy ha a sofőrnek lejár az ideje, vezessen túl, vagy dolgozza túl a napját. Ezzel a plusz munkával a vállalkozó jól jár, a háláját pedig kifejezhetné akár csak azzal, hogy fizet egy vacsorát sörrel egy autohofban. Ehelyett kifizeti a büntetést, a sofőr pedig oldja meg.
A másik probléma a be nem tartott ígéretek például a munkarenddel kapcsolatban. Hogyan lehet olyan csapatban dolgozni, ahol átverik egymást? Ha az irányító, a sofőr, a főnök többre tartja magát a másiknál? Egyik sincs meg a másik nélkül, tudni kell csapatként dolgozni.
Mennyire összetartóak és segítőkészek egymással a kamionosok?
-Virtuálisan vagy a való életben? A fotelból mindenki tettre kész, de amikor kilép a közösségi médiából már nem. Akad segítség, ha kell, de hamarabb kerül elő a mobil, hogy legyen egy jó felvétel a másik bajáról. Pedig azzal is megszerezhetné az 5 perc hírnevet, ha azt videózná le, hogy segít. Rohanunk, időpontra megyünk lassan a mosdóba is. 15 éve, ha valaki állt a leállósávban, megkérdezték tőle, mi a baj. Ma ez felesleges, hiszen a legtöbb cég a gumit is szervizzel cserélteti, a modern kamionokat másképp kell szerelni. Ezért más a mai kamionozás, mint amiről az “öregek” beszélnek.
Azt mondják, a kamionozás megélhetést ad, de nem hagy élni. Valóban így van?
– Másoktól hallottam, hogy ő azért nem csinál semmit, mert egyedül nem képes kimozdulni, jól érezni magát, vagy nem akarja, hogy a család otthon, ő meg “szórakozik”. De akkor üljek a fülkében és sírjak? Ha már ezt a megélhetést választottuk, akkor benne van a szóban, élni. Megélni a pillanatot, és inkább viszek haza sok emléket, mint bánatot, hogy milyen rossz volt nélkülük.
Az internetnek köszönhetően én sokat utazok a feleségemmel. Ő is ott van velem mindenhol a WhatsApp segítségével. Egyszer Gent belvárosában “sétálgattunk, bementünk egy édességboltba, vettünk belga csokit”, majd 2 héttel később otthon közösen megettük. Pedig amikor vettük, több mint 1000 kilométer volt közöttünk. Nem érzem úgy, hogy nem hagy élni ez a munka. Kérdés, mennyire vagyunk kompromisszumkészek. Nem abból lesz jó kamionos, aki tekergeti a kormányt, hanem aki úgy tudja ezt megélni, hogy élvezi, de közben a családra is figyel, őket is bevonja. Ez is csapatmunka.
Évek óta sofőrhiány van, és egyre kevesebb fiatal választja ezt a szakmát. Mi ennek az oka?
– Nem a gépkocsivezető kevesebb, hanem jóval több a cég. Ennek több oka van. Az egyik, hogy az elmúlt években a fuvarozás trendi vállalkozás lett. Egy zöldséges vagy szépségszalon tulajdonos betesz a portfóliójába fuvarozói szolgáltatást 5-10 kamionnal, akár bérvontatókkal. Különösebb dolga nincs vele, a legnehezebb embert találni a munkára, betenni bérvontatni, és ha hoz havi 1 milliót, az szinte ajándék. Ezt tömegesen csinálták. Olcsó kamionok, olcsó sofőrök, szakmai háttér, elhivatottság nélkül. Én 14 év szakmai múlttal mertem belevágni, és csodálkozom, hogy egy-egy vezető, hogyan kezeli a cégét. Munkát, energiát nem akar beletenni, csak a profit legyen meg. A másik ok, hogy egyre több az online rendelés, sok a Kínából érkező áru, amiket mozgatni kell.
A kamionozás ma nem az a szakma, amiben a fiatalok elképzelik magukat. Ma bulizni, élni kell, hajszolni az élvezeteket. Szerintem egy jól felépített élet kifizetődőbb. Ha ma lennék 22 éves, biztos céltudatosabb lennék. Ezzel a szakmával az első lakás pillanatok alatt elérhető. De itt jön a kérdés, ki tud kiszállni? Erről a pénzről nehéz lemondani. Sokan kezdik úgy, hogy csak 2-3 év, gyűjtenek egy kis pénzt, aztán észre sem veszik, de már a parkolóban sztorizgatják, bezzeg 30 éve milyen volt. Itt repül az idő, és ez hatalmas hátránya ennek a munkának.
Milyen elvárásokat támasztanak a cégek a sofőrökkel szemben? Mennyire fontos a tapasztalat, a nyelvtudás?
– Nem ritka, hogy csak annyit kérdeznek a jelentkezőtől, hogy volt-e már Angliában, vezetett-e DAF-ot, és már alá is írják a szerződést. Persze van, aki komolyabban veszi. A nyelvtudás nem feltétel, de óriási előny. Kevesebb lesz az idegeskedés, hiszen szót értünk szinte mindenkivel. Fontos a talpraesettség, enélkül aligha lesz valaki jó kamionos.
Milyen tapasztalataid vannak az ellenőrzésekkel kapcsolatban?
– Féltem, hogy a magyar rendszámmal elveszítem azt az előnyt, amit nyugaton a nyugati rendszám ad. De mindig korrektül álltak hozzám külföldön a hatóság emberei. Azt tapasztaltam, ha mint vállalkozó túlvezetek, azt jobban tűrik, sőt elfogadják, mint ha az alkalmazott tette volna. Pedig a szabály az szabály, mégse mindegy. Persze néha becsúszik egy-egy büntetés, és olykor tényleg aránytalanul magasak, de el kell fogadni. Hazai ellenőrzésben nem volt még részem.
A hosszú ülés, rázkódás megterheli a szervezetet, sokan el is híznak. Te futsz és biciklizel is munka mellett. Hogyan sikerül ezt beiktatni a mindennapokba?
– A 9-10-11 órás pihenőmből 1 órát szánok edzésre 2-3 naponta. Kezdetnek mindenkinek azt javasolnám, hogy a pénteki, vasárnapi napokat szánja sportra. Pénteken már ritkán rohan az ember. A szombat és vasárnap meg amolyan szabad foglalkozás, én szinte soha nem sietek, így van idő edzeni. Ha még 1 napot beteszek hét közben, az már heti 4 edzés. Az elhízás oka sok minden lehet. Én is küzdök túlsúllyal. A korábbi sérülésem, de a vállalkozásból adódó plusz teher miatt is, kevesebb idő jutott magamra. Szerencsére már újból edzek, de ami 3-4 éve még könnyedén ment, az ma nehezebb. Ezért sem szabad leállni, mert egy idő után már nem lesz annyi erő, és ismét foghatjuk valamire vagy valakire, amiért nem sikerül.
Milyen terveid vannak?
– Amit a párommal akartunk, mindent elértünk. Anyagilag is az utolsó lépéseket tesszük. Az ausztriai munkavállalás komoly fordulatot hozott az életünkben. Öt év alatt többet elértünk, mint előtte 10 év alatt.
Mi a folytatás? Lehet, hogy folytatom a videós karrierem, és csak részlegesen maradok autón. Bárhogy is legyen, azt teszem majd, ami nekem és a családomnak is elfogadható.
Szilágyi Katalin
