A katás vállalkozásokra 2021-től kivetett büntetőadó nem csak a kisadózókat érinti. Komoly többletadminisztrációra és esetleg jelentős adóteherre is fel kell készülniük azoknak a vállalkozásoknak is, amik kisadózókkal állnak üzleti kapcsolatban.

A kisadózó vállalkozásokat 40 százalékos büntetőadóval sújtja 2021-től a kormány, ha csak kevés ügyféllel állnak kapcsolatban, s számukra évi 3 millió forintnál nagyobb összegű munkát végeznek. Csakhogy ezt az adót az esetek többségében nem a kisadózónak kell fizetnie, hanem annak a vállalkozásnak, amelyik számára megbízást ad. A katásokkal kapcsolatos adminisztráció pedig azokat is érinti, akiknek a kifizetései nem érik el ezt a 3 milliós szintet.

A változás mögött erős megkülönböztető szándék húzódik: a törvénymódosítás ötletét kidolgozó Parragh László kamarai elnök szerint a „rendes“ kisadózó csak a lakossági piacra dolgozó kisvállalkozó, mint például a fodrász, cipész, vagy redőnyös vállalkozó lehet. Míg a más cégeknek beszámlázó katás eleve gyanús, mert biztos, hogy csak az adófizetés elkerülése miatt ad számlát kisadózó vállalkozóként munkaviszony bejelentése helyett. A törvény így mindazokat büntetni akarja, akik bármelyik oldalról katás vállalkozói kapcsolatban állnak: a kisadózót és az őt kifizető céget vagy vállalkozást is. 

A kisadózóval kapcsolatba kerülő vállalkozásnak a következővel kell számolnia:

– írásos nyilatkozat begyűjtése minden kisadózó partnerétől

– a kisadózóknak kifizetett összegek folyamatos nyilvántartása

– a 3 millió forint feletti összeg utáni 40 százalékos adófizetés és adóbevallás

– a kapcsolt kisadózó vállalkozások figyelemmel kísérése és az adó megfizetése.

Írásos nyilatkozat január 15-ig

Ha egy cég, vállalkozás üzleti kapcsolatba kerül egy kisadózóval, akkor a katásnak szerződéskötés előtt írásban tájékoztatnia kell a partnerét arról, hogy ő kisadózónak számít. A már meglévő szerződéseket is át kell vizsgálni, és pótolni kell ezeket a nyilatkozatokat 2021. január 15-ig.

A törvény semmilyen értékhatárt nem állapít meg ezen nyilatkozattal kapcsolatban. Tehát a legkisebb üzleti partnerünkről is tudnunk kell, hogy ő kisadózónak számít-e vagy nem. A törvény szerződéses jogviszonyt említ, azt azonban nem pontosítja, hogy mit kell szerződéses jogviszonynak tekintenünk. Például szerződéses jogviszony-e, ha egy telephelyen egynél több alkalommal igénybe vesszük egy kisadózó duguláselhárító vállalkozó szolgáltatását? Nem kötünk írásos szerződést, ám rendszeresen őt hívjuk, ha probléma adódik az elöregedett csatornahálózattal. Remélhetőleg egy későbbi, értelmező jogszabály ezt is tisztázza majd. Egyelőre azt tudjuk javasolni, hogy valamennyi partner esetén tisztázzuk, hogy ő kisadózónak számít-e vagy nem.

Nyilvántartás a katás kifizetésekről

Bár nincs külön előírás erre, a 3 millió forint feletti megbízásokat sújtó 40 százalékos különadó kötelezettségét csak egy erre a célra szolgáló külön nyilvántartás alapján lehet teljesíteni.

Kifizetőként tehát nyilvántartást kell vezetnünk kisadózó szerződéses partnereinkről, és folyamatosan követni kell a számukra kifizetett vállalkozói díjakat. Ha ez az összeg az adóéven belül eléri a 3 millió forintot, akkor a 3 millió fölötti részre év végéig meg kell fizetni a 40 százalékos adót.

Nem a katás fizet, hanem a megbízója

A törvénymódosítás igazi kárvallottjai a kisadózók lesznek, de a tényleges adófizetés nem őket, hanem a partnereiket érinti. A 3 millió forintnál nagyobb értékű szerződések utáni 40 százalékos különadót nem a kisadózónak, hanem a számla befogadójának kell kifizetnie.

Ha tehát katás vállalkozót bízunk meg, akkor követnünk kell, hogy a számára kifizetett összeg mikor éri el a 3 millió forintot. Akkortól kezdve pedig minden hónapban adóbevallást kell benyújtani, és minden hónapban be kell fizetni a számlaérték 40 százalékát adóként.

Az alábbi példa szemlélteti, mekkora adókötelezettséggel jár, ha egy vállalkozás a következő összegeket fizeti ki kisadózó partnerének:

Sok a bizonytalanság, pongyola a törvény szövege

Valójában a pontatlan törvényszöveg miatt még a fenti példánál is sokkal súlyosabb lehet a fizetési kötelezettség. A 40 százalékos adó alapjával kapcsolatban a törvényszöveg ezt tartalmazza: “Ha az Art. szerinti kifizető a tárgyévben ugyanazon kisadózó vállalkozásnak az év elejétől összesítve 3 millió forintot meghaladó összegű bevételt juttat, a 3 millió forintot meghaladó összegű juttatás után 40 százalékos mértékű adót fizet”.

Feltételezzük, hogy a törvényalkotó szándéka az volt, hogy a 3 millió forintot meghaladó részre kell a 40 százalékos adót megfizetni. A törvényszövegből azonban ez nem derül ki egyértelműen. A fenti mondat lehetséges értelmezése az is, hogy a 3 milliót meghaladó kifizetés teljes egészében a 40 százalékos adókulcs alá esik. Ez esetben a fenti példa szerint az 5. havi adó nem a 160 ezer forint utáni 64 ezer forint lenne, hanem a teljes addigi 3.160.000 forint után 1.264.000 forint. A kedvezőbb értelmezéshez a szövegnek így kellene szólnia: “Ha az Art. szerinti kifizető a tárgyévben ugyanazon kisadózó vállalkozásnak az év elejétől összesítve 3 millió forintot meghaladó összegű bevételt juttat a 3 millió forintot meghaladó összegű juttatásnak A 3 MILLIÓ FORINTOT MEGHALADÓ RÉSZE után 40 százalékos mértékű adót fizet”

Sajnos, nem ez az egyetlen homályos pont a hirtelen összedobott törvénymódosításban. Csak néhány kérdés, ami az előttünk álló fél évben még válaszra vár:

– ha a kisadózó vállalkozás év közben megszűnik vagy szünetel, akkor arányosítani kell-e a 3 millió forintot vagy nem?

– Ha egy kisadózó az egymással kapcsolt vállalkozási viszonyban álló  A cégnek és B cégnek is kiállít 2-2 millió forint értékű számlát, akkor ezeket egybe kell-e számolni vagy nem? Ha igen, akkor milyen eszközökkel vizsgálhatja a kisadózó, hogy üzleti partnerei egymással kapcsolt vállalkozói viszonyban vannak-e? (Kapcsolt vállalkozások az egymással személyes kapcsolatban álló vállalkozások, például egy egyéni vállalkozás és a vállalkozó saját bt-je, vagy egy tulajdonos két különböző cége.)

Mit tehetünk, hogy elkerüljük a plusz adófizetést?

A kisadózó vállalkozások mindenképpen rosszul járnak. Mivel az adót a megbízónak kell kifizetnie, így sikerült elérni, hogy a cégeknek eleve ne legyen érdekük kisadózókat bízni meg a munkákkal. A plusz adó elkerülésének a legegyszerűbb módszere, ha az eddigi kisadózó alvállalkozó helyett másikat keresünk. Úgy kell számolnunk, hogy a nagyobb összegű megbízások esetén a kisadózó munkája lényegesen többe kerül, mint a nem katás vállalkozásé.

Mennyivel kerül többe a kisadózó megbízása? Ha egy éven belül az elvégzett munkára 5 millió forint a megbízási díj, akkor a kisadózó után az 5 milliós díjon felül még további 800 ezer forint adót kell befizetni. A katás vállalkozó megbízása így 16 százalékkal lesz drágább. Ha viszont a megbízási díj 10 millió forint egy évben, akkor a kisadózó nem 10, hanem 12,8 millió forintunkba kerül majd, ami 28 százalékkal lesz drágább, mint a nem kisadózó vállalkozás foglalkoztatása.

A másik lehetőség, hogy igyekszünk a katás vállalkozó megbízási díját 3 millió alatt tartani. Ez rendszeres megbízások esetén havi 250 ezer forintos átlagos határt jelent. Ha ennél nagyobb feladatról van szó, akkor az eddigi egy alvállalkozó helyett többet kell felvennünk ugyanarra a feladatra, szétbontva a megbízást. Az a cél, hogy egyik kisadózó se kerüljön a 3 milliós határ fölé. A plusz adót ezzel elkerüljük, igaz, meglévő kisadózó partnerünket tönkreteheti, hogy bevétele egy részét elveszíti.

A harmadik lehetőség, hogy mi magunk hozunk létre több vállalkozást a kisadózói megbízások „becsatornázására“. Ezek lehetnek projektcégek, amelyeknek nem is nagyon lesz más tevékenységük. A kisadózó részben ennek a cégnek fog számlázni, a cég pedig közvetített szolgáltatásként továbbadja nekünk a kisadózó szolgáltatását. A katás vállalkozó így A cégnek és B cégnek is 3-3 millió forintnyit tud számlázni plusz adó nélkül. Ez ma még egy legális kiskapu lehet, de nem kizárt, hogy év végéig még ezt a megoldást is tiltani fogják.

Nagy Csaba