Egy olvasónk esete világított rá arra, hogy néha a törvényi előírásoknál több adatot érdemes beírni a fuvarlevélbe. A vállalkozás mindenben szabályosan járt el, egy gyorshajtási büntetést mégsem tudnak az elkövető sofőrre terhelni. Hiányzott ugyanis néhány adat.

A vállalkozás nemrég gyorshajtás miatt kapott büntetést. Úgy gondolták, nem lesz semmi probléma, hiszen a kimentés lehetőségével élve a bírságot a sofőrre tudják terhelni. El is küldték az ehhez szükséges iratokat, ám a hatóság nem fogadta el a mellékelt fuvarlevelet a kimentéshez. Hiányolták róla a sofőr személyes adatait: a születési helyét és idejét, valamint a lakcímét. Vállalkozótársunk nem értette a helyzetet: közel 20 éve foglalkozik fuvarozással, soha senki nem kérte még, hogy a sofőr adatait ilyen részletességgel írják rá a fuvarlevélre. Mi ennek az oka? 

Sajnos, a hatóságnak papírforma szerint nagyon is igaza van. A kimentés nem lehetséges, ha ezek az adatok hiányoznak. Pedig nem is kötelező beírni ezeket a fuvarlevélbe. Hogyan is van ez?

Valójában ebben az esetben két jogszabály előírásai látszólag ütik egymást. Csak látszólag, a két jogszabály egyike ugyanis törvény, a másik kormányrendelet. A törvény a magasabb rendű, ellentmondás esetén azt kell alkalmazni.

Csak a név kötelező

A fuvarozásról szóló kormányrendelet írja le, hogy a fuvarlevélnek mit kell tartalmaznia. A sofőrrel kapcsolatban ez a rendelet egyetlen pontot említ: kell a fuvarlevélre a jármű rendszáma és a sofőr neve (261/2011 kormányrendelet 22. § 2. c.). 

Ez a paragrafus a minimális kötelező tartalmat írja le – azaz lehet más is a fuvarlevélen, de legalább ennyinek szerepelnie kell. 

Kimentésre csak akkor alkalmas, ha a személyes adatok is rajta vannak

A másik ide tartozó jogszabály a közlekedési törvény (1988. évi I. tv.). Ennek a 21/A §-a szól arról, hogy a közlekedési bírság alól milyen feltételekkel mentesülhetünk. Itt írnak arról, hogy ha nem mi vezettük a járművet, vagy vállalkozás esetén, ha a sofőrt akarjuk felelőssé tenni, akkor milyen dokumentumokkal menthetjük ki magunkat a büntetés alól. Magánemberként ilyenkor egy kölcsönszerződésre vagy más, hasonló dokumentumra van szükség, ami egyértelműen igazolja, hogy az autót átadtuk valaki másnak használatra (kölcsönszerződés, adásvételi szerződés, a szerviz igazolása, hogy átvették javításra stb.). Vállalkozás esetén, ha a jármű használata menetlevélhez, fuvarlevélhez kötött, akkor külön kölcsönszerződés helyett ezzel is igazolhatjuk, hogy ki volt a sofőr a gyorshajtás idején. És itt jön a különbség. A közlekedési törvény pontosan előírja, hogy milyen adatok szerepeltetése esetén fogadható el a kimentéshez a fuvarlevél. És itt nem elégednek meg a másik jogszabály által elvárt kötelező adatokkal. A fuvarlevél akkor lehet alkalmas a kimentésre, ha tartalmazza a sofőr

– nevét

– születési idejét és helyét

– lakcímét.

– Továbbá tartalmazza a rendszámot és annak az időszaknak a pontos megjelölését, amikor az illető a járművet vezette (1988. évi I. tv. 21/A. § 4.).

 Láthatjuk tehát, hogy a sofőr személyi adatait nem kell ugyan kötelező jelleggel szerepeltetnünk a fuvarlevélen, de ha nem tesszük, akkor ezt a fuvarlevelet nem használhatjuk fel a bírság alóli kimentéshez. 

Nagy Csaba