A rakétaként kilövő üzemanyagár megnehezíti a szállításban dolgozó vállalkozások életét. Mi lehet a megoldás? Kicsik és nagyok is ezen gondolkoznak, mivel a korábbi fuvardíjakba nem fér bele az üzemanyagárak hirtelen és ilyen mértékű változása.

Mekkora a baj?

Az üzemanyag árának változása a piac összes szereplőjét érinti. Gyártók, kereskedők, szállítmányozók és fuvarozók mind ragaszkodnak a jogos hasznukhoz, de akkor ki fogja megfizetni a jelenlegi piaci helyzet árát? A korábban kialkudott fuvardíjak már nem bírnak el ekkora emelkedést, a növekmények továbbhárítása nélkül pedig a fuvarozó vállalkozások működése veszélybe kerülhet. A díjemelés nem egyszerű dolog, mivel sokáig túlkínálat volt fuvarozókból. És bizony, ha “alacsony áron” valaki nem vitte el az árut,  akkor akadt helyette más. A megbízók részben ezért nehezen is adnak magasabb fuvardíjat. A mostani helyzet már nem erről szól, lassan ezt mindenki megérti, a saját bőrén tapasztalja.

Jelenleg a legfontosabb: a szerződésben biztosítani, hogy áraink igazodjanak a piaci árak változásához. Jól gondoljuk át, hogy kötünk-e fix áras szerződést, amiben nem térünk ki a változókra, mert a fuvardíj utólagos módosítására ebben az esetben csak akkor van lehetőség, ha arra a megbízó rábólint. Ha partnerünk erre nem nyitott, akkor a fuvart az előre kialkudott áron kell teljesíteni. Aki ezt nem tenné meg, annak számolnia kell azzal, hogy szerződésszegés miatt felelősségre vonható.

Mindenkit érint az emelkedés

Az árak változó tényezőkhöz igazításának eddig a hosszútávú, éves-többéves szerződéseknél volt jelentősége. A hosszú távra szerződők eddig is kalkuláltak az olyan változó tényezőkkel, mint az üzemanyagár vagy az árfolyam-ingadozás stb. A gyors változások miatt erre most már a rövid, vagy azonnali megbízásoknál is gondolni kell. Ki tudja megmondani, hogy milyen üzemanyagár várható hetek múlva? 

A rossz hír, hogy a rövidtávú, fuvarbörzéről levállalt gyűjtőfuvarok esetében nemigen van választás. Felrakja a megbízó a munkát, ha sikerül megegyezni az árban, akkor már érkezik is a sablon megbízás, amin a fuvarozó kérésére nem valószínű, hogy változtatnak.

A hosszabb távú szerződéseknél közösen alakíthatók a feltételek. Több megoldás is lehetséges a változó tényezők szerződésbe foglalására. Azt, hogy mi lesz számunkra a legjobb, sok minden befolyásolja. De egy biztos, a korábbiakhoz képest jóval többet kell számolnunk.

A hosszútávú szerződéseknél négy megoldási lehetőség közül is választhatunk:

• A fuvardíjban különválasztjuk az üzemanyagköltséget. A szerződésben meghatározható, hogy milyen időszakonként kell felülvizsgálni az üzemanyagárakat (hetente, havonta, negyedévente). Amennyiben az üzemanyagár növekedése túllép egy megadott százalékot, úgy automatikusan hozzáigazodik a fuvardíj üzemanyag része. Ez egy kompromisszumos megoldás, itt a kismértékű emelkedés a fuvarozó kárára, a kismértékű csökkenés pedig az előnyére történik. De van egy határvonal, és a felette lévő változás már kompenzálásra kerül a fuvardíjban.
• Minden árváltozást érvényesítünk. Az előzőhöz képest szigorúbb feltétel, ha a fuvardíj üzemanyag része teljesen leköveti az üzemanyag áremelkedését. 
• Az üzemanyag százalékos árváltozásához kötjük az emelést. Alkalmazhatunk olyan megoldást is, hogy ha adott héten vagy x napon belül az üzemanyagár megadott százalékkal nő, annak hatására a fuvardíjat meghatározott mértékben emeljük. Persze a fuvardíjnak csak egy része az üzemanyag költség, így ha az üzemanyag például 5%-kal emelkedik, az a teljes fuvardíjat ennél kisebb mértékben fogja növelni. Sajnos még egy heti felülvizsgálatnál is lehetnek olyan időszakok, amikor nem tudtuk érvényesíteni a magasabb díjat, így a hasznunk ezeken az utakon jóval kevesebb.
• Aktuális árakkal számolunk. Az is elképzelhető lehet, hogy mindig az adott fuvar teljesítésekor érvényes árhoz igazodnak a fuvardíjak. Azaz megnézzük, hogy az út során mennyiért tankoltunk ténylegesen, töltőállomásonként mennyi volt a növekmény, és ez alapján számolunk el. Ez igényli a legtöbb munkát, de ez a legpontosabb. 

Bármelyik megoldást is választjuk, látható, hogy sok adminisztrációval fog járni. 

Tipp! A szerződésekben arra se felejtsünk el kitérni, hogy mivel jár, ha a megbízó a szerződés ellenére nem hajlandó megfizetni a magasabb fuvardíjat!

Mihez viszonyítsuk a változást?

Erre sem lehet egyetlen jó megoldást adni. Teljesen más helyzetben van például egy belföldön fuvarozó vállalkozó, mint aki nemzetközi viszonylatban teljesít fuvarokat. Mindenkinek saját munkáihoz kell igazítania mindezeket:

• nézhetjük a változást egy meghatározott referencia kút árához (esetleg többhöz, átlagos növekménnyel számolva);
• viszonyíthatunk a NAV által megjelölt árakhoz. (A NAV honlapján az üzemanyagáras listában a piaci áras üzemanyagok is külön oszlopot kaptak májustól.)
• vehetjük az út során ténylegesen felmerült költségeket. (Ez főleg nemzetköziben jó megoldás, hiszen országonként eltérő mértékű lehet az árváltozás. A legtöbb esetben mindenkinek megvannak azok a kútjai, ahol rendszeresen tankol, ezen kutak árainak változásaihoz is lehet igazodni.)

Az útdíjakra is figyeljünk, ezek is nagyot fognak nőni!

A hatályos rendelkezések értelmében a hazai útdíjakat évente kiigazítják az aktuális inflációval. Minden évben az augusztusi átlagos fogyasztói árindexet hasonlítják össze az előző augusztusi adatokkal, és év elején e két augusztus között mért éves inflációval emelkednek az útdíjak. Ez sem lesz kevés jövőre. Az MNB által közzétett adatok szerint például májusban az éves összevetésben számított infláció 10,7 százalék volt. Áprilisról májusra, azaz egy hónap alatt pedig 1,2 százalékponttal nőtt. Vagyis itt is jelentős növekedésre kell felkészülnünk.

A probléma még az előzőknél is nagyobb, mivel fentieken túl minden másnak az ára is emelkedni fog: alkatrész, gumi, munkaerő stb. Ha tehát a vállalkozások csak az üzemanyag árváltozást tudják érvényesíteni, az bizony mínuszt fog termelni.

Mi lesz, ha drágán sem lesz üzemanyag?

Sajnos azon is érdemes elgondolkodni, hogy mi történik majd, ha akadozik az üzemanyagellátás. Már most is találkozhatunk olyan töltőállomásokkal, amik korlátozzák a vásárolható mennyiséget. Mi lesz, ha a helyzet még tovább romlik? Például nem tudunk a számunkra kedvező árú kúton tankolni. Nem hivatkozhatunk vis maiorra akkor, ha teszem azt, az OMV-nél nincs elég üzemanyag, de a MOL-nál még igen. De finoman szólva is kellemetlen lesz, ha nekünk történetesen OMV-s kártyánk van. És mi lesz akkor, ha esetleg várnunk kell az üzemanyagra, késve tudunk elindulni, és emiatt nem tudjuk tartani a sokszor szűkös tranzitidőt? Ezek mind olyan lehetőségek, amelyekkel a jövőben komolyan számolnunk kell.

Kovács Nikoletta