Minden szakma alján ott találjuk ezeket a vállalkozókat. Bármilyen munkát elvállalnak, ők adják a legalacsonyabb árakat, számlatömböt sose láttak, garanciára ne is számítsunk tőlük. Mégis ők viszik el a kisebb lakossági megrendeléseket, s az ő munkájuk alakítja ki az egész szakma képét az emberekben. Mit kezdhetünk velük, hogyan szabaduljunk meg tőlük?
Kontármunkának a köznyelvben a hozzá nem értő módon, hibásan, összecsapva elvégzett feladatokat nevezzük. Van a szónak emellett egy régebbi jelentése is: a kontárok voltak azok az önjelölt mesterek, akik a céheken, a hivatalos szakmai csoportokon kívül állva végezték a munkájukat. Kontár az a szabó volt, aki nem tartozott a szabók közé, s talán soha nem is tanulta a szabómesterséget. Vagy kontárnak hívjuk ma is azt az ügyvédet, aki soha nem végezte el a jogi egyetemet, nem tagja az ügyvédi kamarának, mégis ügyvédnek adja ki magát.
A kontárok minden korban hatalmas károkat okoztak a szakma egészének. Ma is így van ez. Ők azok, akik a legrosszabb munkákat is elvállalják. Ők azok, akik mindenkinek aláígérnek. Hiszen nem fizetnek adót, nem költenek képzésre, új technológiára, nem fejlesztenek, hát persze, hogy nekik a legalacsonyabbak a költségeik. Hogy milyen munkát hagynak maguk után, azt az ügyfelek már csak utólag ismerik meg. Névjegyük a túl hamar lepattogzó festék, a leváló vakolat, a derékszöget sose látott fal, a púpos járólap és az első télen beázó tető. A kontármunka.
Könnyű belátni, hogy ez ellen védekezni kell. A kontár rontja a megbízható vállalkozók hitelét és elveszi a munkájukat. Túl egyszerű lenne azt mondani, hogy jobb munkát kell végezni, és akkor majd a megrendelő is látja, hogy nem érdemes a kontárokkal dolgoztatni. A kontárok ugyanis elérhetőbbek, rugalmasabbak sok mindenben, ami a lakossági piacon leginkább számít. Ajánlatuk vonzóbb a megrendelők számára, mint a hivatalos piacon dolgozó cégeké. Ez egy ördögi kör: mivel a lakosság velük találkozik leggyakrabban, róluk alakítja ki az egész iparágról alkotott képét. A „mester” a lakosság számára nem a megbízható cégben alapos, magas szintű munkát végző jól képzett szakember, hanem az a kókler, aki a múlt héten is itt járt a vízcsapot buherálni. Őt látják, őt ismerik.
A kontárok ellen az tud védekezni, aki megpróbálja részben ellesni a fortélyaikat, megismerni, hogy miért is őt választja a megrendelő a megbízható szakember helyett. Nézzük végig, vajon mik azok a tulajdonságok, melyek a kontárt is vonzóvá teszik az emberek szemében?
A kontár jelentkezik a megrendelésért
Nyissuk ki a postaládát egy átlagos hétköznapon: tele van szórólapokkal. Ablakcsere, redőnyszerelés, tetőjavítás, utólagos tetőszigetelés, biztonsági zár felszerelése a sláger ma is. A szórólapok többségén még cégnév sincs, csak egy vonzó ajánlat. A megrendelő azt sem tudja, hogy a redőnyös vállalkozó Miskolcról, vagy Kaposvárról érkezik majd. Legtöbbször fel sem merül, hogy egy távoli cég hirdeti a munkát, hiszen a szórólap itt van helyben, ez valahogy helyivé teszi az ajánlatot is.
A kontár mindig szem előtt van
Egy megbízás megszerzéséhez nem elég, hogy a vállalkozás bekerül a telefonkönyvbe, meg elérhető néhány szaknévsorban. Egy városi reklámkatalógust is évente egyszer adnak ki, és soha nincs kéznél, amikor éppen szakember kell valamire. A kontár bezzeg minden héten hirdet, mindig szórja a szórólapját, így ha szükség van egy gyors javításra, mindig az ő neve jut először az ember eszébe.
A kontár elérhető
A kapcsolat egyszerű: felhívok egy telefont, felveszik és beszélek a mesterrel. Ha kell, beugrik még ma munka után, vagy holnap estefelé, ha az jobb nekem is. Nincs ügyfélfogadási idő, s nem két hét múlva kedd délelőttre tudok nála időpontot foglalni. Nem kell például egy egész nap szabadságot kivenni azért, hogy egy szerelő valamikor napközben kijöjjön, és ötperces munkával bekösse az internetet.
A kontár hamar jön
Minél kisebb egy munka, annál sürgősebb a megrendelőnek. A drágább munkákra gyűjteni is kell a pénzt, a várható felfordulás miatt is ütemezni kell. Egy padlásszoba kialakítását nem egy nap alatt döntjük el. Ha viszont a vihar után ki kell cserélni három törött palát, arra a munkára senki nem akar hetekig várni. Ha egy vállalkozó két hét múlva akar kijönni a törött zárat kicserélni, akkor őt nem fogják többször hívni.
A kontár javít is
Javítás és buherálás között néha nem könnyű a határvonalat meghúzni. De tény, hogy ma a legtöbb szakember csak cseréli, ami meghibásodik. Ez sokakat bosszant. Az emberek nem hiszik el, hogy olcsóbb újat venni valamiből, mint megjavítani a törött műanyag vackokat, amit aztán két hét múlva újra csak javítani kellene. A kontár viszont szívesen buherál, s ezzel rövid távon takarékosabbnak, hozzáértőbbnek tűnik a valódi szakértő mesternél.
A kontár számára csak a megbízó szava számít
Az igazi kontárnak soha nincs saját ízlése, hozzáértése. Azt teszi és úgy, amit a megrendelő kér tőle. Lefesti ő a házat rózsaszínre is lila ablakkeretekkel. Esze ágában sincs a jobb minőség, tartósság, megbízhatóság felé terelni az ügyfelet – hiszen maga sem ért ezekhez a dolgokhoz. Kiszolgálja mindennel, kérdések és fenntartások nélkül. Aki vele szerződik, az jobb, ha az adott szakmából is kiképzi magát – a mester biztosan nem fog a legújabb szakmai fogások alapján új módszereket javasolni.
A kontár nem bajlódik a papírokkal
Az emberek nem szeretik a hivatalokat, nem szeretik az adózást, nem értik a jogszabályokat. Az írásos megrendelés, szerződés, számla, garancialevél egyáltalán nem hiányzik nekik. Félnek a papíroktól, mert megszokták, hogy amit alá kell írni, annak valami csőbehúzás lesz a vége. A kontár ezzel a magatartással nagyon is elégedett, esze ágában sincs számlát írni és szerződést kötni.
A kontárnál lehet alkudni
Gyakori életkép: a kontár “mester” kimond egy számot, a megrendelő az égre tekint, mire a mester egyből korrigálja az összeget. Az elszámolás fejben történik, esetleg egy fecni szélére firkantott számok alapján. Ki tudja, mi mindent ad hozzá? Anyagot, munkadíjat, amortizációt, alkalmazott bérét, adót, útiköltséget számol át fejben pillanatok alatt. A végösszeg kialakításának módszere követhetetlen és ellenőrizhetetlen. Éppen ezért ez többnyire irányár, majd valahol középen egyezségre jutnak a megrendelővel.
A kontár olcsó
Számla nincs, tehát áfa sincs. A beépített anyagról sincs számla, tehát soha nem derül ki, hogy a tüzépen vette-e a cementet, vagy a szomszéd biztonsági őr szerzett valahonnan pár mázsát fizetés-kiegészítésként. Így minden olcsó, s mindennek az ára szabadon alakítható. Az emberek persze ehhez szoknak hozzá, ezt ismerik meg a piac valós áraiként.
A kontár olyan, mint az átlagember
A kontár olyan kellemesen ismerős a megrendelőnek. A kőműves, aki már reggel ittasan érkezik és kunyerál egy kis előleg, hogy cigit vegyen magának, pont olyan bosszantó, mint az ezermester szomszéd. A mindent szerelő szaki éppen úgy vacakol a fürdőszoba csempézésével, mint a házigazda, akinek ügyes keze van és a villanytól a gázig mindent meg szokott maga javítani. A kontár sokak szemében ettől emberközeli, mert pontosan azt kapja tőle az ember, amit amúgy is lát otthon nap mint nap.
A kontár zseniális az árazásban. Igazi pókerarc, aki figyeli a megrendelő minden rezdülését. Pontosan tudja, hol az a pont, ahol meg kell majd állnia az ár felfelé tornáztatásában. Hogyan is zajlik egy ilyen tárgyalás?
Kimond egy árat:
– Ezeröt lesz….
Ha a megrendelő megértően hallgat, akkor folytatja:
– … plusz az anyag …..
Ha a megrendelő még mindig megértően hallgat…
– … és a kiszállási díj …..
A megrendelő még mindig megértően hallgat…
– … áfa …..
Végül, ha még mindig látszik, hogy mehet tovább, odacsapja a végére:
– méterenként!Na, így lesz az ezerötös munkából húszezer a nap végére.
Na de mit kezdjünk a kontárokkal?
10 érvet, 10 viccnek tűnő, de nagyon is valós jelenséget sorakoztattunk fel annak magyarázataként, hogy az emberek vajon miért dolgoztatnak szívesen olyan vállalkozókkal, akik átverik őket, akik rendre silány, rossz minőségű munkát adnak ki a kezükből. Nem mondjuk azt, hogy ez lenne a követendő. De aki folyton csak haragszik a megbízóit elszívó önjelölt mesterekre, annak talán érdemes egyik-másik ponton elgondolkodnia. Vajon mi az oka annak, hogy ez a stílus létezni, működni tud? Talán érdemes néhány dolgot ellesni tőlük, s megmutatni az ügyfeleknek, hogy valódi minőséget is lehet elérhető módon, a megbízóra odafigyelve szolgáltatni. Ha a vállalkozó egy kicsit közelebb kerül a piacához, ha kicsit rugalmasabb, jobban odafigyel a megrendelő igényeire is, akkor előbb-utóbb biztosan fölénybe tud kerülni a kontárokkal szemben is.
Tökéletesen igaza van a cikknek, de minket nem érint nagyon mert mi tudunk a kuncsaft nyelvén beszélni és minőségi munkával megtartani őket.
Köszönettel: Imre & Fia
Régóta várok már arra, hogy valaki szóba hozza ezt a számomra is idegesítő témát! MÁR 30 ÉVE lakom Y községben ma már városi rangra EMELKEDETT! Pálya futásom kezdetén mint nem IPAROS ember már rendelkeztem két csőszerelő szakmából MESTER vizsgával. Az első általam kivitelezett fusi munkámnál megbuktam. Ugyanis akkor még az volt a szokás, hogy az építtetőnek ki milyen munkát végzett az építkezésen bekellet jelenteni az építési osztályon. Így elég hamar Iparos ember lett belőlem. És ez köszönhető az akkori KIOSZ Titkárnak aki odafigyelt és védte az IPAROS emberek és a szakmák becsületét a kontároktól! De sajnos ez ma már nem így van. Sajnos ma már ott tart ez a dolg, hogy az építési osztály vezetője KONTÁRRAL dolgoztat!!! Ja és még annyit van olyan „kőműves ,villany szerelő, ács és lakatos akik immár 30 éve sem tébét, sem adót, sem ipar űzési adót nem fizetett soha! Sajnos három évtized alatt ez senkinek nem tűnt fel!
Üdv: SZ J
Élő a jelenség! Mi redőnyös cég vagyunk, talán a legjobban fertőzött szakma. Ha valaki nem ismer és kérdezi, szégyellem mondani mivel foglalkozom és magyarázom, hogy nem „olyan”. Szabadalmaim vannak a szakmában, világkiállításon mutatkoztunk be saját rendszerünkkel, vásárdíjaink vannak…stb. Nap mint nap küzdünk ezzel a körülménnyel, de valóban a megrendelő tartja életben őket. Naponta felhívnak, „mennyi egy négyzetméter redőny”? Autót, franciaágyat napokig keresgélnek, megnéznek, épp a redőnyt rendelnék látatlanba, telefonon. Hamis az Építőipari Minőségi Engedély rendszere is. A törvényben szabályozva van, hogy e nélkül nem lehet forgalmazni építő anyagot, akkor a hirdetést szervező cégekkel miért nem követeltetik meg ennek meglétét? Ragozhatnám de mi is rendelkezünk folyamatosan munkával, a mérnökök betervezik a B-REKORD redőnytokunkat, a kőművesek is szeretik, a megelégedett építtető meg viszi a hírünket. üdv, balta
Bár van utalás rá a cikkben, mégis külön kéne választani azokat a magukat IPAROSNAK mondó személyeket, akik valóban kóklerek, és trágya munkát végeznek, azoktól akik normális munkát végeznek ugyan, de a mai magyar adózási és egyéb feltételek mellett egyszerűen képtelenek kitermelni azt a bevételt, ami elég lenne ahhoz, hogy ne ” fusiban „, hanem legális körülmények között végezhessék a munkájukat. Az előző rendszerben is már önálló voltam, tehát van összehasonlítási alapom arra, hogy most mennyivel nehezebb, mint korábban. Vegyük csak azokat a fizetési kötelezettségeket sorba, messze a teljesség igénye nélkül, amik ma egy legális vállalkozót terhelnek. Mindjárt ott van Európa legmagasabb 27%-os ÁFA-ja, aztán személyi jövedelem adó, aztán TB, aztán képzési hozzájárulás, aztán iparűzési adó, aztán kamarai díj, aztán a szociális hozzájárulás, banki, és adminisztratív költségek, műhely esetén az építmény vagy telephely adó. És miután ma már szinte nélkülözhetetlen a gépkocsi, tehát hozzájön a brutálisan magas üzemanyagár, a súlyadó, a kötelező biztosítás, megfejelve a baleseti adóval, ( bár 41 éve vezetek nem volt önhibás balesetem, tehát ez is vicc ugye? ) Első szuszra ennyi. Nos tehát el kéne az illetékes elvtársaknak azon gondolkodnia, hogy akik nem legális körben dolgoznak, azok ezen terhek egy jelentős részétől mentesülnek, de egy kisebb településen ki sem tudnák termelni ezeket a magas költségeket. Az állam minden megtermelt száz forintból ötvennél többet akar elvinni. Tessék egy kicsit számolni! Mennyi pénzt kellene egy BECSÜLETES iparosnak kérni egynapi munkáért, ahhoz, hogy ezeket ki tudja fizetni, és legalább 1000Ft/óra maradjon a zsebében. Úgy tudom ma a villanyász szakmában az államilag elfogadott min. rezsióra bér 2455Ft. (kb.) Hát szívesen megnézném azt a magán megrendelőt, aki napi 8-10 órás munkanapért 20-25 ezer forintot kifizet. És akkor eljutottunk a főkérdéshez, a túl éhes állambácsihoz. De még az adóellenőr sem ellensége a saját pénztárcájának, tehát azzal fog dolgoztatni, aki olcsóbb. Ilyen egyszerű az igazi piac. 🙁 🙁
tELJESEN EGYETÉRTEK FAZEKAS GYÖRGYEL AMIT IRT MIVEL ÉN IS 1980 BAN KEZTEM EL VÁLALKOZÁST ÉS MA A VÁLALKOZÓ NAGYON KIVAN SZOLGÁLTATVA ÉS A RENGETEG TÖRVÉNY AMIT HOZTAK ÉS CSAK AZÉRT HOGY LEHUZÁK A VÁLALKOZÓT, PERSZE ÉN A KIS VÁLALKOZÓRÓL BESZÉLEK, A NAGY VÁLALATOKNÁL MÁS A HEJZET MIVEL ŐK NAGY BERUHÁZÁST KAPNAK ÉS JOBAN KIJÖNEK. A FAZEKAS UR AZ ÉN VÉLEMÉNYEMET TÁMASZTOTTA ALÁ.