Mi kell ahhoz, hogy meg tudjuk tartani az embereket?
Az állandósult gépkocsivezető-hiány miatt érdemes jobban odafigyelni a sofőrök megtartására. De hogyan lehet megbecsülni a jó gépkocsivezetőt, mit tegyünk azért, hogy jól érezze magát, és szívesebben dolgozzon nálunk, mint máshol? Sofőröket kérdeztünk arról, hogy mitől jó egy cégnél, s mi az, ami miatt azonnal menekülőre fogják. És néhány tippel segítjük a munkáltatókat, hogy mit tehetnek sofőrjeik megtartásáért.
Emberszámba vegyenek
– Azt a munkahelyet tartom elfogadhatónak, ahol rendesen fizetnek és emberi módon beszélnek a munkatársakkal, ahol előre lehet látni mi a feladat, milyen a beosztás – foglalja össze a legfontosabbakat egy járművezető. Az “emberi hangon beszéljenek velem”, “emberszámba vegyenek” meglepően gyakran hangzott el a beszélgetésekben. – Pedig ha egy cég meg akarja tartani a dolgozóit, ahhoz az kell, hogy jó legyen a viszony főnök és beosztott között, akkor nem fogják a dolgozók slamasztikában hagyni a munkaadóikat – mondja Gyula. Ő a rendszerváltás idején kezdett sofőrködni. A negyedik munkahelyéről 53 évesen állt fel, s 25 év nemzetközizés után elhagyta a pályát. Szerencsésnek tartja magát, az utolsó munkahelyén több, mint 20 évet húzott le, a főnökével távozása után is jó baráti viszonyban maradtak. Nyilván ez a kisebb cégeknél könnyebben kivitelezhető, de a nagyoknál is fontos, hogy a főnök ismerje személyesen a munkatársakat, és foglalkozzon velük havonta legalább egyszer, üljön le, beszélgessen, hallgassa meg véleményüket. Szerinte a hazai vállalkozásoknál az a gond, hogy rövid távon gondolkodnak, minél kevesebb költséggel akarnak nagy nyereséget elérni, akár a sofőrök kiszipolyozásával is.
– A „maszekok” időnként azt hiszik, hogy a munkavállaló a tulajdonuk – panaszkodik egy másik sofőr. Többen is említik, hogy ha nincs meg a megbecsülés, a normális kommunikáció, ők bizony veszik a kalapjukat. – Ha üvölt a főnök, nekem akkor az az utolsó napom ott – mondja egyikük.
Tipp: Személyre szabott megbecsülés
A gyakori munkaerő-elvándorlás egyik oka az, hogy a dolgozók nem kapnak elég odafigyelést, megbecsülést a munkáltatótól. Mutassuk ki a dolgozóknak, hogy nagyra becsüljük a vállalkozás életében betöltött szerepüket! A sofőrnek éreznie kell a személyes törődést, vagyis azt, hogy ő valóban fontos a vállalkozás számára. Éreztessük a gépkocsivezetőkkel, hogy hosszú távon számítunk rájuk, megbecsüljük a teljesítményüket! Ha csak lehet, vonjuk be őket a vállalkozás számára fontos döntéshozatali megbeszélésekbe, és reagáljunk érdemben a javaslataikra, visszajelzéseikre vagy esetleges fenntartásaikra!
A tisztességes, bejelentett bér a fontos, nem a jövedelem
A bér nem minden, de nyilván sokat nyom a latba – mondja Gyula. A hazai vállalkozások szerint a sofőrök jól járnak a bejelentett minimálbérrel és a zsebbe kapott juttatásokkal. Ez nagy hiba. Valóban, ha nincs család, vagy még nem állnak közel a nyugdíjkorhatárhoz, a sofőrök nagy része él, mint Marci hevesen. Talán sokszor ők is úgy gondolják, hogy milyen jól járnak, hiszen kevesebb adót fizetnek. Ám ahogy korosodnak, rájönnek, hogy ez a pénz mit sem ér. Hiszen csak akkor jár a legnagyobb része, ha végigdolgozzák a hónapot.
Gyula, mint a munkatársai nagy része, igazi táppénzen sosem volt. Nem engedhette meg magának, a havi 200 ezerből nem lehet megélni. Igyekezett minden esetben olyan állapotba hozni magát, hogy biztonságban levezethesse a nyergessel az előtte álló több ezer kilométert. A minimálbéres bejelentés később is visszaüthet, hiszen amikor elmenne nyugdíjba rájön, hogy jobban jár, ha tovább dolgozik (akár nyugdíj mellett is).
Egy másik gépkocsivezető arra panaszkodik, hogy elment dolgozni egy hazai céghez, s bár a fizetése elfogadható lett volna, kiderült, hogy a szabadság is benne van az alapbérben, azt külön nem fizetik. Ha elmegy két hét szabadságra, akkor arra az időszakra egy vasat sem kap. A bennmaradt napokat sem fizetik ki, sőt valahogyan szőrén-szálán eltűnnek a rendszerből. Nagyon gyorsan váltott munkahelyet.
– Szemenszedett hazugság, amit a média harsog a gépkocsivezetők fizetéséről, de legalábbis Zalára semmiképpen nem igaz – mondja egy másik sofőr. Ő 45 évesen sok évnyi tapasztalattal a háta mögött belföldi sofőrként nem tud annyit keresni, hogy eltartsa kisgyerekes családját. Most újra vissza kell térnie a nemzetközi vonalra, hogy biztosítsa a megélhetésüket. Számára most a pénz a legfontosabb, fizessék ki rendesen, megállapodás szerint, időben és ne csúsztatgatva. – Ha nem történik meg időben a kifizetés, vagy nem korrekt az elszámolás, azonnal felállok – mondja.
Tipp: Ismerjük el a munkájukat!
A versenyképes fizetés alapvető fontosságú a munkaerő megtartása szempontjából, de legalább ilyen fontos a munkasikerek időnkénti elismerése és jutalmazása. Találjunk alkalmat rá, hogy nyilvánosan megemlékezzünk a munkában töltött évek kerek évfordulójáról, a balesetmentes vezetésről, a folyamatosan végzett, megbízható munkáról. A szóbeli megemlékezés mellett adjunk kisebb jutalmakat, például vásárlási utalványt, pénzjutalmat!
Biztosítsunk választási lehetőséget!
– Nyergest vezetni nemzetköziben cigányélet. Egész nap ott ülsz a fülkében, 4 négyzetméteren telik az életed, az a munkahelyed, a szobád, alvóhelyed, konyhád és a mosdód is, s mindezek mellé vezetsz napi 15 órát. A 9 órás pihenő semmire sem elég, mert akkor tudsz enni, mosakodni, akkor tudod kinyújtani a lábad, járni egyet, s aludnod is kellene, de arra alig marad 6 órád. Aztán menni kell tovább, akár éjszaka is, mert a tulajdonos hajtja az embert. Ez embertelen – sorolja a nemzetközis lét nehézségeit egy sofőr. Szívesen vállalna itthon munkát, de – mint mondja – alaposan meg kell nézni, hogy hol, mert a „padlás mindig tele van ígéretekkel, aminek aztán fele sem igaz”.
Gyula azt tanácsolja, hogy akinek munkáltatóként lehetősége van rá, kérdezze meg, hogy milyen viszonylatban szeretne egy sofőr vezetni. Például a családos és idősebb sofőröket már ne egy Ausztrián keresztüli olasz viszonylatba osszuk be, főleg amikor tudjuk, hogy Kufsteinnél még várakozni is kell. Érdemes őket, ha lehet, olyan országokba beosztani, ahol nincs érvényben forgalomkorlátozás vagy csak egy napon. Ő miután megnősült, rendszeresen Dániába vitt rakományt Németországon keresztül.
Többen említik a „kocsigazdás” rendszer fontosságát is. Az egyik sofőr azt mondja, hogy ő csak olyan helyre megy, ahol így van, mert más után nem szívesen takarít. „A kocsi legyen olyan állapotban, ahogyan én letettem.”
Tipp: Tudjuk meg, mik a céljaik!
A munkahelyi vezető érdeklődjön a dolgozó céljai felől, például, hogy milyen szakmai előmenetelt képzel el magának! Ez kiváló alkalom arra is, hogy megismerjük a gépkocsivezetők visszajelzéseit és újító javaslatait. Nagyon sok vállalkozásnál sajnálják az időt a sofőrök visszajelzéseinek a meghallgatására, pedig ez nagyon fontos lenne. A meg nem hallgatott ember hajlamos a munkahelyváltásra, mert máshol több megértésre számít.
Ha egy sofőr kiesne eredeti munkaköréből, nézzük meg, hogy van-e olyan tevékenység a cégünknél, amiben alkalmazni tudnánk, például át tudjuk-e képezni fuvarszervezőnek, diszpécsernek stb.!
A munkáltató legyen nagyvonalú, ha büntetés érkezik!
A sofőr és a munkaadó kapcsolatát a büntetések beérkezése, és ezek kezelése is könnyen megmérgezheti. Gyula szerint sokat segít ha a – nem rendszeresen ugyanazon sofőrnél jelentkező – pénzbüntetéseket a vállalkozás átvállalja. Hiszen sokszor a vezető sarkallja sofőrjeit a határidők betartására, és ezzel együtt a gyorshajtásra, a pihenőidő be nem tartására. A visszaesőkkel érdemes elbeszélgetni, hiszen ha a munkáltató rájön, hogy milyen okokból vezet gyorsan a sofőre, abból hosszú távú következtetéseket is le lehet vonni. Sokszor csak félreértés van. A sofőr azt gondolja, hogy nagyobb baj lesz a határidő be nem tartásából, mintha összeszed egy 100 eurós büntit a német autópályán.
Tipp: Legyenek világosak az elvárások!
A gépkocsivezetők számára megfogalmazott elvárások legyenek világosak, reálisak, tükröződjenek bennük cégünk üzleti célkitűzései és ügyfeleink igényei! Céljaink leírása tartalmazzon konkrét, kiszámítható értékeket is, például a pontos szállítási idő megadása, a jármű kilométerenkénti elvárt fogyasztása, ügyfél visszajelzések.
Ne sajnáljuk a pénzt képzésre!
Gyula szerint a munkaadók régebben nagyvonalúbbak voltak a sofőrképzések költségeinek átvállalásánál. A mostani milliós tanfolyami költségeket kevesen engedhetik meg maguknak, ezért nem szabad csodálkozni, ha egyre kevesebb a fiatal sofőr. A nemzetközi sofőröknek szerinte érdemes lenne belső nyelvi képzéseket tartatni, vagy valamilyen kedvezményes nyelvtanfolyami lehetőséget biztosítani.
Tipp: Figyeljünk az újakra!
Fontos, hogy a belépő új munkatársat tudatosan beillesszük vállalkozásunkba. A frissen belépő sofőröknél szenteljünk nagy figyelmet a szakma jelentőségének tudatosítására, a cégen belüli folyamatok átfogó megismertetésére! Gondoskodjunk róla, hogy az új munkatárs minden fontos információhoz hozzáférhessen! A beilleszkedési időszak egyszersmind a jó főnök-beosztott viszony kialakításának az ideje. Figyeljünk a gépkocsivezetők és a cégvezetés közti akadálymentes kommunikációra! Ha egy munkatársnak kérdései vannak, fordulhasson bátran a vezetőséghez, ne kelljen visszautasítástól félnie.
Az egészségre is gondolni kell!
A sofőrök nagy része egészségi problémákkal küzd, ahogy Gyula is. A magas vérnyomás, koleszterin mellett a pszichés és mentális állapotromlás is a sofőrlét velejárója. A stressz, a magány – főleg nemzetközizésben –, az otthon maradt család iránti aggódás „népbetegség“ a sofőröknél – mutat rá. Idővel a túlsúllyal összefüggő problémákkal foglalkozni kell, nemcsak a sofőrnek, hanem a munkáltatónak is.
Fontos, hogy a munkáltatók minél kényelmesebb munkakörülményeket biztosítsanak, ne sajnálják a pénzt olyan járművekre, amelyekben komfortosabban lehet aludni, pihenőt tartani. Persze a járművezetőknek is komolyabban kéne venni a jeleket. Ne spóroljanak a saját kényelmükön egy-egy út alkalmával, mert pihentetően aludni szálláshelyen lehet. Az őrzött parkolók pedig hozzájárulnak ahhoz, hogy ne kelljen a rakomány miatt aggódni.
Tipp: Figyeljünk az egészségükre!
A sofőrök elköteleződését segíti ha odafigyelünk biztonságukra és az egészségükre. A gépjárművezetőknél például gyakori a sok üléstől fellépő gerincfájdalom. Szerezzünk be a gerincpanaszok csökkentésére szolgáló speciális ülést, melynek a magassága és dőlésszöge is állítható. Egy ilyen ráfordítással nemcsak segítünk megőrizni munkatársaink egészségét, hanem ők is jobban fognak ragaszkodni az őket megbecsülő céghez.
Építsünk közösséget!
A munkáltatóknak érdemes lenne közös szabadidős tevékenységeket is szervezni. A családi napok mellett Gyula egy dunántúli vállalkozás példáját hozza fel: ez a cég rendszeres csapatokat toboroz a cég munkatársaiból és családtagokból különböző crossfit és teljesítménytúrákra, de még főzőversenyekre is állítanak ki csapatokat. A mókuskerékből jó kiszakadni, és a munkatársak érezhetik, hogy fontosak, igazán számítanak. Szerinte a munkatársaink jólétére fordított összeg megtérülhet, ha ezekkel lassíthatjuk az elvándorlást.
Tipp: A dolgozó legyen közösségünk tagja!
A gépkocsivezetők értékelik az összetartozás érzését. A jó közérzethez nagyban hozzájárul a munkatársak közvetlen elérhetősége és az egymás közötti akadálytalan vélemény- és tapasztalatcsere lehetősége. Az információk könnyű elérhetősége mellett meg kell teremteni a cégen belüli kommunikáció lehetőségét is. Megfontolandó erre a célra egy közös platform, app működtetése, melyet a cégvezető is elérhet.
Van jó példa is
Bár a cikkünkben megszólaló sofőrök sok problémát vetettek fel, s többnyire a negatívumoknak adtak hangot, olyan gépkocsivezetővel is beszéltünk, aki elégedett volt. Ő csaknem 20 éve dolgozik egy belföldi fuvarozó cégnek. Darabárut szállít, kocsigazdás rendszerben. Mint mondja, soha semmilyen problémája nem volt a céggel. Minden szempontból korrektek, jó a munkaszervezés, normálisan beszélnek a munkavállalóval, „emberszámba” veszik, és nem utolsó sorban pontosan, határidőre és megállapodás szerint fizetik ki a béreket. Ilyen is van.
Hogyan növelhetjük gépkocsivezetőink elégedettségét?
- Következetes, határozott cégvezetés,
- a sofőri visszajelzések figyelemmel követése,
- a jó munka elismerése,
- a családdal eltölthető szabadidő biztosítása
- jól karbantartott jármű
- a cégen belüli fejleményekről, változásokról szóló folyamatos tájékoztatás
- rendszeres szakmai előadások, továbbképzések
- jó előmeneteli lehetőségek,
- versenyképes fizetés és fizetéskiegészítések.
Sebestyén Szabolcs, Kaibinger Tamás, Kalmár Erika
