Ha fuvarozók között szóba kerül a rakományrögzítés, biztosan lesz legalább egyvalaki a társaságban, akit le nem takart ömlesztett áru miatt büntettek meg egy közúti ellenőrzésen. A „takarni vagy nem takarni“ a rakományrögzítés egyik leggyakrabban előforduló kérdése. Tény, hogy nincs rá közvetlen szabály, a sofőr meg legtöbbször az egyszerűbb megoldást választja, és inkább nem ponyvázza le a rakományt.
A rakomány rögzítése, letakarása kényes terület: nincsenek kötelező szabályai, a sofőrök felelőssége viszont igen nagy a rakomány épségével kapcsolatban.
A jogszabályok csak kevés támpontot adnak. A legáltalánosabb szabály a KRESZ. Itt az iránymutatás az, hogy a rakományt úgy kell elhelyezni, hogy a közlekedés biztonságát, valamint a személy- és vagyonbiztonságot ne veszélyeztesse (47. §). Ezt a rövid előírást csak néhány részletszabály pontosítja. Az ömlesztett árut érintő egyik fő szabály mindössze annyi, hogy a szállított áru el ne csússzék, le ne essék, ki ne ömöljék, továbbá olyan módon legyen lefedve, letakarva, hogy le ne szóródjék.
Tehát a fő előírás az, hogy az ömlesztett rakomány ne szóródjon. Ez az általános megfogalmazás az oka a sok büntetésnek. A sofőr úgy gondolja, hogy nem lesz baj, nem fog ez szóródni. Az ellenőrzést végző rendőr pedig másképpen látja, s megbírságolja.
Így járt olvasónk is a közelmúltban. Építési törmeléket szállított, letakarás nélkül. A rendőr szerint kötelező lett volna a ponyva, a fuvarozó szerint ugyanakkor a szél nem tudta volna lefújni a törmeléket. 30 ezer forintja bánta a véleménykülönbséget.
A púpozott rakományt takarjuk
Az ömlesztett áru szállításával kapcsolatban a fő elvárás, hogy nem nyúlhat túl a raktér magasságán. Ha púpozva rakjuk fel a törmeléket, akkor nem is hivatkozhatunk arra, hogy úgysem fog szóródni.
Az ömlesztett rakomány háromféle módon juthat szállítás közben az úttestre:
– a rakodótér résein, sérülésein át kihullik az anyag,
– a szállítás során keletkező légörvények sodorják le a rakodótér tetejéről vagy
– a rázkódástól, hirtelen fékezéstől is lepottyanhat egy-két darab (pl.: cukorrépa, dinnye, szén, bontott tégla szállításakor).
A jármű résein történő kiszóródás elég gyakori. A nyitható oldal- és hátsó falakat könnyen éri sérülés rakodás közben, s a deformálódás miatt keletkező réseken sokszor folyamatosan folyik az útra a rakomány. Ez ellen tehetünk, ellenőrizzük az elemeket, hogy mennyire szoros az illeszkedés, nincsenek-e rések!
Nehezebb azt megállapítani, hogy vajon menet közben a légmozgás le fog-e sodorni valamennyit a rakományból. A sofőr valószínűleg nem szakértője az áramlástannak, így csak kevés esetben jelentheti ki teljes biztonsággal, hogy nem fog leszóródni az anyag.
Legjobb, ha biztosra megyünk. Ha a rakomány olyan apró szemcsékből áll, melyeket meg tud mozdítani a szél, akkor takarjuk le a rakteret! Például ha tiszta kavicsot szállítunk és a raktér jó állapotban van, nincs az oldalfalon vagy hátul kiszóródás, akkor a légörvényektől sem kell tartanunk. Ha homokosabb sódert viszünk, akkor már szükség lehet a letakarásra, hiszen a kavicsok közül a sóder homokját kifújja az útra a szél.
Apró szemcsékből álló anyag, mint termény, homok esetén feltétlenül ponyvát kell használni. Építési törmelék esetén is hasznos a ponyva, ha a törmelék szóródásra képes (például porladó, száraz vakolatot tartalmaz). Ha nagyobb darabokat szállítunk, ponyva helyett egy háló is elég lehet. Akkor használhatunk hálót, ha a szállított anyag szemcséi nem férnek át a lyukak között. Például bontott ablakokat, ajtókat hálóval is takarhatunk.
Ellenőrzés során a hatósággal többnyire hiába is vitáznánk. Hiába látjuk úgy, hogy ténylegesen semmi sem szóródott le a jármű mögött, a bírsághoz már az is elegendő okot szolgáltat, ha fizikailag lehetséges a kiszóródás. Inkább ne vitázzunk, fogadjuk el a büntetést, s legközelebb igyekezünk ponyvával vagy hálóval letakarni az ömlesztett árut!
Nagy Csaba
