A szállítmányozók sok esetben olyan feltételeket kötnek ki, amik évekre gúzsba kötik a fuvarozókat, akik csak veszteséggel léphetnek ki a partnerségből. Egy konkrét példa a speditőri erőfölényről.
Olvasónk megbízója egy speditőr, ráadásul abból a fajtából, melyet nem nagyon szeretünk ügyfeleink között tudni. Rendszeresen csúszik a fizetéssel, a megbeszélt 45 helyett 90-100 napra utalja a fuvardíjakat. Állandó szerződésük nincs is, a speditőr heti 2-3 alkalommal, de alkalmi jelleggel adta a megbízásokat. Az alkalmi munkákról kötöttek szerződést – ez később még fontos lesz. Olvasónk megelégelte ezt a helyzetet. A megbízó nem kötött kizárólagos szerződést a speditőrrel, a szállítási munkák elérhetőek voltak a fuvarbörze-oldalakon. Kikerülte hát a szállítmányozót, felvette a kapcsolatot közvetlenül a megbízóval, és végzi ugyanazt a munkát, csak most már kiismerhetőbb feltételekkel, közvetítő nélkül.
Ahogy várható volt, a speditőr nem nyugodott bele ebbe a helyzetbe. Szerződésszegésre hivatkozik, s nem hajlandó kifizetni a korábban teljesített munkák után járó fuvardíjakat. Vajon ezt jogszerűen teszi meg?
Ha a józan ész alapján gondolkodunk, akkor egyértelműnek látszik a helyzet. Ha a megbízások nyilvánosan elérhetőek voltak, akkor a speditőr nem vádolhatja azzal a fuvarozót, hogy a tőle származó bennfentes információk felhasználásával kötötte meg az őt kikerülő szerződést. A fizetési késedelmekkel ráadásul ő szegte meg a szerződést. Igazságérzetünkre hallgatva így biztosan nem neki adnánk igazat.
Csakhogy a jog sok esetben más nyelven beszél. Nem az számít, hogy kinek van erkölcsi értelemben igaza, hanem az, hogy mit tartalmaznak a felek közötti, érvényes megállapodások. Ebben az esetben a fuvarozó olyan szerződési feltételeket írt alá, melyek évekre gúzsba kötik a szállítmányozó akarata szerint.
Két rossz mondat…
Esetünkben minden egyes megbízásra azonos szövegezésű alkalmi szerződések születtek. A szerződés szövege pedig világosan tiltotta a speditőr kikerülését. Méghozzá nem is akármilyen szigorral. A következőt olvashatjuk benne: „A Fuvarmegbízás elfogadásával a Fuvarozó garantálja, hogy semmilyen módon (email, telefon vagy személyesen) nem lép kapcsolatba XXX Kft. ügyfelével. A Fuvarozó, annak tulajdonosai, valamint annak bármely teljesítési segéde nem létesíthet semmilyen szállítási vagy más hasonló jellegű megbízási jogviszonyt a XXX Kft. versenytársaival a Fuvarmegbízás teljesítése alatt vagy annak teljesítését követő 24 hónapon belül.“
Úgy véljük, ez a szerződés nemcsak a speditőr kikerülését tiltja – az a lépés még elfogadható is lenne az üzleti kapcsolatok védelmében. Csakhogy ez a szöveg a konkrét kapcsolaton messze túlnyúlóan is súlyosan korlátozza a fuvarozó működését.
A szerződésből kiemelt mondat két súlyos korlátozást tartalmaz. Az egyik, hogy a fuvarozó a szerződés ideje alatt és annak teljesítését követően sem keresheti meg közvetlenül az ügyfelet – méghozzá határidő nélkül. Egy hosszú távra szóló keretszerződésnél jogos is lenne egy hosszú időszak kikötése. Olyan szerződés azonban nincs, ami határidő nélküli, örök időre szólna. És ne feledkezzünk el arról sem, hogy itt nem keretszerződésről, hanem alkalmi, egy-egy szállításra vonatkozó szerződésről van szó.
És van egy másik erős és értelmetlen korlátozás is. A fuvarozó gyakorlatilag azt vállalja a szerződés aláírásával, hogy 24 hónapon át semmilyen más szállítmányozóval nem lép kapcsolatba. Nemcsak ennek a megbízónak a kiszolgálása érdekében, hanem egyáltalán. Azaz egyetlen alkalmi szerződéssel kötelezettséget vállal arra, hogy 24 hónapon át semmilyen más speditőrnek nem fog dolgozni. Gondoljuk tovább ezt a kitételt! Ha csak ennek az egy speditőrnek dolgozhat, akkor kénytelen vele kötni újabb és újabb szerződéseket, valószínűleg hasonló feltételekkel. Tehát a fuvarozó gyakorlatilag a kilépés lehetősége nélkül, örök időkre kötelezi el magát ennek a szerződésnek az aláírásával.
Valószínűnek tarthatjuk, hogy a speditőr sem ezt akarta írásba foglalni, csak egyszerűen egy silány minőségű szerződést írtak. Azonban most erre a szövegre alapozva követelnek kötbért a fuvarozótól.
Ha bíróság elé kerülne az ügy, akkor valószínüleg a bíróság abból indulna ki, hogy mi lehetett a szerződő felek szándéka. Valószínű, hogy a megbízó sem akart örök érvényű tiltást megfogalmazni, mert annak egyszerűen nincs értelme. Feltételezhetően a cél az volt, hogy azt tiltsák meg 2 éven át, hogy a fuvarozó akár közvetlenül, akár egy másik speditőrön keresztül fuvart vállaljon az adott ügyfélnek. Ez sem kevés, de ez még érhető. De még ha így értelmezné is a bíróság a szerződés szövegét, olvasónk sajnos akkor is a szerződést megszegve lépett kapcsolatba a megbízóval.
Olvassuk át alaposan az elénk tett szerződést!
Őszintén reméljük, hogy olvasóink többsége nem ilyen minőségű, gyakorlatilag teljesíthetetlen szerződésekkel kerül kapcsolatba. Azt azonban mindenkinek erősen javasoljuk, hogy alaposan olvassa át aláírás előtt ezeket a feltételeket. Sok esetben a leírt szerződés nagyon nem olyan feltételeket támaszt, mint amit a józan ész alapján követendőnek tekintenénk. Komoly veszteségeket előzhetünk meg, ha pontosan tisztában vagyunk az aláírt szerződés minden apró részletével, mielőtt kilépünk egy megállapodásból, vagy eltérünk annak aláírt feltételeitől.
Nagy Csaba
