Mindig kell a dolgozó hozzájárulása ahhoz, hogy a megszokottól eltérő feladattal bízzuk meg, vagy van valamekkora szabadsága a munkáltatónak? Mennyire térhetünk el a munkaszerződésben rögzített feltételektől?

Egy vállalkozás saját számlás szállításra foglalkoztat gépkocsivezetőt. A cég azonban rendelkezik fuvarozói engedéllyel is, s néha szükség van arra, hogy másnak végezzenek bérfuvarozást. Igen ám, de a rendszeres gépkocsivezető nem szereti ezt a váltást, nem akar a megszokott munkától eltérő fuvarokat vállalni. Joga van-e megtagadni ezeket a megbízásokat, vagy el kell-e végeznie mindenképpen azt a feladatot, amivel a főnöke megbízza?

Az ehhez hasonló váltást a jogszabályok munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatásnak nevezik. A munkáltató jogosult arra, hogy a dolgozót egy bizonyos ideig a munkaszerződéstől eltérő helyen foglalkoztassa, más munkakörbe helyezze át, sőt, akár kölcsön is adhatja egy másik vállalkozásnak. Az ilyen eltérések csak rövid ideig tarthatnak. Egy éven belül összesen legfeljebb 44 napra, vagy 352 órára szólhat az eltérő foglalkoztatás. Csak néhány olyan helyzet van, amikor az áthelyezéshez ki kell kérni az érintett hozzájárulását is:

– várandós vagy kisgyermeket nevelő nő áthelyezése gyermeke 3 éves koráig,

– gyermekét egyedül nevelő dolgozó áthelyezése a gyermek 16 éves koráig,

– aki tartósan beteg hozzátartozóját ápolja,

– aki 50 százalékosnál súlyosabban egészségkárosodott.

Ha valaki nem tartozik ezekbe a védett csoportokba, akkor egy munkáltatói utasítás elegendő ahhoz, hogy évi 44 napra szerződésétől eltérően lehessen foglalkoztatni.

Olvasónk esetében valószínűleg még erre sincs szükség. A dolgozót gépkocsivezetői munkakörben foglalkoztatják. A munkája nem változik meg attól, hogy mások áruját fuvarozza vagy a cég saját termékét viszi magával. Ez tehát nem is más munkakör, nem is más munkáltató, nincs munkaügyi alapja annak, hogy megtagadja a sofőr a feladat elvégzését.

Nagy Csaba