A sikeres fuvarozók szakmai lapja

Ügyfélszolgálat: +36/20-42-300-42
E-mail: info@ujmedia.eu

Főállású kisvállalkozók többségének a kata jelenti a legjobb adózási megoldást.  Hiszen a havi 50 ezer forintos adóval minden közterhet ki lehet váltani, míg a normál adózás szerint csak a vállalkozó minimális járulékai is magasabbak lennének ennél. De mi a helyzet a főállás mellett vállalkozókkal? Nekik is jó megoldás a kisadózás, vagy van talán még ennél is kedvezőbb lehetőségük?

Kezdő vállalkozó érdeklődött tőlem nemrég, hogy mi a legjobb adózási megoldás akkor, amikor még csak alkalmilag van bevétele, s csak a főállása mellett, havi néhány alkalommal foglalkozik a vállalkozásával. Igaz, hogy a mellékállás vállalkozók havi 25 ezer forintos kisadója kedvezőnek tűnik, de egy igazi kezdőnek még akár ez is sok lehet. Van-e jobb megoldás? Mit válasszon az a vállalkozó, aki tényleg csak alkalmi jelleggel, a főállása mellett folytat valamilyen vállalkozói tevékenységet?

200 ezer alatt nem érdemes vállalkozni?

Először én is arra gondoltam, hogy minek is kezd vállalkozásba az, aki havi néhány százezer forintos bevételt sem tud biztosítani a cégéből. De rájöttem, lehetnek ilyen esetek. Lehet egy mesterember, aki alkalmazottként dolgozik egy cégben, de havonta néhány alkalommal önállóan is elvállal egy-egy kisebb munkát. Egy kőműves, aki hétvégén lebetonoz egy járdát a szomszédjánál, vagy bevakol egy falat valakinél. Ők is vállalkozók, akkor is, ha csak egészen kicsi a bevételük, s esetleg az is csak alkalmi jelleggel érkezik. Lehet, hogy egyik-másik hónapban egyáltalán nincs is bevétel, máskor meg jóval több jön a szokásosnál.

A kezdőknél a kata is sok lehet

A kisadózó vállalkozók tételes adója ma a legjobb választás kisvállalkozóknak. Főállású vállalkozás esetén ez havi 50 ezer forintos terhet jelent. Akinek pedig van egy heti 36 órát elérő bejelentett állása, annak havi 25 ezer forintjába kerül a kisadózás. A befizetendő adó összege független attól, hogy a vállalkozó mennyit keres. Ha a hónapban csak egy napot is dolgozik, arra a hónapra már meg kell fizetni a katát.

Ha a vállalkozó a kisadó lehetőségeit maximálisan kihasználja, akkor igen jól járhat vele. A kisadózás átlagban havi 500 ezer forint bevételig használható. Azért átlagban, mert nem havi, hanem éves keretet szab meg a törvény: 6 millió forintot. Aki egész évben kisadózik, annak az éves 6 milliót kell figyelnie. Egyik hónapban lehet 1 millió is a bevétele, ha utána hónapokig megáll 2-300 ezer körül. Az a lényeg, hogy az éves 6 milliót ne lépje túl.

Ha tehát átlagban 500 ezer forint a bevétele, akkor a kisadó havi 10 százalékos adóterhet jelent, s ebben már minden benne van. Nem kell mellette járulékot vagy más adót fizetnie.

A mellékállású vállalkozóra éppen úgy 6 millió forint vonatkozik. Ha tehát a vállalkozó mellékállásban keres évi 6 milliót, akkor neki már csak 5 százalékos a teljes adóteher.

A kicsi bevétellel rendelkező vállalkozóknál viszont nem ilyen jó a helyzet. Havi 100 ezer forintos bevételnél a kata már magas adókulcsot jelent. Főállásnál 50 százalékos az elvonás, mellékállásnál 25 százalékos. És aki még ennél is kevesebbet keres? Annak már szinte minden bevételét az adó viszi el. Ennél lehet kedvezőbb megoldást is találni.

Kevesen ismerik az átalányadót

Nem csak a kata és az általános adózás között lehet választani. Kisvállalkozásoknak jó választás lehet az átalányadózás is. Korábban ezt csak főállásban lehetett választani, de 2013-tól már nem. Ma már mellékállású vállalkozók is választhatják az átalányadózást.

Mi az átalányadózás?

Az átalányadózás lényege, hogy a vállalkozónak nem kell a költségszámláit gyűjtögetnie. Nem számol el tételesen a levonható költségeivel. Csak a bevételét kell nyilvántartania, s annak egy meghatározott része lesz a jövedelme.

A törvény tevékenységcsoportonként megszabja, hogy a bevétel hány százalékát lehet költségként leírni. Általános esetben a vállalkozás bevételének a 40 százalékát kell elszámolt költségnek tekinteni. Ez nem mindenkire érvényes.  A kizárólag építőipari kivitelezéssel (TESZOR 41, 42 szerint dolgozók), vagy építőipari szolgáltatással foglalkozó vállalkozók (TESZOR 43), közúti áruszállítók (TESZOR 49, 41.1), taxisok (TESZOR 49.32.11), egyéb személyszállítók (TESZOR 49.39.39) a bevételük 80 százalékát írhatják le költségként minden egyéb igazolás nélkül. A kizárólag szót fontos volt kiemelnünk: a kedvezmény ugyanis csak akkor vonatkozik a vállalkozóra, ha a teljes bevételét a megjelölt tevékenységből szerzi. Ha más területen is dolgozik, akkor az általános, 40 százalékos költséghányadot alkalmazhatja.  Kiskereskedők a bevételük 10 százaléka után adóznak, ha átalányadózást választanak.

Mik az átalányadózás feltételei?

Átalányadózó csak egyéni vállalkozó lehet. Számára a legfontosabb feltétel a bevételi határ. Az a vállalkozás lehet átalányadózó, melynek az éves bevétele az előző évben nem haladta meg a 15 millió forintot, és várhatóan ebben az adóévben sem lesz ennél több. Kereskedőnél ez a határ 100 millió forint. Kezdő vállalkozónál nem lehet az előző évi bevételt figyelni, így ő a vállalkozás indításától kezdve lehet átalányadózó. Ha év közben eléri a 15, vagy 100 milliós bevételi határt, akkor év közben is kiesik az átalányadózás hatálya alól.

Átalányadózó vállalkozó 2013 előtt csak az lehetett, aki sehol sem volt alkalmazásban, azaz főállású vállalkozóként dolgozott. 2013-tól ez megváltozott, ma már mellékállású is lehet az átalányadózó. Sőt, az is választhatja ezt a formát, aki tanulás mellett (nappali tagozatos középiskolás vagy egyetemista) indítja a vállalkozását.

Mennyi a fizetendő adó átalányadózás esetén?

Az átalányadózó építőipari vállalkozó tehát bevétele 80 százalékát költségként leírhatja, s mindössze a bevétele 20 százaléka után adózik. Ezt a 20 százalékot az összevont jövedelméhez kell sorolni, s 16 százalékos adót kell utána fizetnie.

Az átalányadózónak nyugdíjjárulékot, valamint egészségbiztosítási és munkaerő-piaci járulékot kell még fizetnie. Ezeknek az alapja az átalányadó alapja lesz (tehát szintén a bevétel 20 százaléka). Nehezítés, hogy a nyugdíjjárulékot mindenképpen meg kell fizetni legalább a minimálbér után, az egészségbiztosítási járulékot pedig a minimálbér másfélszerese után.

Ha viszont az átalányadó nem főállású, akkor nincs ilyen kötelezően előírt minimum. Meg kell fizetnie a 10 százalék nyugdíjjárulékot, meg a 8,5 százalék egészségbiztosítási járulékot, de csak a költségek levonása utáni részre, azaz építőipari vállalkozónak a bevétele 20 százaléka utáni részre.

Nézzünk egy példát!

Nézzünk egy fuvarozót, vagy építőipari vállalkozót, aki mellékállásban választja az átalányadózást. Keres 100 ezer forintot. mit fizet utána?

Egyrészt a 100 ezer forint bevételéből 80 ezer forintot leírhat költségként, s 20 ezer forint után kell adót fizetnie. A jövedelemadója 16 százalék, azaz 3200 forint. Nyugdíjjárulék 10 százalék (2 ezer), egészségbiztosítási és munkaerő-piaci járulék összesen 8,5 százalék (1700 forint). Tehát összesen a 100 ezer forint után 6900 forint a fizetendő közteher.  

Ha a vállalkozó nem csak építéssel foglalkozik (más TESZOR szám alapján is dolgozik), akkor nem 80, csak 40 százalékot írhat le költségként, tehát 60 ezer forint az adóalapja. SZJA így 9600, nyugdíjjárulék 6000, egészségbiztosítási és munkaerő-piaci járulék 5100, tehát összesen 20.700 forint lesz az összes fizetendő teher.

Meddig kedvezőbb, mint a kata?

A normál levonás szerint működő (nem építőipari kivitelező) átalányadózóknál a havi 125 ezer forintos bevétel a határ. Fölötte már több a fizetendő közteher havi 25 ezer forintnál, tehát jobban megéri a kevesebb számolással és sokkal kisebb adminisztrációval járó kisadózás.

A 80 százalékos költséglevonásba eső vállalkozások esetében (építőipari kivitelezők) tovább érdemes ezt az adózást választani: számukra havi 363 ezer forint az a határ, amitől felfelé a kisadózás már jobban megéri. De mellékállásban dolgozva, építőipari kivitelezőként, havi 363 ezer forintos vállalkozói bevétel alatt az átalányadózás jelenti a legalacsonyabb elérhető adófizetési kötelezettséget.