Elég nagy összeget be lehet szedni a dolgozótól, ha súlyosan gondatlan volt, de nem mindegy hogy hogyan közöljük ezt vele. Ráadásul a munkabérhez nem lehet hozzányúlni. Az alábbiakban a dolgozók által fizetendő kártérítés szabályait részletezzük.
A dolgozók gondatlanságát, véletlen vagy szándékos károkozását minden munkáltató igyekszik valamilyen módon büntetni. A munka törvénykönyve rögzíti az általános szabályokat, melyeket a munkáltatóknak be kell tartanuk. Építőipari vállalkozásokra azonban ebben a tekintetben is az ágazati kollektív szerződés szabályait kell alkalmazni. Az Építőipari Ágazati Kollektív Szerződés részletezi a kártérítési szabályokat, valamint a károkozás esetén alkalmazandó eljárások lépéseit.
Nincs persze olyan törvény, ami minden konkrét helyzetre egyértelműen használható leírást adhatna. Mindig a helyszínen, az eset összes körülményének vizsgálata alapján dől el, hogy egy károkozást minek minősítsünk. Szándékos volt, vétkes volt benne a dolgozó, vagy véletlenül történt? Megtett-e mindent, hogy elkerülje a kárt, vagy hanyagság történt? A törvények csak általánosságokat fogalmazhatnak meg, az adott helyzeteket helyben kell értékelni.
Alapszabály, hogy a dolgozó felelős azért a kárért, amit vétkesen okozott. Erre a szabályok csak egy általános meghatározást tudnak támpontként adni. Akkor terheli kártérítés a dolgozót, ha az adott helyzetben nem úgy járt el, ahogyan az tőle elvárható lett volna. Hogy mi az elvárható viselkedés? Arra az adott dolgozó munkakörének leírásából következtethetünk. Ha nem vett figyelembe valamit, amit tudnia kellett volna, akkor nem járt el a tőle elvárható gondossággal. Ha figyelmen kívül hagyott valamit, amiről oktatást, utasítást kapott, amit el kellett volna olvasnia, vagy meg kellett volna tanulnia. Például egy jogszabály betartását nem várhatom el egy magától értetődően egy alkalmazottól. Akkor követelhetem meg tőle a szabályok betartását, ha például egy oktatási jelenléti ívvel igazolni tudom, hogy megkapta rá a felkészítést.
A törvény is azt mondja ki, hogy a munkáltatónak kell bizonyítani a dolgozó felelősségét. Például egy munkás rosszul rak fel egy szigetelést, amit később vissza kell bontani. Ez elég nagy anyagi kár lehet, nem is beszélve a kieső időről. Ha a vállalkozó igazolni tudja, hogy a beosztottja figyelmét felhívta a helyes eljárásra, akkor bizony az alkalmazott felelős ezért a hibáért.
A dolgozótól ilyen hibák esetén a munkáltató pénzbeli kártérítést is követelhet. Persze nem korlátlanul. Nem sújtható egy beosztott munkás olyan teherrel, amit évekig kell nyögnie. Maximum 4 havi távolléti díja (ez legtöbbször az alapfizetést jelenti) mértékéig lehet tőle a legtöbb esetben kártérítést követelni.
A 4 havi korlát alól kivétel, ha a károkozás szándékosan, vagy súlyos gondatlanságból történt. Ilyenkor a teljes kár összegét lehet követelni a kárt okozó dolgozótól.
Mivel ez a teljes kártérítés nagyon komoly teher is lehet, fontos pontosan látni, hogy mit minősíthetünk súlyos gondatlanságnak, vagy szándékosságnak. Az ágazati kollektív szerződés ezt részletesen megmagyarázza.
Szándékosnak azt a károkozást nevezhetjük, aminek az eredményét az elkövetője kívánta, vagy a következményébe belenyugodott és nem tett semmit, hogy elkerülje. Így nem csak az minősül szándékosnak, ha valaki tudatosan ledob a tetőről egy teli vödröt. Az is szándékos károkozás, ha látja, hogy a vödör csúszik lefelé, és semmit nem tesz azért, hogy megállítsa. Sőt, fel sem hívja a veszélyben lévők figyelmét, csak áll a tető szélén és nézi, hogy mire esik rá a nehéz súly. Ez is szándékos károkozás.
Súlyos gondatlanságnak azt nevezzük, ha a károkozó látja, hogy mi fog történni, de túl hanyagul bízik abban, hogy ez mégsem következik be. Az is súlyos gondatlanságnak minősül, ha valaki azért nem látja a veszély közeledését, mert valamilyen tőle elvárható tevékenységet elmulaszt. Például kihagy egy ellenőrzést, ami az ő feladata lenne. Súlyos gondatlanságnak minősül az ittasság és azoknak a szereknek a fogyasztása is, melyek csökkentik a koncentrálóképességet. Elég a súlyos gondatlanság az is, ha valaki például túl sok fájdalomcsillapítót vesz be, s ettől eltompul a figyelme. Ha ebben az állapotban kárt okoz (például karambolozik), akkor bizony felelős a tettéért.
Nem súlyos, de gondatlan károkozásnak minősül, ha egy dolgozó nem a tőle elvárható körültekintéssel jár el. Ez a hanyag munkára is igaz. Ha fel kell szedni a rondán lerakott járólapot, akkor gondatlanság miatt kártérítést lehet követelni attól a munkástól, aki azt hibásan végezte el.
A kártérítés mértékét az ágazati szerződés a következőkben határozza meg:
· a szándékosan okozott kárt teljes egészében meg kell téríteni
· súlyos gondatlanság esetén a teljes kárt meg kell téríteni, de maximum 8 havi távolléti díj követelhető
· gondatlanság esetén maximum 4 havi távolléti díj követelhető.
Hogyan lehet behajtani a kártérítést?
Bár a kártérítés jár az okozott károkért, ahhoz a munkáltatónak nincs joga, hogy ezt egyszerűen visszatartsa a dolgozó béréből.
Ha a követelt kártérítés nem haladja meg a minimálbér háromszorosát (ma 294 ezer forint), akkor először egy írásbeli felszólítást kell átadni a dolgozónak. A felszólításban arról is tájékoztatni kell, hogy a megítélt kártérítéssel szemben jogorvoslatként a bírósághoz fordulhat, s a bíróságtól kérheti a kártérítési összeg csökkentését is. Tájékoztatni kell arról, hogy hogyan, milyen részletekben kell a kárt megfizetnie.
A felszólítás előtt az alkalmazottat is meg kell hallgatni a károkozással kapcsolatban, s az esetről egy részletes jegyzőkönyvet kell írni. Ebben a kártérítési eljárásban a dolgozót ügyvéd, vagy a szakszervezet is képviselheti.
A kár összegének meghatározása sem történhet ötletszerűen. A következőket kell figyelembe venni:
· a megrongált dolog kijavításának költségét, figyelembe véve az értékcsökkenést
· ha a megrongált dolog teljesen tönkrement, akkor a pótlás költségét, de az avulást is figyelembe kell venni (egy 10 éves berendezés tönkretételéért nem követelhető egy új gép ára).
Ezt a fizetési felszólítást igazolhatóan kell átadni a dolgozónak (aláírással, vagy ha levélben, akkor tértivevénnyel). Az átadás időpontjának igazolása fontos, mert az átvételtől számított 30 napon belül a dolgozó munkaügyi bírósághoz fordulhat. Ez halasztó hatályú, tehát ha bírósághoz fordul, akkor amíg az eljárás le nem zárul, addig nem lehet rajta behajtani az összeget.
A fizetésből még akkor sem szabad letiltani a kártérítés összegét, ha a 30 nap letelt és a dolgozó nem fizetett. A munkabér védett, ahhoz csak jogerős döntés birtokában, vagy a dolgozó hozzájárulásával szabad hozzányúlni. Ha tehát a dolgozó nem fizeti meg a kártérítést, akkor a munkáltatónak bírósághoz kell fordulnia, s végrehajtást kell kérnie az illető munkabérére.
