Tévhit, hogy ha 90 helyett csak 100-zal megyünk, akkor nem bírságolhatnak meg. A gyorshajtásra ugyanis kétféle szabály vonatkozik: az egyik alapján valóban csak 105 km/h-tól érkezik a bírságcsekk, de a másik szabály szerint akár 91 km/h-ás sebességért is büntethetnek. Mi a különbség a kettő között, és mi kell ahhoz, hogy a rendőrség igazoltnak lássa a gyorshajtást?

Közigazgatási bírság és helyszíni bírság 

A gyorshajtásra két különböző szabály vonatkozik. Az első maga a KRESZ, ami előírja a legnagyobb megengedett sebességet. Aki ezt túllépi, az szabálysértést követ el. Így ha 90 km/h helyett 91-gyel haladunk, akkor a rendőr jogosan állít meg és szab ki helyszíni bírságot a gyorshajtás miatt. A KRESZ-ben nincs tolerancia, az 1 km/h többlet is gyorshajtásnak minősül. Ez szabálysértés.

A büntetéshez bizonyítékra van szükség. Ez maga a rendőr, aki mérőműszerrel érzékeli az esetet, és megállítja az autóst. Ha megállít és egyértelmű bizonyítéka, mérése van a gyorshajtásra, akkor helyszíni bírságot róhat ki ránk. Ennek legkisebb összege 5, legnagyobb összege 50 ezer forint. Ha nem fogadjuk el a helyszíni bírságot, akkor szabálysértési eljárássá alakul át az ügy. Így már a bírság is megnőhet akár 150 ezer forintra is.

A legtöbb gyorshajtó lefülelése nem személyesen történik, hanem automata berendezések útján. A fixen telepített vagy rendőrautóba helyezett kamera észleli a gyorshajtást, és a rendszer szinte emberi kéz érintése nélkül kiszabja a büntetést és küldi a csekket. Erre a rendszerre külön jogszabályt alkottak. Egy úgynevezett közigazgatási eljárás vonatkozik rá, melynek megvannak a maga szabályai.

Például hiába írja elő a KRESZ a 90 km/h sebességhatárt, a közigazgatási eljárásról szóló rendelet kimondja, hogy a megengedett sebesség +15 km/h lesz a bírság kiszabásának a határa. Pontosabban 100 km/h megengedett sebességig +15 km/h, 100 fölött pedig +20 km/h sebességnél kezdődik a büntetés. Tehát 50-nél 65, 90-nél 105, 100-nál 120 km/h a büntethetőség alsó határa.

A jogszabály által megadott tűréshatárokon túl még egy másik tűréshatárral is számolhatunk: ez pedig a készülékek pontossági határa. Minden mérőeszköznek van egy elismert pontatlansága, így van ez a sebességmérőkkel is. Ezt is rögzíti a rendelet: 100 km/h alatt a mérésnek plusz-mínusz 3 km/h pontossággal kell történnie, 100 km/h felett pedig a tényleges sebesség 3 százaléka lehet az eltérés lefelé vagy felfelé. Így a 90 km/h megengedett sebességnél ténylegesen 108 km/h-nál mér először gyorshajtást az automata műszer. Autópályán ez például azt jelenti, hogy akit személyautóval 149 km/h sebességgel mér a rendszer, az még nem kap büntetést (a 3%-os tűréshatárt leszámítva 144,53 a hivatalos sebessége, s csak 145-től büntet a rendszer).

Mivel a közigazgatási bírság nem az elkövető személyének szól, hanem a jármű üzembentartójának, ez azzal a nem várt következménnyel is jár, hogy nem adnak a gyorshajtásért büntetőpontot. A büntetőpontok, hivatalosan közlekedési előéleti pontok a sofőr vezetési előzményeihez, szabálysértéseihez kapcsolódnak. Ha a hatóság nem foglalkozik azzal, hogy ki volt a sofőr, akkor nincs kinek kiosztani a pontokat sem.

Hány fotó kell a gyorshajtás igazolásához?

Nincs olyan szabály, ami előírná, hogy hány fotónak kell elkészülnie. Az első kép alapján is kiszabható a büntetés.

A sebességmérés szabályait egy 2008-as miniszteri rendelet rögzíti. Ennek alapján az ellenőrző berendezésnek többek közt azt az elvárást kell teljesítenie, hogy legyen alkalmas a szabályszegések dokumentálására digitális állóképekkel vagy külön beállítás alapján az állóképekből álló felvételsorozattal. A rendelet nem írja elő, hogy hány felvételt kell elkészíteni, vagy hogy hány felvételtől számít bizonyítottnak a szabályszegés. Ennek alapján már egy felvétel készítése is szabályosnak és bizonyító erejűnek tekintendő.

A rendelet azt is előírja, hogy minek kell szerepelnie az egyes felvételeken. Magán a képen rögzíteni kell

– az ellenőrzés helyének meghatározásához szükséges adatokat, vagy szövegesen, vagy GPS koordinátákkal

– a mért sebességet

– az adott helyen megengedett sebességet.

Néhány éve egy gyorshajtást igazoló fénykép nem tartalmazta az adott helyen érvényes megengedett sebességet. A rendőröknek azonban vezetniük kell egy úgynevezett települési naplót is a mérésekről, s ebben benne volt, hogy pontosan hol készült a felvétel. Ez alapján tekintették igazoltnak a gyorshajtást. Az ügy egészen az Alkotmánybíróságig jutott. Kimondták, hogy mivel jogszabály írja elő, hogy kötelezően minek kell a fényképen szerepelnie, ezt a rendőrség mással nem pótolhatja. A fénykép tehát csak akkor alapozza meg a büntetést, ha a fenti adatok hiánytalanul szerepelnek rajta.

Vitatható-e a fénykép alapján a gyorshajtás?

Ha a rendőrség által bemutatott fotó alapján úgy véljük, hogy nem követtük el a gyorshajtást, nem kell belenyugodnunk a büntetésbe. Kérjünk bizonyítási eljárást! Ennek során a rendőrségnek be kell mutatnia az eljárás teljes dokumentációját, például az említett települési naplót. Volt, aki azért tudta megúszni a büntetést mert a rendőrök nem jegyeztek fel minden adatot, amit a jogszabály számukra előír. A naplóba például be kell írni a sebességmérő készülékre vonatkozó hitelesítési eljárás számát és a készülék típusát és gyártási számát is. Ha valamelyik adat elmarad, máris támadható a kiszabott bírság.

Előfordulhat az is, hogy valóban tévedés történt, valami megzavarta a műszert, és az tévesen mért. Ha ilyen gyanúnk van, akkor is a bizonyítási eljárással kell kezdeni, s akár szakértővel is megvizsgáltathatjuk a kapott dokumentumokat. Néha annyi is elég, hogy a bizonyítás során ember nézi át a képeket, s felismer olyan hibát, ami az automata értékelésén átcsúszott. Az automatikus rendszer tud hibázni, s ha ez indokolt, a rendőrség el is engedi a bírságot (2012-ben például egy tréleren szállított, motor nélküli autót bírságoltak meg az automata felvételek alapján. Amint élő ember kezébe került az ügy, a büntetést visszavonták).

Megúszható-e a bírság, ha azt mondom, hogy nem én vezettem az autót?

Jó tíz évvel ezelőtt talán még ki lehetett bújni a bírság megfizetése alól arra való hivatkozással, hogy nem én vezettem az autót. A sofőr egy közeli hozzátartozó volt, akit nem akarok megnevezni – s hopp, már törlik is a szabálysértési ügyet a rendőrségen, hiszen bizonyíték hiányában nincs ki ellen lefolytatni az eljárást. Ma azonban már erősen felejtős ez a megoldás.

Gyorshajtásért ma kétféleképp büntethetnek:

– a kamerafelvétel alapján postán kapjuk a csekket, vagy

– a sebességmérés alapján megállít a rendőr és helyben megbüntet.

Ha megállít a rendőr és helyszíni bírságot akar kiszabni, akkor egyértelmű, hogy ki a sofőr, nem lehet kibújni alóla. Postán viszont csak akkor érkezik csekk, ha átlépjük a közigazgatási bírság kiszabásához előírt sebességhatárt. Ebben az esetben teljesen mindegy, ki vezeti az autót. Beindul az automata ügyintézés. A közigazgatási bírságot nem a sofőr, hanem az autó üzembentartója ellen fogják kiszabni, függetlenül attól, hogy ki vezette a járművet. Ez alól csak teljes bizonyító erejű okirattal lehet kimentést kérni. Ha aláírt szerződéssel, tanúkkal igazolni tudom, hogy a gyorshajtás pillanatában valakinek kölcsönadtam az autót, akkor erre a bizonyítékra a hatóság visszavonja a büntetést és elindítják az eljárást a megnevezett sofőrrel szemben. Ehhez azonban, ahogy írtuk, teljes bizonyító erejű magánokirat kell, amiben a másik fél is elismeri, hogy átvette használatra a járművet. A meg nem nevezett családtagra hivatkozó kimentés nem lehetséges.

Olyan eset tehát nem lehetséges, hogy postán küldik ki a bírságcsekket, de alacsony mértékű gyorshajtásért, ami még nem tartozik a közigazgatási eljárás hatálya alá. Ha 90 helyett 95-tel haladunk, csak akkor büntetnek meg érte, ha a rendőr a helyszínen megállít.

Forrás: 18/2008 GKM rendelet

Mekkora sebességtől lehet számítani a közigazgatási bírságra? 

 Ahol a legmagasabb megengedett sebesség eléri a 100 km/h-t, ott már nem 15, hanem 20 km/h-s különbségnél kezdődik a büntetés.

Nagy Csaba