A járványveszély miatt bevezetett határellenőrzések, az országhatárok lezárása visszahozta a fuvarozóknak azt az időszakot, amikor minden egyes határátlépés sok-sok órányi várakozással járt együtt. Miként kell elszámolni ezeket az időket? Hogyan oldjuk meg, hogy a lehető legkisebb veszteséget jelentsék számunkra?
A közlekedési törvény határozza meg, hogy a sofőrök tevékenységei közül mit tekintünk a munkaidő részének. Eszerint munkaidő a fuvarozásra fordított teljes idő, ami magába foglalja a következőket:
– vezetési idő
– be- és kirakodás ideje
– takarítás, karbantartás
– a jármű, a rakomány biztonságával kapcsolatban végzett munkák
– az előírások teljesítésére fordított idő, beleértve a rakodás felügyeletét
– rendőrségi, vám-, határőrizeti, vagy más hatósági eljárásokra fordított idő
– továbbá a be- és kirakodásra való várakozás ideje, amennyiben ennek időtartama nem volt előre meghatározható.
Ez az utolsó pont némi kiegészítésre szorul. A törvény szerint a határozatlan idejű várakozást a be- vagy kirakodásra a kollektív szerződés kiveheti a munkaidőből és rendelkezésre állási időnek minősítheti. Az MKFE által kötött, a fuvarozókra érvényes kollektív szerződés így tartalmazza ezt a rendelkezést. Tehát, ha a fuvarozó vállalkozás az MKFE tagja, akkor a határidő nélküli rakodásra várakozást rendelkezésre állási időnek kell tekinteni. A nem MKFE-tag cégekre és vállalkozásokra ez nem érvényes, ott ez munkaidőnek számít.
A határon várakozás ideje rendelkezésre állási idő
Rendelkezésre állási időnek minősül minden olyan idő, ami nem munkaidő és nem pihenő. Ide tartoznak főleg az alábbi tevékenységek:
– a jármű kompon vagy vasúton történő szállításának ideje
– a határátlépéssel összefüggő várakozás
– a hétvégi vagy más, időszaki korlátozás miatti várakozás ideje
– több sofőrös fuvar ideje alatt a vezetésen kívül az autóban eltöltött idő.
A határátkelésre történő várakozás tehát minden sofőr számára rendelkezésre állási időnek számít. Amikor a határátkelőhöz érnek, akkortól a tényleges ügyintézés, a vám- és egyéb vizsgálat ideje már munkaidőnek számít.
A rendelkezésre állási időre a járművezetőnek az alapbér 40 százalékát kell fizetni – ez megegyezik A munka törvénykönyve szerint az ügyelet esetén fizetendő díjazással. A kollektív szerződés hatálya alá tartozó, azaz MKFE-tag vállalkozások ezt úgy is megoldhatják, hogy havonta 10 ezer forint átalányt fizetnek a sofőrnek a rendelkezésre állás idejére. Így nem kell külön számolni, hogy hány órát töltött a sofőr rendelkezésre állással. Az átalánynak azonban arányosnak kell lennie, tehát tényleg az átlagos rendelkezésre állási időre kell kiszámítani. Ha pedig ez lényegesen változik, akkor a változásokhoz hozzá kell igazítani az átalányt is.
Egy a fontos tehát: a határátkelésre való több órás, akár egy napos várakozás nem munkaidő, nem kell rendes bérrel, vagy főleg túlórával elszámolni. Ez rendelkezésre állási idő, amit vagy a bér 40 százalékával, vagy előre megállapított havi átalánnyal fizetünk ki a járművezetőknek.
Forrás: 1988. évi I. tv. 18/I. §
Nagy Csaba
