Bírósági döntés a mobilitási csomag ellen
Helyt adott az uniós bíróság a kelet-európai államok keresetének, és eltörölte a mobilitási csomagnak azt a rendelkezését, hogy 8 hetente haza kell vezényelni a külföldön működő járműveket.
A 2020-ban bevezetett mobilitási csomag több rendelkezése ellen fordult a bírósághoz szinte azonnal számos kelet-európai ország, köztük Magyarország is. A Litvánia, Bulgária, Románia, Ciprus, Magyarország, Málta és Lengyelország által indított különböző pereket végül a bíróság egyesítette, és egyben tárgyalta a mobilitási csomaggal kapcsolatos kérdéseket. A felperes államok vitatták a 45 órás pihenőre vonatkozó szabályokat, a második generációs intelligens tachográfok bevezetésének idejét, a sofőrök hazatérési kötelezettségét, a kabotázs szabályait, azaz szinte mindent, ami újdonságot a mobilitási csomag a fuvarozásban jelentett. A bíróság ezeket a kereseteket egytől-egyig elutasította, kivéve a járművek kötelező hazatérésére vonatkozó intézkedést.
A mobilitási csomag egyik rendelkezése szerint a cégeknek a járművek tevékenységét úgy kell megszervezni, hogy a nemzetközi fuvarozásra használt járművek az elindulást követően nyolc héten belül visszatérjenek az adott tagállam egyik működési központjába, azaz a vállalkozás székhelyére vagy egyik telephelyére. Ezzel a rendelkezéssel az EU azok ellen a fuvarozók ellen próbált fellépni, amelyek saját országukban egyáltalán nem is működnek, csak fenntartanak egy irodát a látszat kedvéért, ám teljes működésük külföldön zajlik.
Versenyhátrányt okoz és környezetszennyező
A pereskedő országok álláspontját a kötelező hazatéréssel kapcsolatban részben a távolságuk alakította. Mindegyik ország távol fekszik az Unió gazdasági középpontjától. Ez azért fontos, mert így a nyugati államokkal való kereskedelem során a járművek kötelező hazavezénylése mindegyikük számára extra költséget, versenyhátrányt jelent. Ráadásul ezeket a kötelező hazautakat nem is mindig sikerülhet úgy szervezni, hogy az autó áruval rakottan érkezhessen haza. Ez felesleges környezetszennyezés is, hiszen az üresen közlekedő vontatók jelentős mennyiségű üzemanyagot használnak el. Fizetik az üres utakra a sofőrt, és napokra kiveszik a szolgáltatásból a járműveket. Ezek olyan meg nem térülő költségek, amelyekkel a nyugati államok fuvarozóinak nem kell számolniuk. A keletiek így versenyhátrányba kerülnek velük szemben.
A kötelezettség eltörlését a bíróság azonban egyáltalán nem ezekre az érvekre alapozta. Valójában a testület ezeket nem látta súlyos problémának. Álláspontjuk szerint ugyanis a keleti országok cégei is létesíthetnek leányvállalatokat a nyugati országokban, s ekkor már azonos feltételeket élveznek az ottani cégekkel. Igaz, akkor meg is kell felelni az ottani előírásoknak, például a bérezés tekintetében is.
Nem volt megfelelően előkészítve
A bíróság döntése valójában az előkészítés egy hiányosságán alapul. A testület szerint az Európai Bizottság a döntés meghozatalakor nem rendelkezett elegendő információval ahhoz, hogy értékelni tudja az intézkedés arányosságát.
A gyakorlatban tehát a bíróság ezt a rendelkezést megsemmisítette olyan módon, hogy a 2020/1055 EU rendelet 1. cikkének 3. pontját törölte. A törölt pont két rendelkezést tartalmaz:
- a vállalkozásnak a székhelye szerinti tagállamban rendelkeznie kell olyan telephellyel, ahol hozzá tud férni a működése szempontjából fontos üzleti dokumentumokhoz és
- tevékenységét úgy kell megszerveznie, hogy a nemzetközi fuvarozásra használt járművei az elindulást követően nyolc héten belül visszatérjenek az adott tagállam egyik működési központjába.
Ezeket az előírásokat a bíróság tehát közvetlenül megsemmisítette. Ez azt jelenti, hogy nem kell valami új módosító szabályra várni, hanem ezek a pontok a döntést követően nem hatályosak, már nem részei a jogszabálynak. Október 4-étől nem érvényesek.
Az ügy leírását az Európai Unió Bíróságának weboldalán, a sajtóközlemények között is megtaláljuk magyar nyelven, 173/24. számon.
Nagy Csaba
