Elmarasztalnak  több holland fuvarcéget, amelyek egy ciprusi munkaerő-kölcsönzőn keresztül foglalkoztatták a sofőrjeiket. Így próbálták lejjebb nyomni a bérköltséget, hogy versenybe tudjanak szállni az alacsony bérekkel dolgozó keleti fuvarozókkal. Nem sikerült, most több mint 360 ezer eurónyi elmaradt járulékot kell kifizetniük.

Az elmúlt években sokat írtunk a mobilitási csomag néven ismertté vált szabálymódosításokról. Ennek egyik eleme a szociális feltételek és bérek egységesítése. Többször leírtuk, mi áll az intézkedések mögött: a nyugati fuvarozók attól tartanak, hogy a keleti cégek az alacsonyabb bérekkel és a gyengébb minőségű szociális juttatásokkal olcsóbban tudnak működni, s így elveszik a munkát a nyugati fuvarozóktól (ma ugyanezért erősödik a román fuvarozók térnyerése Magyarországon is).

A helyzetet jól tükrözi az Európai Bíróság egy friss ítélete. Holland vállalkozások azért kénytelenek törvénytelen módszerekkel is faragni a bérköltségen, mert másként nem tudnak lépést tartani a keleti versenytársakkal. A szigorú holland szabályok miatt a legtöbb költségen nem tudnak változtatni. A bérek, adók, járulékok, szociális juttatások alig-alig változtathatók. Ám ha a munkavállalókat nem a holland cég, hanem egy keleti vállalkozás alkalmazza, akkor ezek a költségek jelentősen csökkenthetők.

Így került a képbe egy ciprusi munkaerő-kölcsönző vállalkozás. Ciprus jelentős adóparadicsom. Az itt alapított cégek nagyon kevés adót fizetnek, a nyereséget könnyű kivinni más országba. Tehát azt a módszert alkalmazták, hogy egy ciprusi cég szerződött több holland fuvarozóval is, hogy ők biztosítják a fuvarozók számára a személyzetet. A ciprusi vállalkozás alkalmazta a sofőröket, a holland társaságok pedig kölcsönzött munkaerőként bérbe vették az embereket..

A módszer nem új, hiszen Magyarországon is így működik az ipar nagy területe. A nagyobb gyárakban mindenhol kölcsönzött munkaerő dolgozik. Kevesebb a munkavállalói joguk, alacsonyabb a juttatásuk, és kevésbé vannak biztonságban, mint a cégek saját dolgozói. Éppen azért alkalmazzák így őket, mert kevesebbet kell nekik fizetni és könnyebb őket gyorsan elbocsátani, ha már nincs szükség a munkájukra.

Van azonban két nagy különbség: egyrészt Magyarországon a fuvarozásban nem találkoztunk eddig a kölcsönzött munkaerőre építő megoldásokkal, másrészt itt a kölcsönzött munkaerő hivatalosan is belföldi cégekkel áll szerződésben. A holland példa nem azért lett törvénytelen, mert kölcsönzött munkaerőt használtak, hanem azért, mert a bíróság szerint jogtalanul használták ki a két ország közötti adózási különbségeket.  

Az ügy úgy derült ki, hogy a holland közúti szállítmányozási cégek nyugdíjpénztára felfigyelt az esetre, mivel a ciprusi cég nem fizette a holland szabályok szerinti nyugdíjjárulékot. Így került bíróságra az ügy. Valójában egy adózási kérdésen indult el az eljárás. Az volt a kérdés, hogy a ciprusi társaság állandó vagy ideiglenes tevékenységet folytat-e Hollandiában, mert ettől függ az adózási besorolása. Végül a bíróság úgy döntött, hogy a nyugdíjjárulékot fizetni kellett volna, s így róttak ki 360 ezer euró elmaradt adót és járulékot a szolgáltatást igénybe vevő fuvarozókra.

Az érintett cégek viszont tovább pereskedtek, azt állítva, hogy az ügyre nem is a holland törvények vonatkoznak, hanem a ciprusiak. Így került az ügy előzetes állásfoglalásra az Európai Bíróság elé (ilyen esetben az EU Bírósága nem közvetlen ítéletet hoz, hanem a tagállam bírósága számára ad ki kötelező értelmezést, iránymutatást).

A bíróság előtt fekvő kérdés tehát főként az volt, hogy ki a valódi munkáltató. Ennek eldöntésében pedig lényeges támpont, hogy kinek volt tényleges utasítási joga az érintett gépkocsivezetők felett. Ha ugyanis ténylegesen a holland megbízó alá tartoznak, akkor a holland szabályok szerint kell adózniuk és járulékot fizetniük a munkájuk után. A bizonyítékok pedig pontosan ezt a képet rajzolták ki: a járművezetőket a holland szállítmányozók választották ki, az ő számukra végezték a tevékenységüket, nekik volt utasítási joguk a munkaidővel, a tevékenységgel kapcsolatban, végül nekik volt joguk felmondani is az érintett dolgozók munkaviszonyát. Azt is megállapították, hogy a munkaerő-kölcsönzés előtt többen is a holland cégek alkalmazottjai voltak.

A bíróság fő döntése tehát az, hogy munkaerő-kölcsönzés esetén tényleges foglalkoztatónak az számít, akinek utasítási joga, közvetlen befolyása van az alkalmazott munkaviszonyára. Az adózási és egyéb kérdéseket pedig a tényleges foglalkoztató országának joga szerint kell elbírálni. Így egy ciprusi munkaerő-kölcsönző közbeiktatásával nem lehet megmenekülni a szigorú uniós előírások teljesítése alól.

Az EU Bíróság állásfoglalása és az ügy leírása itt olvasható: bit.ly/birosagi-itelet.

Nagy Csaba