Miért nem elég a tachográf?

Újra és újra felmerül a kérdés: elegendő-e csak a tachográfra támaszkodni a kötelező havi munkaidő-nyilvántartás elkészítéséhez. Nem, sajnos nem elég.

Kevés szakma dolgozói mondhatják el magukról, hogy munkaidejükről olyan pontos nyilvántartásokkal rendelkeznének, mint a gépkocsivezetők. Mégis előfordulhat, hogy a tachográf percekre lebontott adatai sem adnak elég információt a havi kötelező nyilvántartáshoz. Valójában a menetíróban minden adat szerepel, a kérdés csak az, hogyan dolgozzuk fel ezeket.

A munkáltató akkor téved legnagyobbat, ha úgy gondolja, hogy a tachográf minden adatot megmutat és egy letöltésen kívül ezzel már más tennivaló nincs. Nem így van. A munka törvénykönyve pontosan előírja, hogy milyen adatokat kell nyilvántartani a munkaidő elszámolásában. Olyan nyilvántartást kell vezetni, amiből pontosan kiderülnek a következő adatok:

– a dolgozó rendes és rendkívüli munkaideje (túlórája)

– a készenlét ideje, annak kezdő és befejező időpontja

– a munkaközi szünet ideje és

– a szabadság, betegszabadság időtartama.

A menetíró valóban tartalmazza a vezetéssel és más munkával töltött időtartamokat, de ezeket nem összegzi. Ha csak az innen kapott nyers adatokat tároljuk, akkor nem tudjuk naprakészen felmutatni belőle a törvény által elvárt adatokat. 

A legpontosabban vezetett menetíró sem ad választ például arra a kérdésre, hogy

– a letöltött munkaidőből mi volt a rendes munkaidő és mi számít túlórának

– mikor töltötte a dolgozó a munkaközi szünetet (ami nem mindig ugyanaz, mint a vezetés közben előírt pihenőidő)

– külön kell választanunk azt az időszakot, amire éjszakai pótlék jár, esetleg műszakpótlékot kell fizetni

– ha a sofőr nem dolgozott, akkor ő most pihenőnapját töltötte, szabadságon vagy betegszabadságon volt-e stb.

A helyes megoldás tehát az, ha szabályos munkaidő-nyilvántartást vezetünk, amihez felhasználjuk a menetíróból letöltött adatokat. De az esetek többségében ezt még ki kell egészítenünk más információkkal is.

—————————————————————————————————————————————————————-

Éjszakai pótlék vagy műszakpótlék?

Éjszakai munkavégzés esetén a gépkocsivezetőket éjszakai pótlék illeti meg. De figyelembe kell venni egy másik előírást is, ami viszont műszakpótlék fizetését is kötelezővé teheti. Mikor, melyiket kell alkalmazni, hogyan járjunk el helyesen? 

A gépkocsivezetők munkaidejére vonatkozó legfontosabb jogszabály a közlekedési törvény egyik fejezete (1988. évi I. tv. 18/A-18/L paragrafusai). Ez írja elő konkrétan, hogy az éjszakai munkavégzésre bérpótlékot kell fizetni. Ezt ismerjük: a törvény az éjfél és 04.00 óra közötti időszakot jelöli ki éjszakai időszaknak. Ha ebben az időszakban dolgozik a sofőr, akkor jogosult a 15 százalékos éjszakai pótlékra.

Csakhogy a közlekedési törvénynek ezt a fejezetét úgy kell érteni, hogy az itt nem szabályozott kérdésekben továbbra is a munka törvénykönyve szabályait kell betartani. Tehát azt is meg kell nézni, hogy a Mt. tartalmaz-e valami másik szabályt is az éjszakai munkával kapcsolatban. Tartalmaz, s az elkülönítés nehézségei ellenére mindkét szabályt alkalmazni kell.

A munka törvénykönyve szerint műszakpótlék jár az este és éjjel végzett munkára, a következő feltételekkel:

– ha a munkavégzés 18.00 és 06.00 közé esik

– ha a napi munkaidő kezdete rendszeresen változik, legalább a hónap egyharmadában nem állandó

– ha az eltérés a legkorábbi és a legkésőbbi kezdés között legalább 4 óra.

Ilyen esetben az éjszakai műszakpótlék 30%.

Mit jelent ez? Alvállalkozója vagyunk egy pékségnek, s a sofőr minden éjjel 4-kor kezdi kiszállítani a reggeli kenyeret. Éjszakai időszakban dolgozik, de a munkája állandó, minden reggel ugyanakkor kell kezdenie. Így nem jár neki a műszakpótlék.

Egy másik sofőr hasonló munkát végez, de éjjel csak beugrósként dolgozik. Általában ő a délutáni sütést hordja ki, 14.00-kor kezdődik a műszakja. Nem mindig, mert elég sokszor be kell ugrania kisegíteni a hajnali műszakba is. Ha egy hónapban 21 napot dolgozik és ebből 6-szor hajnalozik, akkor nem jár neki a műszakpótlék, mert a 6 nap nem éri el az összes munkanap harmadát. Ha viszont 7-szer kell hajnalban mennie, akkor már ki kell fizetni neki az éjszakai műszakpótlékot is minden egyes napra, amikor reggel 6 előtt is dolgozott.

A sofőrök többsége jogosult lehet a műszakpótlékra, hiszen többségük nem állandó munkarendben dolgozik, tehát a munkanapok egyharmadánál többször is eltérő időpontokban kezdenek. Amelyik napon tehát a gépkocsivezető este 6 és reggel 6 óra között munkát végez, akkor arra az időre a 30%-os műszakpótlékot számára meg kell fizetni.

De mi dönti el, hogy éjszakai munka esetén műszakpótlék vagy éjszakai pótlék jár? Vagy mindkettőt ki kell fizetni? Valójában nem, egyszerre csak az egyik jár.

Az éjszakai pótlékot akkor kell megfizetni, ha a munkavégzés érinti a 00.00 és 04.00 közötti időszakot és nem jár a dolgozónak a műszakpótlék. Nézzünk erre is példát!

Egy sofőr rendszeres éjszakai munkát végez, egy úttisztító gépen dolgozik. Minden este 10 órától másnap reggel 6-ig dolgozik. Mivel időbeosztása állandó, így a műszakpótlékra nem jogosult. Az éjszakai pótlékra viszont igen, az éjfél és reggel 4 közötti időszakra meg kell kapnia a 15%-ot.

Egy sofőr délután 5-kor felveszi az árut, s éjjel fél 2-kor fejezi be a munkanapját. Változó időpontokban dolgozik, így jogosult a műszakpótlékra. Hiába dolgozik az éjfél utáni időszakban is, nem a 15%-os éjszakai pótlékot kell neki fizetnünk, hanem a 30% műszakpótlékot az este 6-tól éjjel fél 2-ig tartó időszakra.

A gépkocsivezetők munkaidő-nyilvántartásában tehát folyamatosan figyelni kell, hogy éjszakai pótlékra vagy műszakpótlékra jogosultak-e.  A helyzetet bonyolítja, hogy a munka törvénykönyve is tartalmaz az éjszakai pótlékkal kapcsolatos előírásokat, de más időszakra. Minden más terület dolgozóinak 22.00-06.00 között kell éjszakai pótlékkal számolni. Előfordul, hogy munkaügyi ellenőrök ennek a pótléknak a megfizetését számonkérték a fuvarozókon (s korábban mi is rosszul foglaltunk állást a kérdésben). Valójában ez helytelen, az ágazati szabály itt felülírja az Mt. rendelkezését. Ha tehát az ellenőrzés során erre hivatkozva próbálják elmarasztalni a vállalkozást, ne fogadjuk el a határozatot, mindenképpen fellebbezzünk!

—————————————————————————————————————————————————————-

Munkaidő nyilvántartás 3,5 t alatt

A 3,5 tonna össztömeg alatti teherautók sofőrjeinek még 2026-ig nem kell menetírót használniuk. Sokan ezt úgy értik, hogy nem is vonatkozik rájuk semmilyen korlátozás, annyit vezetnek egy nap, amennyit csak akarnak. Vajon tényleg így van ez, minden korlát nélkül növelhető a furgonon dolgozó sofőrök a napi vezetési ideje és munkaideje?

Egy olvasónk nemrég éppen ezzel a kérdéssel hívott fel minket. Ők sem akarják a végletekig kihasználni a sofőrjeiket, a megbízójuk viszont egyre több feladatot akarna rájuk telepíteni. A plusz feladatok megnövelnék a munkaidőt, márpedig már most is napi 8 órában foglalkoztatják a sofőröket. Lehet-e ezt tovább növelni?

Az 561-es rendelet előírásai egyelőre valóban nem vonatkoznak a kizárólag 3,5 tonna alatti járműveket üzemeltető vállalkozások sofőrjeire. A munkaügyi szabályok betartása alól azonban ők sem mentesülnek.

Ha a sofőrt teljes munkaidőben foglalkoztatjuk, akkor a napi munkaidő 8 óra lehet. Ez felemelhető napi 12 órára is, de csak az alábbi esetekben:

– ha a munkavállaló készenléti munkakörben dolgozik, vagy

– ha a dolgozó a munkáltató vagy a tulajdonos hozzátartozója.

Ha a vállalkozó azt szeretné, hogy alkalmazottja ennél hosszabb időt dolgozzon egy nap, akkor három megoldást választhat:

– túlórát fizet neki (ez a rendkívüli munkaidő)

– kötetlen munkaidőt ír elő a számára, vagy

– munkaidőkeretben alkalmazza.

A túlóra drága, ez nem éri meg a munkáltatónak.

A munkaidőkeret alkalmazása már több lehetőséget ad. A munkaidőkeret azt jelenti, hogy a sofőr nem napi 8 órát dolgozik, hanem 3 hónap alatt összesen mondjuk 504-et (ami átlagban szintén napi 8). Az 504-et rendszertelenül elosztva dolgozza le, annak megfelelően, hogy mikor mennyi a munka. Lesznek hetek, amikor nagyon sokat dolgozik, és lesznek olyanok is, amikor szinte semmit.

Ha a vállalkozás munkaidőkeretet használ, akkor a napi munkaidő 12 óra is lehet. Viszont nem lehet minden nap ennyi: hetente legfeljebb 48 órát dolgozhat az alkalmazott. Ha csak egy pihenőnapja van a héten, akkor a napi munkaidő átlagban nem lehet több 8 óránál, 5 munkanap esetén 9,6 óránál. Azért ez elég szigorú korlát, nem lehet tehát minden egyes nap 10-12 órát hajtani a sofőrt.

A legtöbb lehetőséget a kötetlen munkaidő adja, ugyanis a munkaadónak ebben az esetben kell a legkevésbé pontosan elszámolnia a dolgozó napi időbeosztásával. A kötetlen munkarend azt jelenti, hogy a dolgozó saját maga osztja be a munkaidejét. Akkor is beszélhetünk kötetlen munkarendről, ha egyébként ebben vannak kötött időpontok is. Azaz bőven belefér még az is, ha előírjuk, hogy mikor kell a sofőrnek indulnia, felrakodnia. Indulás után viszont már ő maga osztja be, hogy a lerakóig mikor, milyen időbeosztással dolgozik, mikor vezet, mikor pihen.

Kötetlen munkarend esetén a munkáltató még a munkaidő nyilvántartásának kötelezettsége alól is mentesül. Egyedül a szabadság idejét kell megfelelően nyilvántartani, a napi munkaidőt és a pihenőket nem.

Ne feledjük azonban, hogy a kötetlen munkaidőre is vonatkoznak ugyanazok a szabályok, mint a hagyományos foglalkoztatásra. Attól, hogy a kötetlen munkaidőben dolgozó sofőrnek nem kell előírni, hogy hány órától meddig dolgozik, attól még a napi munkaideje ugyanúgy csak 8 óra lehet. Tehát a kötetlen munkaidő sem jelentheti a sofőr teljes kizsigerelését. A kötetlenség csak a munkaidő nyilvántartása alól mentesít, a maximális óraszámok betartása alól nem. Kötetlen munkarend esetén is értelmezhető például a túlóra. A sofőr például a fuvarlevelek, menetlevelek vezetése, a megtett távolságok alapján, az átlagos menetidő figyelembevételével bizonyíthatja, ha jóval többet kell dolgoznia a szerződésében szereplő 8 óránál. A túlórákat tehát itt is ki kell fizetni, s kötetlen munkarend esetén sem engedhető meg, hogy minden szabályt felrúgva szinte reggeltől-estig dolgoztassa valaki a munkavállalóit.

Nagy Csaba