Ismert áruházláncok raktárainál nem ritka, hogy a sofőrökkel pakoltatják le a megrendelt árut. Milyen esetben jogos ez az elvárás, és mire figyeljünk ilyen esetben? 

A sofőrök rakodása egy nagyon is élő probléma. Bár a 120/2016-os kormányrendelet egyértelműen kimondja, hogy az áru kirakodására a megrendelő köteles, az elmélet és a gyakorlat nincs összhangban egymással. A sofőr megérkezik a megrendelő telephelyére, s kapja az utasítást: kezdje meg a lerakást. Előfordul az is, hogy nem utasítják, mindössze hosszasan várakoztatják, míg a raktárból előkerül az, akinek a rakodás a feladata. Feltéve, ha van ilyen munkatárs. A várakozást megunó sofőr pedig nekiugrik és lerakja az árut, mert tartania kell a menetrendet. 

A sofőrök rakodása számos kérdést vet fel, ezért nem árt  tisztázni, hogy mikor, hogyan járjunk el.  

Szerepel a rakodás sofőrünk munkaszerződésében?

Legtöbbször az áru szállítására kötünk megállapodást a sofőrrel.  Tehát munkabér a sofőrködésért jár,  és nem a rakodásért, hiszen ez  nem tartozik a feladatai közé. Persze van, hogy a sofőr feladata az emelőhátfalig vagy a plató végéig mozgatni az árut, és onnan veszi át a címzett. Az emelőhátfal kezeléséhez ugyanis külön jogosítvány kell, azt nem kezelheti bárki. De az is előfordulhat, hogy a jármű belsejébe csak az arra jogosult személy léphet be, például élelmiszerszállítás esetében.  Ennek egyszerű egészségügyi oka van, az áru nem szennyeződhet (pl.: nyers hús, készétel). Ilyen esetben szintén az emelőhátfalig, vagy a jármű falához illesztett rámpáig pakol a sofőr. A lényeg, hogy pontosan tudja azt, hogy mi a feladata. Sokan nem olvassák végig a munkaköri leírást, csak aláírják, ezért bizonytalanok a rakodás kérdésében. Így inkább beadják a derekukat és lepakolnak.  A munkaszerződés megkötésekor ezért érdemes időt szánni arra, hogy pontosan tájékoztassuk az embereket a feladataikról.

Született megállapodás a rakodásról?

Azt, hogy rakodik-e a sofőr vagy sem, érdemes már az ajánlatadáskor tisztázni a megrendelővel. Ezzel elkerülhetők az olyan vitás helyzetek, amikor is az “alkalmi” megrendelő nem tudja, hogy a sofőrnek ez nem feladata. Hívjuk fel rá a figyelmét! A rakodás kérdése belefoglalható az általános szerződési feltételekbe (ászf) is. Ez olyan esetekben hasznos, amikor az egyedi szerződésekben csak a fontosabb kérdéseket tisztázzuk, míg az általános, mindenkire érvényes feltételeket az ászf tartalmazza. 

Aki rakodást vállal, annak érdemes külön megállapodásban, az ászf-ben vagy a fuvarszerződésben rögzíteni a következőket:

• Ki és milyen mértékben vesz részt a rakodásban, mi a pontos feladata a sofőrnek?
• Hova kell mozgatni az árut: csak az emelőhátfalra vagy a raktárba?
• Mennyi a rakodás díja?
• Ki biztosítja az eszközöket (béka, targonca)?
• Milyen felelősség terheli a fuvarozót, ha rakodás közben megsérül az áru? 

Fontos! A megállapodásról minden esetben tájékoztassuk a sofőrt! Így csak azt a feladatot fogja elvégezni, amiről a megállapodásban szó esik, még akkor is, ha mást várnak tőle. 

Kapott a sofőr munka- és balesetvédelmi oktatást? Rendelkezik-e védőfelszereléssel?

Alapesetben a sofőr feladata a vezetés és nem az áru mozgatása. Így nincs kiképezve a rakodással kapcsolatos munka- és balesetvédelemre. Előfordulhat, hogy nincs a rakodáshoz megfelelő védőfelszerelése sem. Mi történhet? Mondjuk meghúzhatja a derekát, esetleg a lábára ejthet valamit, aminek az eredménye akár tartós betegállomány is lehet. Ezért ha a sofőrünket rakodással bízzuk meg,  figyeljünk a következőkre:

• szerepeljen a munkaszerződésében, munkaköri leírásában, hogy feladata a rakodás
• foglalkozás-egészségügyi vizsgálat igazolja, hogy rakodhat-e és mekkora súlyt emelhet.  Pl. azt a sofőrt, akinek gerincsérve van, nem bízhatjuk meg ilyen feladattal. 
• biztosítsunk megfelelő munka- és balesetvédelmi oktatást és védőfelszereléseket (pl. munkavédelmi bakancs). 
• legyen kiképezve az árumozgatáshoz használt eszközök használatára.

Milyen eszközzel rakodunk?

Az áru lerakodásához biztosítani kell a megfelelő eszközöket, leggyakrabban a kézi raklapemelő békát. A megállapodásban mindig rögzítsük, hogy milyen eszközökre van szükség és ki biztosítja azokat. Ennek hiányában munkatársunk  hivatalosan nem használhatja a megrendelő eszközeit és nem is tartozik értük felelősséggel. 

Ami a legfontosabb: a targonca vezetése jogosítványhoz kötött. Ha sofőrünknek nincs erre jogosítványa, semmilyen körülmények között ne használja azt! 

Milyen szabályok vonatkoznak a sofőrre a raktárban? 

Mint minden munkahelynek, így egy raktárnak is szigorú munkavédelmi előírásai vannak. A sofőr nem ismeri az összes lerakóhely sajátos rendszerét, és nem is kötelessége. Ez szintén okozhat kellemetlenséget, ha sofőrünk rakodás közben lever valamit, vagy nem megfelelő helyre teszi a raklapot. Érdemes a megállapodásban kitérni erre. Legyen egy felelős a megrendelő részéről, aki irányítja a rakodást és ismerteti a helyre vonatkozó munkavédelmi szabályokat.

Munkahelyi baleset, ha a sofőr rakodás közben megsérül?

Vizsgáljunk meg két esetet! András sofőr megállapodás alapján rakodik, megfelelő oktatásban részesült, van minőségi védőfelszerelése, mégis amikor a platóról lelép, kificamodik a bokája. Hosszú hetekre kiesik a munkából. Berci sofőr ezzel ellentétben nem tud a rakodásról, sportcipőben van, életében talán két alkalommal használt békát. Mivel sietnie kell, nekiugrik lepakolni a platót. Igen ám, de árumozgatás közben a hirtelen meginduló súly miatt rosszul lép és kificamodik a bokája. Egy közös pont van András és Berci sofőr esetében: az, hogy nem tudják folytatni a munkát, táppénzre kényszerülnek. Nem mindegy azonban, hogy munkahelyi baleset vagy sima keresőképtelenség alapján kapja a dolgozó az ellátást. A munka törvénykönyve kimondja, hogy minden a munkavégzés során keletkezett baleset munkahelyi baleset. Ez világos. Berci esetében viszont felmerül az ő munkavállalói felelőssége is, hiszen olyan munkát végzett, amit nem kellett volna. Márpedig ha olyan tevékenység során szenved valaki sérülést, ami nem tartozik a munkahelyi feladatai közé, méghozzá engedély nélkül, akkor az nem számít munkahelyi balesetnek. A baleset kivizsgálása során így akár el is utasíthatják a baleseti táppénzt, és a 100%-os ellátás helyett marad a szokásos 60%. Ráadásul egy ilyen baleset esetén vizsgálni fogják a mi munkáltatói felelősségünket is. Megnézik tájékoztattuk-e a sofőrt arról, hogy nem rakodhat, ellenőriztük-e ennek betartását, tudja-e a sofőr mit kell tennie, ha rakodást várnak el tőle (pl.: kit kell a vállalkozásnál értesítenie).  

A COVID változtatott az uniós gyakorlaton

Az uniós szabályozás a rakodás kérdésében megengedőbb, mint a magyar rendelet. Az EU szabályai csak javasolják, hogy a sofőr ne vegyen részt a rakodásban. A német Szövetségi Áruszállítmányozási Hivatal (BAG) 2018-ban végzett egy felmérést. Az akkori eredmények kimutatták, hogy a válaszadó sofőrök 90,9 százaléka kirakodja a teherautót, bár ez nem mindig szerepel a szerződésében. A koronavírus megjelenése ezen a gyakorlaton is változtatott. A sofőrök csak a papírmunka idejére hagyhatják el a vezetőfülkét, nem érintkezhetnek a lerakóhely munkatársaival, nem léphetnek be a raktárba. Ez átmenetileg segítség a külföldi áruszállításban dolgozó sofőrök számára, azonban a szabályok lazulásával a probléma ismét előtérbe kerülhet. 

Fuvarozói felelősségünk

A rakodás kérdését kezeljük úgy, hogy se a járművezetőnknek ne okozzon kellemetlen helyzetet, se mi ne veszítsük el ügyfeleket. Ne felejtsük,  a 120/2016-os kormányrendelet a mi érdekeinket képviseli. Bátran hivatkozhatunk az abban foglaltakra, amikor e-mailben, telefonon megszervezzük a fuvart vagy ajánlatot készítünk!

Mit mond a jogszabály?

“Az áruk kirakására a címzett köteles, a szerződő felek ettől eltérően megállapodhatnak. A megállapodásnak tartalmaznia kell a rakodásban való részvétel arányát, ellenértékét, személyi, tárgyi, műszaki és további lényeges feltételeit.”

120/2016-os kormányrendelet, 7. § (1) 

Fuvar előtt minden esetben tájékoztassuk a sofőrt arról, hogy született-e megállapodás a rakodást illetően. Megállapodás hiányában ugyanis a kormányrendelet az irányadó. Sőt ezt a rendeletet érdemes a sofőrrel is megismertetni, hogy ő is tudjon ezzel érvelni. 

A rakodás komoly feladat, nem jótékonysági alapon működik. A nagyáruházak esetében joggal feltételezhetjük, hogy megfelelő mennyiségű munkaerő áll rendelkezésükre. Ha rendszeresen velünk végeztetik el a rakodást, kevesebb alkalmazottra lesz szükségük, és ezzel pénzt takarítanak meg. Kérjük meg bátran a rakodás árát, elvégre az nekünk is többletköltséggel jár (munkavédelmi oktatás, felszerelés, sofőr külön díjazása).

Tipp: Jogászunk azt tanácsolja olvasóinknak, hogyha nem kötöttek külön megállapodást a rakodásra, a sofőr ne rakodjon!

Lévai-Lőtte Anett