A sofőrök jövedelmének egyik legfontosabb része a napidíj. Egy havi munkával napidíjból többet lehet megkeresni, mint amennyit az alapfizetés jelent. Sok munkáltató azonban bizonytalan: vajon a napidíj választható, vagy kötelezően adni kell-e a sofőrnek?
Valójában egy kicsit félreérthető a hétköznapokon használt napidíj kifejezés. Nem egy fizetendő díjról, munkabérhez hasonló elemről van szó ugyanis, hanem ez egy költségtérítés. Amit napidíjnak nevezünk, az egy adómentesen adható költségtérítés a kiküldetésben résztvevőknek. Napidíjat úgy adhatunk a munkavállalóknak, hogy a felhasználását nem kell részletesen számlákkal igazolni. Ez egy adómentesen adható költségtérítés-átalány.
Egy kiküldetés alatt az úton lévő dolgozónak olyan költségei keletkeznek, amikre otthon nem kellene költenie. Otthon nem kell a hazaiaknál sokkal drágább külföldi boltokban vásárolnia, vagy más szükségleteit külföldön fizetnie. Erre találták ki a költségtérítés lehetőségét. A munkáltató kifizetheti a dolgozó helyett ezeket a plusz költségeket. Ez a kifizetés azért lehet adómentes, mert nem a dolgozó havi jövedelméhez tartozik, hanem a költségei fedezésére szolgál. Az más kérdés, hogy a fuvarozásban és a személyszállításban nem így terjedt el. A bérre rakódó túl magas közterhek miatt a vállalkozók amit lehet, inkább napidíjban fizetnek ki. Ez jó a foglalkoztatónak és jó a járművezetőnek is addig, amíg dolgozni tud. Számolnia kell viszont azzal, hogy a táppénz, a szabadság, a nyugdíj, minden csak az alapfizetése után számítódik. Bármilyen magas napidíjhoz is jutott hozzá korábban, az sehol nem számít bele a fizetésébe.
Napidíjat tehát nem kötelező adni, ez csak egy lehetőség a költségek elszámolására. A külföldön dolgozó személyzet tagja számára két elszámolási mód választható. Vagy 60 vagy 15 eurónak megfelelő forintösszeg lehet a sofőr napidíja.
A 15 euró az általános külföldi napidíj. Ezt akkor kaphatja a sofőr, ha mellette a munkáltatója kifizeti a szállással kapcsolatos költségeiket. Ha a sofőr megkapja a külföldi szállás költségét, akkor ezen felül csak 15 eurós napidíj adható neki.
A munkáltató választhatja azt is, hogy nem 15, hanem legfeljebb 60 eurós napidíjat ad a sofőröknek, de akkor más költségüket adómentesen nem térítheti meg. Ebben az esetben a sofőrnek a külföldi szállást, esetleg a kiutazás, hazautazás díját saját magának kell fizetnie. A 60 eurós napidíj csak akkor adható, ha a sofőr kizárólag ezt a költségtérítést kapja a külföldi tartózkodására. Ez alól egyedül a busszal kapcsolatos költségek jelenthetnek kivételt: tehát útdíjat, üzemanyagot, javítási költséget megtéríthet a munkáltató, de szállást nem.
A belföldön dolgozó buszsofőröknek is adható napidíj. Ez napi 3 ezer forint lehet, ha az érintett munkavállaló legalább napi 6 órát távol tölt a rendes munkahelyétől, azaz a telephelytől távol, más településen dolgozik.
A napidíj, azaz költségtérítés-átalány fizetése tehát sem a belföldi, sem a nemzetközi fuvarozásban nem kötelező, ez csak egy elszámolási lehetőség. A munkáltató úgy is megtéríthetné a kiküldetéssel járó költségeket, hogy számlát kér minden egyes költésről – ez azonban sokkal több papírmunkával jár.
Nagy Csaba
