Sok fuvarozó vállalkozó számára a legtisztább megoldás az volna, ha sofőrjét a megtett kilométerek arányában, teljesítménybérrel fizethetné. A különböző sofőrszervezetek egyik alapkövetelése viszont az, hogy szűnjön meg a sofőrök kilométer elszámolású díjazása. Azt állítják, hogy ez tilos is, míg a fuvarozók egy része szerint semmilyen jogszabály nem tiltja ezt a megoldást. Vajon kinek van igaza? Lehet-e a sofőröket kilométer alapon fizetni?
Nem is olyan régen jelent meg az alábbi szövegű álláshirdetés egy apróhirdetési weboldalon: „Cégünk azonnali kezdéssel felvesz nyerges szerelvényére kamion sofőrt. (…)Minden hétvégén itthon, de megegyezés esetén 1,5-2 hét kint tartózkodás is lehetséges. A sofőrtől függ, hogy mit vállal. Korrekt elszámolás, korrekt bérezés. Futásteljesítmény alapú bérezés. 20-23 ft / km. Általános futás: 7000-9500.”
A sofőrök bérezésében néha egészen nyíltan jelen van a kilométer alapú elszámolás. A vállalkozó számára persze ez a teljesítményhez kötött díjazás lenne a legigazságosabb. Annyit fizet a sofőrnek, amennyit teljesít, s ez a teljesítés a futott kilométerek számában mérhető le legjobban. Minél többet megy, annál több pénzt kereshet vele.
A sofőrök álláspontja szerint viszont ez az elszámolás törvénysértésekre ösztönöz. A sofőrt ez a mód arra kényszeríti, hogy a lehető legtöbbet hajtsa az autót. Akkor jár jobban, ha nem tartja be a közlekedési szabályokat, s a vezetési időkre vonatkozó szabályokat. Akkor tud egy műszak alatt a lehető legtöbbet vezetni, ha fütyül a kötelező pihenőkre.
Ezt a problémát a törvényhozók is felismerték, s éppen ezért a vezetési időkre vonatkozó európai rendelet tiltja -vagy legalábbis nagyon korlátozza – ezt az elszámolási módot.
A vezetési idők tekintetében legfontosabb jogszabálynak számító európai rendelet (ez az 561/2006-os) azt mondja ki, a szállítási vállalkozás sem olyan fizetést, sem jutalmat, bérpótlékot nem adhat a sofőröknek, ami a megtett út hosszához, vagy a szállított áru mennyiségéhez kapcsolódik – ha az veszélyezteti a közlekedés biztonságát, vagy a rendelet szabályainak a megsértésére ösztönöz. Tehát a legfontosabb európai szabály szó szerint nem tiltja meg egy az egyben a teljesítmény alapú kifizetést, csak erős korlátok közé szorítja. A valóságban azonban nagyon nehéz volna azt igazolni, hogy a tiszta teljesítménybérezés miért nem ösztönzi a sofőrt a szabályok áthágására.
A korlátozás ellenére sok fuvarozó mégis így fizeti a sofőrjeit. Mivel nyíltan nem lehet a megtett út alapján elszámolni, ezért sokan tiltott módszerekhez folyamodnak. A sofőrt bejelentik egy alacsonyabb havi bérre (többnyire minimálbérre), s különböző jutalmak, prémiumok formájában fizetik ki a valós bérét, amit nem nyilvánosan a havi futás alapján számolnak ki. Ezt főleg a nagyobb vállalkozók teszik így. Hozzájuk ugyanis a bevétel is számlára, ellenőrizhető módon érkezik, azt elkölteni is hivatalosan kell. Muszáj a sofőrt is valamilyen elszámolás alapján kifizetni.
A Munka Törvénykönyve azt is lehetővé teszi, hogy valaki teljesítménybérben kapja a fizetését. Csakhogy milyen teljesítményt lehetne mérni a sofőr esetében? A megtett út hosszát, a szállított áru mennyiségét – azokat a tételeket, melyeknek a fizetéshez kötését az európai rendelet erősen beszűkíti.
A mai helyzet szerint tehát a sofőröket hivatalosan nem tudjuk a megtett kilométerek alapján teljesítménybérben fizetni. Teljesítményük nagyon kis mértékben, áttételesen, az üzemanyag-megtakarításon keresztül honorálható, adómentesen havi 100 ezer forintig. A megtakarítás adható 100 ezer forint fölött is, de arra már adót is kell fizetni. De akár ez is megérheti, hiszen ez az egyetlen, hivatalosan is alkalmazható juttatás, ami valahogyan a teljesítményhez kapcsolható.
Ön mit gondol erről? Van-e megoldása erre a problémára, hogyan fizeti a sofőrjeit? Ossza meg velünk a gondolatait a hozzászólások között!,