Magyarország hivatalos fizetőeszköze a forint, de nincs akadálya annak, hogy a vállalkozások egymás között más devizára alapozott elszámolási módot válasszanak. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy nemcsak forintban, hanem euróban is ki lehet állítani a számlákat. A helyes árfolyam kiválasztására azonban oda kell figyelni.
Multicégek gyakran választják azt a megoldást, hogy belföldi partnereik számára is eurós számlákat állítanak ki. Számukra ez a természetes, hiszen a legtöbb partnerük külföldi. Itt azért kell az eurós számla, hogy ne kelljen eltérő módon kezelni a kevés belföldi partnert vagy ügyfelet.
Kisebb vállalkozások számára biztonságot jelenthet az eurós számlázás. A forint ma rekordsebességgel gyengül, elemzők szerint felkészülhetünk a 340-350 forintos euróárfolyamra is (e cikk írásakor 338 forint az árfolyam).
Az a vállalkozó, akinek a beszerzései euróban történnek, nagyon sokat veszíthet, ha itthoni partnereivel forintban számol el.
Különböző okok indokolhatják tehát, hogy a vállalkozónak miért érheti meg az eurós elszámolás. A jó hír az, hogy erre bárkinek lehetősége van, megkötések nélkül. A belföldi eurós számlázáshoz uniós adószámra sincs szükség, hiszen nincs határon átnyúló ügylet, csak a számla pénzneme tér el a forinttól.
Eurós elszámolás esetén az áfára kell tekintettel lenni. Az áfatörvény előírása szerint az áthárított áfát minden esetben forintban is fel kell tüntetni, akkor is, ha a számlán az összes többi adat más devizában szerepel. Tehát nemcsak az átváltási árfolyamot kell szerepeltetni, hanem pontosan, forintban kifejezve ott kell lennie az áfa összegének.
A törvény pontosan megszabja azt is, hogy milyen árfolyamon kell az eurót vagy más devizát forintra számolni.
Az áfatörvény 80. paragrafusa írja le, hogy milyen árfolyam alapján váltható forintra a devizában kiállított számla. Az átszámításra két módszer van, a vállalkozó döntésétől függ, hogy melyiket alkalmazza:
– vagy egy pénzváltásra jogosult hitelintézet deviza eladási árát
– vagy a Magyar Nemzeti Bank hivatalosan közzétett árfolyamát kell használni.
Bár észszerűen az MNB árfolyamának alkalmazása lehetne az egységes gyakorlat, az előírások pontosan az ellenkezőjét várják el. Az MNB árfolyamot akkor alkalmazhatjuk, ha ezt előre bejelentjük az adóhatóságnak. A bejelentést vagy év végén kell megtenni a következő évre, vagy közvetlenül az érintett devizás ügylet előtt. A bejelentést a megszokott T201T változásbejelentő nyomtatványon kell megtenni, az áfára vonatkozó nyilatkozatok lapján, az F-lapon a 10. rovatban.
Ha a vállalkozás az MNB árfolyam mellett dönt, akkor kötelező ezt alkalmaznia az összes devizás ügylet forintra váltásakor egészen a bejelentést követő naptári év végéig. Ugyanezt a módszert kell alkalmazni akkor is, ha nem az MNB, hanem az Európai Központi Bank (EKB) hivatalos árfolyama szerint akarjuk az átváltást intézni.
Ügyelni kell arra is, hogy melyik nap árfolyamát vesszük alapul az átváltáshoz. Ez nem egységes, az ügylet jellegétől függ, hogy mikor, melyik nappal kell számolni:
- az adó megállapításának napján érvényes árfolyamot kell figyelembe venni a következő esetekben:
– termék külföldről történő beszerzése esetén,
– előleg fizetésekor
– és fordított adózás esetén (amikor a vevő fizeti be az áfát).
(A fizetendő adó megállapításának napja:
– a számla kézhezvételének a napja,
– vagy az ellenérték megtérítésének a napja,
– vagy a teljesítést követő hónap 15. napja.
Ezek közül azt kell figyelembe venni, amelyik hamarabb bekövetkezik).
- Időszakos ügyletek esetén a számla kiállításának napja szerinti árfolyamot kell figyelembe venni. (Időszakos ügylet az, amikor a teljesítés nem egy konkrét időponthoz köthető, hanem folyamatos, mint pl. egy bérleti szerződés vagy folyóirat előfizetése stb.),
- Minden más esetben pedig a teljesítés napja szerinti árfolyamot kell alapul venni.
Az átváltási árfolyamra ügyelnie kell a számla befogadójának is. Neki más árfolyamot kell alkalmaznia, nem azt, amit a kiállító használt. A számla kiállítójának a bank deviza eladási árát kell figyelembe vennie, a vevőnek tehát az eladási árfolyam után kell kifizetni az áfát. Ám nem ezen az árfolyamon kell lekönyvelnie, hanem a vételi és eladási árfolyam átlagán, vagyis középárfolyamon kell a könyvelésbe betenni (erről a számviteli törvény 60.§ rendelkezik). Sajnos, az eltérő árfolyamok miatt különbözni fog az áfa összege a számla kiállítójánál és befogadójánál, ezt nem lehet kikerülni. Ezt az árfolyamkülönbözetet a könyvelésnek minden egyes számlánál külön-külön figyelembe kell vennie és le kell könyvelnie.
Fizethető-e euróban a forintban számlázott összeg?
Egyáltalán nem ritka, hogy valaki forintban állítja ki a számlát, de a vevőnek kényelmesebb, ha euróban fizeti ki. Vagy fordítva: kap egy eurós számlát és forintban utalja el az összeget, mert nincs devizaszámlája. Jó tudni, hogy ez nem szabályos. Fizethetünk mindkét pénznemben, de csak akkor, ha a számlát is abban a pénznemben állították ki. Ha eurós számlát forintban fizet ki valaki, akkor a vállalkozónak előbb stornóznia kell az eurószámlát, majd ki kell állítani egy másikat, immár forintban adva meg az adatokat. A számlát tehát csak abban a pénzben fizethetjük ki, melyben kiállították.
Nagy Csaba
