A sikeres fuvarozók szakmai lapja

Ügyfélszolgálat: +36/20-42-300-42
E-mail: info@ujmedia.eu

Egy tanulmányi szerződés megkötése előnyös lehet alkalmazottnak és munkaadónak egyaránt. Ne feledjük azonban, hogy egy ilyen szerződés hosszú távra szóló elkötelezettséget jelent. Sok szerződés fordul át vég nélküli vitába, pereskedésbe, ha valamelyik fél meggondolja magát és már nem is akar a másikkal együtt dolgozni. Mit tehetünk, mit követelhetünk vissza, ha a szerződéssel megerősített dolgozó felmond és nem akarja letölteni a vállalt idejét?

Egy jól működő tanulmányi szerződés előnyös mindkét fél számára. Az alkalmazott nyugodtan el tudja végezni a kiválasztott képzést, nem kell aggódnia munkahelyének megtartása miatt. A szerződés állása biztonságát is garantálja számára. Vállalkozóként pedig biztosak lehetünk abban, hogy egy ideig nem kell új szakembert keresnünk a már gyakorlott régi helyett. 

Ki és mire köthet tanulmányi szerződést?

A tanulmányi szerződést munkaadó és munkavállaló kötik egymással. Az alkalmazott tanulni szeretne valamit, amihez szüksége van munkaadója hozzájárulására. Hogy mit tanulna? Ez éppen úgy lehet egy kisebb szakmai tanfolyam, mint egy teljesen új szakmát adó iskola, esetleg felsőoktatási intézmény is. Nincs arra semmi megkötés, hogy a tanulmányi szerződés mire vonatkozhat. 

A munkaadói hozzájárulás nemcsak egy elviekben megadott engedélyt jelent. A szerződéssel a munkaadó anyagi terheket is vállal, nem is keveset. Fizethetjük ilyen esetben például:

– a tandíjat (ami egyetemi tanulmányok finanszírozása esetén milliós költséget jelent)

– a képzéssel töltött napokra szóló szabadnapot és az erre járó fizetést 

– a vizsgákra történő felkészülésre járó szabadnapot és az erre járó fizetést

– útiköltséget a képzési helyszínre utazáshoz

– szakkönyvek, képzési anyagok vásárlását stb.

A tanulmányi szerződés arra kötelezi a dolgozót, hogy a képzés befejezése után is a munkaadó alkalmazásában marad egy meghatározott időre, maximum 5 évre. A szerződésben kikötött  időtartam általában megegyezik a tanulmányok idejével. Ha tehát 2 évig fizetjük valaki tanulását, akkor a képesítés megszerzése után még 2 évre köthetjük őt cégünkhöz. 

Hogy mennyi időre szól ez a továbbfoglalkoztatási idő, azt a felek maguk döntik el és rögzítik a szerződésben. A törvény csak azt írja elő, hogy maximális hossza 5 év lehet, és nem lehet aránytalanul hosszú. Egy 6 hónapos tanfolyam után például nem várhatjuk el, hogy az illető még 3 évig a cégünknél dolgozzon.  

Nem köthetünk tanulmányi szerződést olyan előnyök biztosítására, melyek amúgy is járnának a dolgozónak. Nem írhatjuk bele a szerződésbe, hogy akkor kapja meg éves rendes szabadságát, ha aláírja a tanulmányi szerződést. Vagy akkor adjuk meg neki az elérendő magasabb végzettségére járó magasabb bért, ha vállalja a szerződés alapján a további foglalkoztatást. Ami jog, juttatás törvény szerint is jár, ahhoz nem szabhatunk más feltételt.

Nem köthető tanulmányi szerződés akkor sem, ha a képzés elvégzésére a munkáltató kötelezi a dolgozóját. 

A szerződés megszegése és következményei

Tanulmányi szerződéseknél is előfordul a szerződésszegés. A munkáltató részéről például gyakori, hogy nem biztosítja a szabadnapokat a képzési napokra, a vizsgákra vagy a vizsgákra történő felkészülésre. A főnök rábólint a szerződésre, aláírja, de maga sem gondolja át, hogy ez a gyakorlatban mit fog jelenteni. Akkor szembesül vele, amikor sok lenne a munka, alkalmazottját meg éppen el kellene engednie 3-4 napra iskolába. Sok a konfliktus az ilyen esetekből. 

Az is előfordul, hogy a vállalkozó meggondolja magát és nem akarja fizetni a tandíjat – vagy kifizeti, csak éppen késve utalja át az összeget. Ez dolgozójának komoly sérelmet okozhat – lehet, hogy abba kell miatta hagynia a képzést, vagy kölcsönből, saját zsebből kell kifizetnie a tandíjat. 

Ha a munkáltató ilyen lényeges szerződésszegést követ el, akkor a dolgozó a szerződés külön felmondása nélkül kihátrálhat a megállapodásból. Mentesül minden kötelezettség alól. A törvény nem részletezi, mi számít ilyen lényeges szerződésszegésnek. Sok ilyen ügy azonban már bíróságra került és a bírósági gyakorlat elég egyértelmű: ha a munkáltató nem fizeti a tandíjat, vagy nem engedi el a képzési napokra a dolgozót, az súlyos szerződésszegés, ami megalapozza a szerződés azonnali felbontását. 

A munkavállaló szerződésszegése más természetű. Két eset gyakori:

– nem teljesíti a vállalását, azaz nem szerzi meg a tervezett képesítést, vagy

– a képzés lezárása után nem tölti ki a megszabott időt, felmond a munkahelyén. 

Egy képzés vállalása nem egyenlő annak teljesítésével. Sokan túlvállalják magukat, s menet közben jönnek rá, hogy ez nem nekik való, vagy nem képesek elvégezni a tervezett iskolát. Egyetemi tanulmányokat sokan a kötelező nyelvvizsga hiánya miatt nem fejeznek be. 

Gyakori az is, hogy az új képesítés birtokában a dolgozó más munkahelyre akar menni. Hiszen éppen azért tanult, hogy jobb helyet találjon, magasabb fizetést kapjon. Úgy érezheti, hogy a tanulmányi szerződés a korábbi keretek közé szorítja, s megpróbál váltani. Sokan nem  veszik komolyan a megkötött szerződést, nem gondolják át, hogy az számukra is kötelezettséget jelent. Talán azt gondolják, úgysem fognak tőlük semmit sem visszakövetelni. Pedig ehhez munkáltatóként jogunk van. 

Ha a dolgozó megszegi a tanulmányi szerződés feltételeit, akkor a munkáltató minden fillért visszakövetelhet tőle, amit a szerződésre tekintettel kifizetett. Ha önhibájából, például a nyelvvizsga hiánya miatt nem fejezi be a képzést, akkor minden fillér visszakövetelhető tőle. Ha befejezi a képzést, de nem tölti le a továbbfoglalkoztatás idejét, akkor időarányosan követelhetjük vissza a képzéssel kapcsolatban kifizetett összegeket. Ha megállapodtunk 2 éves foglalkoztatásban, de ő a vizsga után 1 évvel felmond, akkor minden támogatás felét visszakövetelhetjük tőle. Ide tartozhatnak

– a konkrétan kifizetett összegek (tandíj, útiköltség, taneszközök)

– a képzési szabadnapokra kapott bér és annak járulékai. 

Mindent beleszámítva már a legrövidebb képzés is többszázezres adósságot képezhet. Egy vidéki városban indul például most júliusban egy érintésvédelmi szabványossági felülvizsgáló szakembert képző OKJ-tanfolyam. A képzés mindössze 3 hónap, összesen 6 képzési napot tartalmaz. A képzés díja 100, a vizsga 50 ezer forint. Az összes költség tehát:

– képzési és a vizsgadíj: 150.000

– 6 nap távolléti díja és járulékai garantált bérminimum alapján: 6×11.531= 69.186 forint

Összesen így 219.186 forint követelhető vissza a dolgozótól, ha például megbukik a vizsgán és nem tudja teljesíteni a követelményeket.  

Hasonló helyzetbe került egy olvasónk is tanulmányi szerződést kötő dolgozójával. Az illető aláírt 3 évet – ennyi ideig finanszírozták tanulmányait. Csakhogy – ahogy sokan mások – a papír megszerzése után úgy gondolta, máshol jobb feltételeket tud majd kiharcolni. Fél évvel a záróvizsga után felmondott. Olvasónk ott áll és gondolkodik, hogy mire tarthat igényt ebben a helyzetben?

A jó hír, hogy mindenre, ami igazolt költsége csak volt. Fizette a tandíjat, biztosította a szabadnapokat. Sőt, céges autó hozta-vitte a dolgozót a képzési napokon. Ezeknek összesítheti a költségét. Azokat a tételeket tudja visszakövetelni, amiknek a biztosítását a tanulmányi szerződés kifejezetten tartalmazza. Ha például a céges autó biztosítása nincs benne a szerződésben, akkor nem tudja igazolni, hogy a kocsit a tanulmányi szerződés keretében biztosította. 

Azokat a tételeket követelheti tehát, melyeket a szerződés is tartalmaz:

– a kifizetett tandíjat számla ellenében

– a képzési szabadnapokra járó bért a munkaidő-nyilvántartás és a bérszámfejtés alapján

– az autó költségeit útnyilvántartás alapján arányosítva stb.

Mindezeket arányosítani is kell. Mivel a vállalt 3 évből, 36 hónapból 6-ot letöltött, ezért minden felmerült tehernek az 5/6-od részét követelheti vissza a szerződést megszegő dolgozótól. 

Hogyan juthatunk a pénzünkhöz? 

Arra nincs lehetőség, hogy a követelt összeget egy az egyben levonjuk például az utolsó béréből. Bérből bármit is levonni csak törvény vagy végrehajtható határozat alapján lehet. Tehát a szerződés felbontása után elkészítünk egy elszámolást és hivatalosan felszólítjuk az illetőt a tartozás megfizetésére. Ekkor két eset fordulhat elő:

– meg tudunk állapodni és befizeti az összeget

– nem tudunk megállapodni, ekkor bírósági úton kell tőle behajtanunk a pénzt. Csak bíróság adhat ki végrehajtható határozatot, ami alapján fizetésre kötelezhetjük a szerződést megszegő jelenlegi vagy volt alkalmazottunkat. 

Forrás: 2012. évi I. tv. 229.§ a tanulmányi szerződésről

Nagy Csaba