Sorozatunkban a fuvarozás, szállítmányozás, logisztika területén dolgozó szakemberek tesznek fel egymásnak a szakmát érintő kérdéseket. Júliusban aki válaszol és kérdez: Szalkai Tamás egyéni közúti árufuvarozó.
Hogyan látja a fuvarozás jövőjét?
járvány sok területen hátráltatta a szakmánkat, és ennek hosszú távú következményei lesznek. Csökkentek a fuvardíjak, kevesebb lett a munka, szünetelt a sofőrképzés. Régóta probléma, hogy nincs elég szakképzett gépkocsivezető, aki nemcsak kényszerből végzi a munkáját, hanem valóban ezt a szakmát, mint hivatást választja. A járvány nem használt ennek a helyzetnek, mert nem voltak se képzések, se továbbképzési lehetőségek, se GKI vizsgák. Tartok tőle, hogy ez az állapot a jövőben sem fog változni, továbbra sem lesz közkedvelt ez a szakma sem az idősebbek, sem a fiatalok körében.
Jobban kellene segíteni a sofőröket
Magyarországon nincs utánpótlás képzés, ami pedig volt, az is elsilányult. Fontos lenne, hogy a gépkocsivezető képzés egy nappali, 1-3 éves képzés legyen szakközépiskolai rendszerben. Régen a sofőr szakma áhított, irigyelt hivatás volt, ma már nem így van.
Mi, fuvarozók megértjük, hogy a kamionok nem mehetnek éjjel-nappal, mi is szigorúan vesszük a pihenő és vezetési idő betartását, de sok indokolatlan kamionstopot vezetnek be, főleg nyáron. Ezzel pedig a gépkocsivezetőket megfosztják attól a lehetőségtől, hogy a családjukkal töltsék a hétvégét.
Probléma, hogy a sofőrök számára nincs megfelelő pihenőhely, parkolóhely, kulturált tisztálkodási és étkezési lehetőség. Egyre szigorúbbak a vezetési idő és pihenőidő szabályai az Európai Unióban, tilos például a hétvégén a kamionban tölteni a pihenőt, de az autópályák mellett nincsenek szálláshelyek. Mégis hol szálljon meg a sofőr, ha Köln környékén jár? Egy belvárosi szállodában? A szabályokhoz először a feltételeket kellett volna megteremteni, és csak utána követelni. Ma már a modern kamionok sokszor különbek egy hotelnél: kényelmesek, klíma, hűtőszekrény, televízió van bennük, a sofőröknek még mikrohullámú sütőjük is van. Mi megteszünk mindent a dolgozóink érdekében, de ez nem elég, a kormányoknak is lenne mit tenni. Több figyelmet kellene szentelni a sofőrökre, hogy ne kiszúrjunk velük, hanem segítsük a munkájukat. A fuvarozás jövőjéhez elengedhetetlen, hogy a sofőr munka egy olyan szakma legyen, amit örömmel választanak.
Nehéz most frissíteni és bővíteni a gépjármű flottát
Jelenleg hatalmas alapanyag-hiány van minden szektorban, ezt a fuvarozás is érzi. Nehéz kamiont, vontatót, félpótkocsit, pótkocsit, teherautót rendelni. Hiába terveztem be, nem tudom lecserélni a régi járműveinket. Nekünk DAF kamionjaink vannak, folyamatosan karban vannak tartva, de 5 éves korukban el szoktuk adni őket. Most nem fogjuk, mert hiába rendeltünk vontatót, félpótkocsit, csak jövőre kapjuk meg. De nem csak új eszközöket nem lehet most vásárolni, használtat sem, így a flotta bővítése és frissítése elég problémás.
Ha a gazdaság visszaáll, ránk még nagyobb szükség lesz
A járvány miatt kevesebb lett a fuvarfeladat, a fuvarozók nagy többsége pedig egyből az árhoz nyúlt, és a megrendelők is árversenybe kényszerítettek minket. Így tavaly 20 százalékkal csökkentek a fuvardíjak. Ez a kisebb cégeket jobban érintette, volt, aki nem bírta az árversenyt. A nagyobb cégeknek volt annyi tartalékuk, hogy könnyebben túlélték ezt az időszakot.
Ha a gazdaság visszaáll, akkor ránk még nagyobb szükség lesz, mint eddig, csak át kell hidalni ezt az időszakot.
Tartalékképzés, hatékonyabb működés, több lábon állás
Hogy jobban működjön, a jövőben talán jobban át fognak állni a logisztikában az ellátási lánc tudatosabb tervezésére, menedzselésére (supply chain management). Rendbe kellene tenni itthon az utakat is, mert nagyon rossz állapotban vannak.
A jövőbe tekintve fontos, hogy előre gondolkodjunk, álljunk stabilabb lábon. Döntsünk megfontoltan, és képezzünk több tartalékot, mert bármikor jöhet egy újabb válság, egy rosszabb időszak.
Mi úgy vészeltük át az elmúlt két évet, hogy megtartottuk a dolgozóinkat. De ehhez kellett, hogy költséghatékonyan dolgozzunk, legyen egy modernebb gépjárműparkunk, megfelelő nyomkövetőrendszerünk. Optimatizáltuk a kiadásainkat, a biztosításoktól kezdve a szervizdíjakon át a gumivásárlásokig. Tavaly sokan 20-30 százalékkal csökkentették a sofőrjeik fizetését, mi ezt nem léptük meg. Összeszorított foggal, de mindenkinek kifizettük azt a bérét, amit a járvány előtt is kapott, azért, hogy megtartsuk a sofőröket. Hosszú távon gondolkodunk, de szerencsénk is volt, mert tőlünk senki nem ment el. Megtartó erő volt, hogy a sofőröknek nem lett rosszabb az életszínvonala.
Hogy az alkalmi vagy az állandó fuvarfeladatokkal járunk-e jobban, azt nem igazán lehet tudni. Nem biztos, hogy biztosabb út, ha van valakinek egy állandó partnere, megbízója, akinek folyamatosan teljesíti a fuvarfeladatokat. Nem lehet ugyanis tudni, hogy arra a terméktípusra, amit szállítani kell, szüksége lesz-e a társadalomnak a következő években vagy egy válság idején. Az viszont biztos, hogy érdemes több lábon állni. A szállítmányozáson belül lehetőség még a raktározás, logisztika, szerviz, autómosó, bár ezek ma már lefedettek, legalábbis itt, Kaposvár környékén. Mi például abban gondolkodunk, hogy a későbbiekben raktárcsarnokot építünk. De egy teljesen más területbe is bele lehet vágni úgy, hogy megtartjuk a szállítmányozást is. Van, aki például földmunkagépben gondolkodik, ez lesz a másik szolgáltatása.
Úgy gondolom, hogy fel fog futni a konténerszállítás is, nálunk is volt már szó arról, hogy vásárolunk egy konténerszállító félpótkocsit és megpróbáljuk. De a tartályos szállítás, furgonozás is lehet egy menekülő útvonal. Persze mindenhez kapcsolatrendszer kell, egy új szolgáltatás bevezetése attól is függ, hogy kinek milyen a kapcsolati hálózata, és az sem mindegy, milyen eszközökre van hozzá szükség.
Domokos Mártontól, a Domi Transport vezetőjétől kérdezem: A nemzetközi furgonozást milyen mértékben érintette a járvány? A több lábon állás jegyében, a közelmúltban nyitott kamionmosó mennyire váltotta be a hozzá fűzött reményeket?
Szilágyi Katalin
