Az üzemanyag-megtakarítás egy jó lehetőség a sofőrök jövedelmének a kiegészítésére – de csak akkor, ha nem spóroljuk meg a vele járó papírmunkát. Elszámolása nem egyszerű, különösen akkor, ha több sofőr használja ugyanazt az autót. Két fontos lépésre ügyeljünk nagyon az elszámolásnál!
Az üzemanyag-megtakarítás alapképlete egyszerű, bonyolulttá a részletek teszik. Lényege, hogy a vállalkozás megtakarítás címén kifizethet adómentesen havi 100 ezer forintot a járművezetőknek. Az összege a hivatalos norma szerinti üzemanyag-felhasználás és a ténylegesen tankolt mennyiség különbségének az ára lehet, maximum havi 100 ezer forint. A megtakarítás a járművezetőként dolgozó alkalmazottnak vagy társas vállalkozás tagjának fizethető ki, egyéni vállalkozó nem tudja a maga számára elszámolni.
A szabályok egyszerűnek tűnnek addig, amíg csak egy sofőr használja rendszeresen a cég autóját. De hogyan számoljunk, ha több sofőr vezeti ugyanazt az autót?
Mekkora a jármű normája?
Az elszámolás két jogszabály alapján történik: az egyik az SZJA-törvény, ami az elszámolható összeget rögzíti, a másik pedig a 60/1992-es kormányrendelet, ami alapján a normákat kell meghatároznunk.
Az első feladat a gépkocsi alapnormájának a kiszámítása. Fontos, hogy ez az alapnorma nem állandó, hanem az üzemeltetés körülményeitől is függ. Figyelembe kell venni a módosító körülményeket is: mennyit jár az autó hegymenetben, városban, terepen, földúton, húz-e pótkocsit, használunk-e hozzá légkondicionálót stb. A városi forgalom például Budapesten 35, vidéki nagyvárosban 25 százalékkal növeli a hivatalosan fogyasztott üzemanyag mennyiségét. Csakhogy alkalmazásához pontosan regisztrálni kell, hogy a jármű mikor tartózkodott nem átmenő forgalomban a lakott területet jelző táblák között. Az elszámoláshoz tehát pontos adatokra van szükség, folyamatosan regisztrálni kell a körülményeket és a hozzájuk tartozó kilométer-adatokat.
Ezeknek a módosító tényezőknek a rögzítése, kiszámítása elég bonyolult, nagyon sok apró adatot kell hozzá rögzíteni. A sofőrök pedig nem szívesen foglalkoznak a papírmunkával, nem szeretik, ha állandóan az óraállásokat kell valami miatt jegyezgetniük. A vállalkozások egy része nem is foglalkozik a módosítókkal, hanem egyszerűen csak a korrekciós tényezők nélküli alapnormával számol, mert az egyszerűbb. Ez azonban nem jó. Egy NAV-os ellenőrzés során ez előkerülhet, s komoly büntetés lehet a vége. Az SZJA-törvény ugyanis egyértelműen úgy fogalmaz, hogy a megtakarítás alapja a „kormányrendelet szerinti – korrekciós tényezőkkel módosított – alapnorma“. Azaz a sima alapnorma nem fogadható el, azt mindenképpen módosítani kell a jármű üzemeltetésére jellemző korrekciós tényezőkkel is.
Időszakosan kell figyelembe vennünk a szezonális különbségeket. December 1. és március 1. között a téli üzemeltetés 3 százalékos korrekcióját, május 1. és szeptember 1. között a légkondicionáló 5 százalékos fogyasztásnövelését vesszük figyelembe. Viszonylag egyszerűen regisztrálhatjuk azt is, hogy mikor futott pótkocsi nélkül a vontató és mikor használtuk pótkocsival. Ahhoz már több figyelem kell, hogy a városi közlekedés vagy a földutakon közlekedés arányát is rögzíteni lehessen. Mégse hagyjuk figyelmen kívül a szorzókat, mert a NAV megköveteli az alkalmazásukat az elszámolás elfogadásához!
Elszámolás egy sofőrnél
A másik jellemző probléma a fogyasztás sofőrökhöz rendelése. A törvény nem írja elő, hogy az elszámoláshoz milyen bizonylatokra van szükség, azt azonban igen, hogy milyen adatokat kell feltüntetnünk. Ezek:
– a futásteljesítmény
– az üzemanyagszámla
– a tankban lévő nyitómennyiség és
– a záró mennyiség, azaz a maradék üzemanyag.
Az elszámolás úgy történik, hogy a tényleges futásadatokat és a hozzájuk tartozó tankolásokat összevetjük a hivatalos norma szerinti fogyasztással. A pontos elszámoláshoz a tank nyitó és záró adataira is szükségünk van. A sofőr felveszi hónap elején az autót. Ekkor fel kell jegyeznünk, hogy mennyi üzemanyag van a tankban. Ehhez jönnek a hóközi tankolások, majd hónap végén ismét meg kell becsülni a maradék üzemanyagot. Így kaphatjuk meg a teljes havi felhasználást, ami a megtakarítás számításának az alapja. A számítás nem egyszerű, de legalább egyértelmű, ha az autót mindig ugyanaz a sofőr vezeti.
És ha több sofőr vezeti az autót?
Nehezebb a dolgunk, ha az autót nem egy sofőrhöz rendeljük, hanem váltják egymást a járművezetők, vagy például négykezes járatokkal dolgozunk. Ilyen esetben az egyes sofőrökre eső megtakarítást borzasztó nehéz külön-külön kiszámítani. Ehhez sofőrönként kellene ismernünk a tankban lévő nyitó- és zárómennyiséget, a megtett kilométereket és az ezekhez kapcsolódó tankolások pontos összegét. A sofőrönkénti elszámoláshoz tehát az kellene, hogy minden egyes váltásnál rögzítsük az adatokat.
Ehhez annyi papírmunkára lenne szükség, amit munka közben már nem tudunk vállalni. Képzeljük el, hogy négykezes járatnál az összes váltásnál megbecsüljük a tankban maradt üzemanyag mennyiségét és ezt nyitó- és zárókészletként minden alkalommal, naponta többször is feljegyezzük. Ezért azt a megoldást is választhatjuk, hogy előbb autóra számítjuk ki a megtakarítást, majd ezt százalékos arányban felosztjuk az adott járművet vezető sofőrök között. Ehhez az egyes sofőrök vezetésének kilométer-adatait kell csak tudnunk: ki mikor kezdett, hány kilométert vezetett és mikor adta át a kormányt. Így az összes kilométerből arányosíthatunk, hogy az egyik és a másik sofőrre mennyi esik, s ugyanígy arányosítjuk az elszámolható megtakarítást is közöttük.
Nagy Csaba
