A veszélyhelyzet végéig munkáltatóként azt is megtehetjük, hogy egyoldalúan 24 hónapos munkaidőkeretet rendelünk el a dolgozóink számára. Miért jó ez a munkáltatóknak – és mit jelent ez a dolgozóknak?
A koronavírus-járvány gazdasági hatásainak csökkentésére több rendeletet is hoztak. Ezek között találjuk a munkaidőkeret feltételeinek lazításáról szóló 104/2020-as kormányrendeletet. A rendelet a következő intézkedéseket tartalmazza:
- A munkáltató elrendelhet 24 havi munkaidőkeretet.
- A már korábban elrendelt munkaidőkeretet 24 hónapra meg lehet hosszabbítani.
- A napi és heti munkaidőre, a pihenőidőkre vonatkozó korábbi szabályoktól eltérni nem lehet.
- Mindez április 25-től hatályos.
A közúti szállításban dolgozó sofőrök, kocsikísérők számára kötelező a munkaidőkeret alkalmazása – ezt a közlekedési törvény írja elő. A munkaidőkeret legfeljebb 4 hónapos lehet, kollektív szerződés esetén maximum 6 hónapra terjedhet ki. Ha a munkaadó vállalkozás az MKFE tagja, akkor arra a cégre automatikusan kiterjed a fuvarozói ágazati kollektív szerződés, tehát 6 hónapos lehet a normál szabályok szerinti munkaidőkeret.
Emlékszik még a túlóratörvény körül kialakult vitára? 2019 elején lépett hatályba az a törvénymódosítás, amely egyes esetekben 3 évre engedte emelni a munkaidőkeret idejét. Ezt akkor lehetett megtenni, ha munkaszervezési okok indokolják és kollektív szerződés is rögzíti a változást. Ez a munkaszervezési ok lehet egyszerűen a folyamatos működés is. Tehát az alapesetben 6 hónapos keret már eddig is felemelhető volt 36 hónapra is, ha volt kollektív szerződés. Sofőrökre azonban ez nem vonatkozott. A közlekedési törvény kifejezetten tartalmazza, hogy a munka törvénykönyve előírásaitól függetlenül a munkaidőkeret nem lehet 6 hónapnál hosszabb.
Az eddigi lehetőség tehát maximum 4 hónapos keret volt kollektív szerződés nélkül, 6 hónap kollektív szerződéssel, azaz MKFE-tagsággal. Ez változott meg úgy, hogy most minden munkáltató külön indoklás nélkül is 24 hónapra növelheti a munkaidőkeretet.
Mi teszi indokolttá az ilyen hosszú munkaidőkeretet?
A munkaidőkeret ilyen hosszú növelését azok miatt a vállalkozások miatt engedték meg, amelyek megtartották dolgozóikat, de kénytelenek voltak kényszerszabadságra küldeni őket. A munkaadó két lehetőség közül tudott választani: vagy fizetés nélküli szabadságra küldi az embereit, vagy megpróbál nekik valamilyen bért fizetni a leállás idejére is. A tapasztalatok szerint a magyar vállalkozások többségének nincs annyi tartaléka, hogy egy-két hónapnál tovább tudná fizetni az embereit munkavégzés nélkül. Főleg kisebb cégeknél gyakori megoldás volt, hogy a vállalkozó fizetett, amennyit tudott: az eredeti bér felét-harmadát igyekezett legalább odaadni az embereinek. Az ilyen megoldások azonban egyik félnek sem jók: vállalkozóként azt érezzük, hogy folyik ki a pénz a kezünk közül, a dolgozó meg nem kap annyit, amennyiből meg tudna élni. Erre a helyzetre lehet egy jó kompromisszumos megoldás a hosszú munkaidőkeret.
Kinek jó a hosszú munkaidőkeret?
A hosszú, maximum 24 hónapos munkaidőkeret lehetővé teszi, hogy a vállalkozó megtartsa alkalmazottait és kifizesse nekik alapbérüket munkavégzés nélkül is, akár hónapokon át. Az így kifizetett bér mégsem jelent számára kidobott pénzt, hiszen valójában nem munka nélkül fizet bért, hanem előleget ad későbbi munkavégzésre. Emberei most ugyan talán egyetlen órát sem dolgoznak, de a két éves munkaidőkeret több mint 4 ezer órája alatt lesz arra alkalom, hogy a most kifizetett időszakot bepótolják.
Az érintett dolgozók közül sokan a rabszolgatörvény felélesztésének tartják ezt a módosítást. Való igaz, lehet a rendeletnek egy ilyen olvasata is. Két éven keresztül úgy lehet majd dolgoztatni az embereket, hogy azért egyetlen fillér túlóradíjat nem kell kifizetni. Valójában ezt úgy is érthetjük, hogy a dolgozó most felvesz egy jelentős hitelt, amit két év alatt a munkaidejével fog majd törleszteni.
A dolgozók haszna
A dolgozók egy része valóban láthatja azt is ebben az intézkedésben, hogy két éven át „ingyen“ fog túlórázni. Valójában ezekkel a később ledolgozandó órákkal ő most a biztonságát válthatja meg. Nem kell sem a munkanélküliségtől tartania, sem attól, hogy fizetés nélküli szabadságra küldve miből fogja eltartani a családját. Megkaphatja alapfizetését a leállás ideje alatt is. Ez még akkor is jó esélyt ad ezeknek a heteknek az átvészelésére, ha később le kell dolgozni a most kifizetett órákat.
Közösen kellene vállalni a terheket
Véleményünk szerint a felelős munkaadói magatartás most az, ha mi is felelősséget vállalunk a hozzánk szegődött dolgozókért. Jogilag megtehetjük, hogy teljes egészében a dolgozókra hárítsuk a mostani helyzet terheit, de ez nagyon rossz üzenet a munkavállalóknak. A munkaidőkerettel senki más nem kockáztat, csak a munkavállaló. Hiszen minden egyes forintért meg fog dolgozni, amit most előre megkap. Úgy véljük, vállalkozóként akkor járunk el helyesen, ha átveszünk valamennyit ebből a teherből, és nem várjuk majd el az összes óra hiánytalan kitöltését.
Hol az állam felelőssége?
Nem hagyhatjuk szó nélkül azt sem, hogy a hosszú munkaidőkeret alkalmazásával az állam teljes egészében lerázta magáról a munkájukat elvesztő dolgozókkal szembeni felelősséget. Kizárólag a munkaadó és a munkavállaló vállára tolta a dolgozók megélhetésének terheit. Míg más európai országok állami forrásból kompenzálják a leállás alatti bért, addig a magyar kormány ezzel a megoldással szembefordítja egymással a dolgozót és munkaadóját, s a dolgozókkal fizetteti meg a járvány miatt kieső időszak költségeit. Az állam ehhez egyetlen fillérrel sem járul hozzá. (Még a részmunkaidőre kidolgozott bértámogatás sem vehető fel ebben a helyzetben, mert az nem igényelhető munkaidőkeret alkalmazása esetén.)
Kapunk-e segítséget?
A munkaidőkeret alkalmazása a vállalkozás számára is anyagilag megterhelő. Attól, hogy nem állásidőként, hanem a munkaidőkeret részeként fizetjük ki a dolgozók bérét, attól még bevétel és feltehetően nagyobb tartalék nélkül kell most előteremteni a havi bérköltséget. Ehhez segítségként az állam legfeljebb hitelfelvételi lehetőséget nyújt. Igénybe vehető bérfizetésre is a Növekedési Hitelprogram Hajrá! elnevezésű új konstrukció, évi 2,5 százalékos kamattal. A hitel feltételei kedvezőek, de igénybevételéhez hitelbírálat is kell, s nem biztos, hogy minden vállalkozás meg tud felelni a banki előírásoknak.
Nagy Csaba
