Az iparűzési adóból évek óta levonhatjuk az útdíjra költött pénz 7,5 százalékát. De vajon mit kell figyelembe venni: azt a pénzt, amit befizetünk, vagy azt, amit ténylegesen úthasználatra fordítunk?
A kérdéssel azért érdemes foglalkoznunk, mert két évvel ezelőtt megváltozott az útdíjszedő társaság gyakorlata. A korábbi években a szolgáltató úgy kezelte a feltöltéseket, hogy az egy befizetett, de el nem használt összeg. A számlán lévő pénz addig a miénk maradt, amíg fel nem használtuk. Ha valaki abbahagyta a fuvarozást, és véget ért a szolgáltatóval való kapcsolata, akkor hosszú idő után, de visszakapta a fel nem használt összeget. Az általános szerződési feltételek akkor érvényes szövege szerint a két fél közötti szerződés megszűnik az utolsó feltöltést követő 5 év után, vagy az egyenleg terhére történő utolsó úthasználat után 2 évvel. Ezután a fel nem használt egyenleget visszautalták.
A NÚSZ Zrt. által használt ÁSZF azonban 2019-ben megváltozott, a mai szöveg 2019.02.03-tól érvényes. Ebben már nincs szó a fel nem használt egyenleg visszautalásáról. A hu-go.hu oldalon is ennek megfelelő a folyamatok leírása (az általános információk menüpontban, az egyenlegkezelés kérdésre adott válaszok között olvasható). Eszerint az úthasználó és a szolgáltató közötti szerződés megszűnik az utolsó egyenlegfeltöltéstől számított 2 év elteltével. A korábbi gyakorlattól eltérően a maradék összeget nem utalják vissza, azt elkönyvelik úgy, mintha elköltöttük volna úthasználatra. „Az egyedi úthasználati folyószámla egyenlege a folyószámláról útdíjként a díjszedő részére átutalásra kerül“ – olvashatjuk a leírásban.
Amit tehát az útdíj számlára befizetünk, az már nem a mi pénzünk. Azt vissza nem kapjuk akkor sem, ha nem használjuk fel. Máshol is találunk ehhez hasonló eljárást, ilyen a feltöltőkártyás telefonok egyenlegkezelése is. Ennek megfelelően a szolgáltató ma már nem a ténylegesen elhasznált útdíjról állítja ki a számlát, hanem rögtön a feltöltött összegről számlát kaphatunk. Ezt tartalmazza az oldalukon olvasható leírás is: elektronikus vásárlás esetén „KIZÁRÓLAG az egyenleg feltöltéséről állítunk ki számlát. A későbbiekben az egyenleg terhére vásárolt viszonylati jegyekről, valamint az OBU-val megtett kilométerekről nem készül külön számla.“
És itt térünk vissza az iparűzési adó kérdéséhez. Az útdíjra költött pénzek visszatérítéséről a helyi adókról szóló törvény rendelkezik. Eszerint levonható az adóalapból a költségként az adóévben elszámolt, a belföldön és külföldön autópályák, autóutak és főutak használatáért fizetendő díjaknak a 7,5%-a (1990. évi C. tv. 40/A. §). Joggal merül fel a kérdés: azt az összeget vonhatjuk le, amit az elszámolás alapján ténylegesen útdíjra költöttünk, vagy azt, amit befizettünk az útdíjat szedő NÚSZ Zrt. számlájára?
Álláspontunk szerint ez utóbbit kell alkalmazni. A helyi adókról szóló törvény egyértelműen a költségként elszámolt összeget engedi meg levonni az adóalapból. Márpedig költséget elszámolni csak a bizonylat alapján lehet, bizonylatot pedig nem a felhasznált, hanem a befizetett összegről állít ki a szolgáltató.
Nagy Csaba
