A ma aktívan közlekedő generációk még soha nem tapasztalták meg, hogy hiába hajtanak be a benzinkútra, áruhiány miatt nem kapnak üzemanyagot. Jelek már vannak arra, hogy idén nyáron ez elég gyakran előfordulhat. Becslések szerint július-augusztusra várhatjuk a kereslet csúcsát, ekkor kell számolnunk leginkább a korlátozásokkal is. De miért nincs üzemanyag, mi történik?
Újabb olajválság?
Az első világméretű olajválságra 1973-ban került sor. A nyersolaj akkor 3 dollár körüli világpiaci ára előbb 5 dollárra emelkedett, majd a következő évben elérte a 12 dollárt is. Az árrobbanás hatására visszaesett a világkereskedelem, egy átfogó gazdasági válság alakult ki, ami a kevésbé fejlett országokat több évtizedre lökte bele egy egyre csak fokozódó eladósodásba. Az elhúzódó krízis hatásait megduplázva 1979-ben az olajtermelő országok ismét kétszeresére emelték a világpiaci árakat.
Az olajválság hatása messze nagyobb volt annál, hogy többe került az üzemanyag a kutakon. Végső soron az akkor kezdődött gazdasági nehézségek vezettek a keleti országok egyre mélyebb eladósodásához, s közvetve hozzájárult a folyamat a Szovjetunió felbomlásához is. A kelet-európai szocialista országokban ekkor indult el az a folyamat, hogy a lakossági életszínvonal fenntartása fontosabb gazdasági elvárás, mint az ország fizetőképességének a megőrzése.
Több elemző szerint is a mostani válság hatása sokkal mélyebb lesz, mint az 50 évvel ezelőttié. Az 1973-ban kezdődött folyamat kizárólag az olajra terjedt ki. Az ötszörösére ugró benzinár súlyos csapás volt az egyre jobban az autózásra építő fejlett világban is, hiszen tartósan a szokásaik, egész életvitelük átalakítására kényszerítette a tömegeket. A mostani válság viszont nem csak az üzemanyagot érinti. Sokkal inkább átfogó energiaválságról kell beszélnünk, ami egyformán érinti az üzemanyagot, a gázt és az elektromos energiát is.
Miért?
Ötven évvel ezelőtt politikai döntések robbantották ki az olajválságot. (A közvetlen kiváltó ok az volt, hogy az arab-izraeli háború idején az olajtermelő arab országok megtagadták az olaj szállítását az Izraelt támogató nyugati államoknak). Most – kissé egyszerűsítve – a politika és a világ egyéb válságainak együttes hatása indította el a lavinát. Az elmúlt év áremelkedésének például az egyik mozgatója az volt, hogy Európa nem tudta a kívánt sebességgel gyorsítani új források beillesztését, mert a koronavírus-járvány miatt csökkent a finomítók kapacitása. Sok bezárt vagy hosszabb karbantartásra vonult, máshol a munkaerő-hiány akadályozta a termelés gyors felfuttatását.
A finomítói kapacitás csökkenése minket is érint, nagyon is érzékenyen. A közép-európai térség három közeli finomítójából kettőben problémák adódtak: az ausztriai Schwechatban komoly baleset állította le a termelést, a MOL százhalombattai finomítójában pedig tűz volt pár héttel ezelőtt.
Mindebből azt fontos látnunk, hogy míg 1973-ban az olajra épülő nyugati világot egyik napról a másikra érte a kitermelő országok akciója, addig most a nyugati világ többé-kevésbé tudja, hogy mit kell tennie, és dolgozik is a károk mérséklésén. Csak éppen az energiatermelő kapacitás átalakítása olyan, mint egy gőzmozdony beindítása: fel kell fűteni a kazánt, ami nem megy egyik percről a másikra.
Van-e már üzemanyag-hiány?
A magyar kutakat járva az lehet az érzésünk, hogy az üzemanyag-hiány már élő, létező valóság. Megyei jogú városban például egyik kúton a „készlethiány“ tábla fogad valamennyi kútoszlopon, a másikon azt látjuk, hogy már 5 literre korlátozzák a vásárolható üzemanyag mennyiségét. Azt azonban látnunk kell, hogy a magyar helyzetet nem a nemzetközi energiaválság okozza, hanem a hazai kormányzati intézkedések.
Magyarországon az árstop-rendelet arra kényszeríti a nagykereskedőket, hogy jóval a piaci ár alatt, rögzített áron adják a kutaknak az üzemanyagot. Veszteséges kereskedésre nem hajlandók, így a MOL és az OMV kivételével mára minden nagykereskedő felhagyott az eladással. Az OMV-t viszont a schwechati finomító látja el, ami várhatóan nyár végéig állni fog a baleset miatt. Így ma a teljes belföldi kúthálózat csak a MOL-tól tud vásárolni. A kínálatnak a MOL finomítói és kiszállítói kapacitása szab határt. A saját kutak mindig kapnak, nagyjából eleget, a régi szerződött partnerek is elég rendszeresen, az újonnan, kényszerből szerződött kutakhoz meg néha-néha jut el a teherautó. A rendszer azonban így sem működőképes, amit az is mutat, hogy a MOL már saját kútjain is mennyiségi korlátokat vezetett be, s 50 literben maximálja a hatósági áron tankolható üzemanyagot. Borúsabb jóslások szerint már nyár végére eljuthatunk oda, mint a szocializmus végóráiban a banánnal: mindenhol olcsó lesz, csak éppen sehol sem lehet majd kapni, legalábbis hatósági áron nem.
A hatósági áras értékesítés ráadásul egyáltalán nem ösztönzi a felhasználókat a fogyasztás visszafogására. Amíg nem érezzük meg az üzemanyag valós árát, addig nem kell az autót tömegközlekedésre cserélnünk, de még csak azzal sem kell foglalkoznunk, hogy a benzinfaló terepjáró helyett átüljünk egy kisebb fogyasztású autóba.
Van magyar vészforgatókönyv is
Magyarországnak egyébként van arra vészforgatókönyve, hogy üzemanyag-hiány esetén hogyan kell eljárni. A leírt protokoll szerint ez a forgatókönyv akkor kerülhet elő, amikor a készletek csökkenése eléri a 7 százalékot, vagy a napi felhasználáshoz elérhető mennyiség 12%-kal kevesebb a felhasználási igénynél. Ez nem magyar szabály, hanem közös, uniós előírás, mert a megoldást is az uniós készletek adják. A végső megoldás az EU közös stratégiai tartalékának a felszabadítása, előtte azonban a tagállamoknak már egy sor korlátozó intézkedést kell elfogadniuk. Ezek között lehetnek enyhébbek is, mint például a sebességkorlátozás az autópályákon, vagy az otthoni munkavégzés szorgalmazása, vagy szigorúbbak, mint egyes járműtípusok közlekedésének a korlátozása vagy tiltása is. Szóba kerülhet az autómentes napok bevezetése, kiegészítve például a nagyon olcsóvá tett vagy ingyenes tömegközlekedéssel.
Számítanunk egyelőre arra kell, hogy a kiszolgálási problémák szaporodnak, ezzel együtt a mennyiségi korlátozások is egyre gyakoribbá válnak. A MOL egyre nehezebben tudja kiszolgálni a növekvő keresletet, amit ilyenkor még tovább növel az idegenforgalmi szezon és a mezőgazdaság üzemanyag-igénye. A hiány július-augusztusban csúcsosodhat. Tankolási nehézség, hiány ebben az időszakban az ország bármely részén előfordulhat. A hiány a piaci áron vásárolható üzemanyagot is érinteni fogja.
Mi a helyzet Európában?
Az EU tagállamai szinte mind piaci áron értékesítik az üzemanyagot. Jellemző példa Szlovénia, ahol korábban szintén volt ugyan árstop, ám ezt felfüggesztették, mert az államnak túl sokba került (ott az állam kárpótolta a kutasokat a veszteségért). Végül egy kettős rendszer született: marad egy korlátozás, a korábbinál magasabb összegen, de az autópályák mentén szabadáras marad az üzemanyag.
A nyugati államokban az esetlegesen megjelenő üzemanyag-hiány más forrásból táplálkozik, mint a hazai. Itthon a nagykereskedelmi rendszer átalakulása, a nagykereskedők számára is kötelező hatósági ár a hiány egyik fő oka. Veszteséggel senki nem akar kereskedni. Itt az átalakulás egyre inkább a MOL kizárólagosság felé hat.
A nyugati országokban az üzemanyag ára követi a piaci mozgásokat – az átlagos ár már mindenütt 2 euró fölé került. Ezt nehezebb kifizetni, lemondásokkal jár az autósok számára, de van elérhető készlet.
Az esetleges készlethiányt Nyugaton az orosz energiáról való tudatos leválás okozza. A háborús Oroszországgal szemben bevezetett szankciók az energiahordozók vásárlását is érintik. Európa nem vásárol orosz olajat, az így kieső készletet azonban más forrásból pótolni kell. Ez sem megy egyik napról a másikra. Így az árak folyamatos emelkedése mellett valóban számítani kell a készlethiányra is.
Nagy Csaba
