Tavaly kétszer is riasztó hírek érkeztek a záhonyi magyar-ukrán határról. Először áprilisban alakult ki 8 kilométeres kocsisor, majd decemberben már 10 kilométeres sorról és 5 napos várakozási időről szóltak a tudósítások. A fuvarozók érdekében az MKFE szállt ringbe a helyzet megoldásáért. Lesz-e változás?

Tarthatatlan, ami tavaly a nagyobb schengeni határállomásokon lejátszódott. Ezek közül is a magyar-ukrán határon, Záhonynál a legrosszabb a helyzet. Áprilisban és decemberben soha nem látott hosszúságú kamionsor alakult ki az ukrán oldalon. A legrosszabb időszakban már 5 napot kellett várni a határátlépésre. Mindezt fürdés, mellékhelyiség nélkül, állandó készültségben. A több napos késések és a kiesések óriási veszteséget hoznak a fuvarozóknak. És nem csak nekik. Ha nem ér oda időben a várt fuvar, az más, kapcsolódó ágazatoknak is képes jelentős károkat okozni.

A határon kialakult helyzetre a Magyar Közúti Fuvarozók Egyesülete (MKFE) rögtön lépett. Ezekről kérdeztük Árvay Tivadart, az érdekvédelmi szervezet kommunikációs vezetőjét.

A záhonyi határról időről-időre röppennek fel aggasztó hírek, legutóbb épp az ünnepek előtt. Mi okozza a problémát?

A határátkelő problémája, hogy az ukrán és a magyar oldali terminálok, valamint a két oldalt összekötő Tisza-híd áteresztőképessége nem elegendő a növekvő teherforgalom kiszolgálására. Már több alkalommal bebizonyosodott, hogy ha a megszokottnál kicsivel nagyobb „nyomás” nehezedik a csapi terminálra, azonnal feltorlódik a kamionsor az ukrán oldalon.

Ukrán oldalon egy hozzávetőleg 150 szerelvény befogadására alkalmas terminál van. Itt várakoznak az ukrán kiléptetésre a járművek. Amikor a kamion bejut ide, még további 12-15 óra kényszerpihenőre számíthat.

Rosszabb esetben kilométerekre a határtól áll meg a sor vége. Ez bizony tavaly áprilisban 8 kilométert jelentett, december elején pedig már 10-et. Ilyenkor a várakozási idő 4-5 napra is nőhet. Mindezt mindenfajta ellátás nélkül kell elviselniük a sofőröknek. Ráadásul folyamatos „készültségben” kell lenni, mert aki elalszik, azt kikerülik a többiek.

De hasonló nehézségekről számolnak be a gépkocsivezetők Ártánd vagy Röszke esetében is. Ezeken 24-48 órát araszolnak a járművek. Vagyis minden keleti, déli határunkon hasonló problémával kell szembenézniük a fuvarozóknak.

Sokan úgy vélik, mehetne gyorsabban is az ügyintézés a határon.

Az okokról nehéz pártatlan képet kapni. A gépkocsivezetők szerint a határszervek munkáját kellene hatékonyabbá tenni. Az erre vonatkozó érdekképviseleti megkeresésekre azonban az a válasz, hogy a határon dolgozók teljes terheléssel végzik a munkájukat. Ugyanakkor tény az is, hogy amikor az MKFE a NAV és az ORFK segítségét kéri, valami mindig történik. Ilyenkor néhány nap alatt eltűnik a sor, és akár hetekig nincs számottevő torlódás.

Tavaly decemberben a várakozási idő már az 5 napot is elérte Záhonynál.

A decemberi torlódásnak több oka volt. Információink szerint személycserék voltak az ukrán vámszervnél a hatékonyabb, tisztább működés érdekében. Ráadásul egy új szoftvert is akkor vezettek be. Mindemellett november végére elfogytak a fehéroroszok, oroszok és ukránok Lengyelországra érvényes tranzit engedélyei, így sokan Magyarország felé vették az irányt.

Önök következetesen beleálltak ebbe a problémába. Milyen lépéseket tettek?

 Az MKFE két kisfilmet is készített a katasztrofális határállapotokról. (Itt lehet megtekinteni: bit.ly/Záhony2019ÁprilisMKFE és bit.ly/Záhony2019DecemberMKFE) Nyilván e sokkoló képsoroknak is volt hatásuk.  Tavaly májusban Záhonyban egyeztettünk a NAV és az ORFK illetékeseivel. Kértük, hogy a beléptető ablakok és a vámosok számát próbálják rugalmasan igazítani a felmerülő igényekhez, és hogy folyamatosan figyeljék a Tisza-hidat is, hogy teljes kihasználtsággal töltődhessen fel a terminál magyar oldala is. A gépkocsivezetők ugyanis arra panaszkodnak, hogy bár üres a magyar oldal, a Tisza-hídnál lévő lámpa pirosat mutat. Így az ukránok nem tudják tovább engedni a járműveket. A magyar szervektől ígéretet kaptunk arra, hogy a lehető legjobb működést igyekeznek fenntartani Záhonyban. Ez a tavalyi két nagy torlódási időszakot kivéve, többé-kevésbé meg is valósult.

Egyeztetéseket kezdeményeztünk az ukrán hatóságokkal, sőt az ukrán társ-érdekképviselettel is. Erre a decemberi kritikus helyzet miatt volt szükség. Akkor úgy tűnt, hogy a megnövekedett várakozási időt a csapi oldal üzemzavara okozza. Így arra kértük az ukrán társszervezetünket, az ASMAP-ot, hogy segítsenek megszervezni egy találkozót a magyar és az ukrán határvédelmi és vámszervek között. Ilyen találkozót korábban a magyar hatóság is kezdeményezett, de az ukránok nem voltak erre nyitottak. Mint utóbb kiderült, azért, mert ukrán részről nem voltak meg az illetékesek. Nyáron kezdték meg a vámszervek átszervezését, az adóhatóság és a vám szétválasztását. Több mint 500 vámtisztet bocsátottak el, akik többsége a határokon dolgozott. Igaz, hogy a kétoldalú találkozó decemberben sem jött létre, de az újonnan kinevezett ukrán vámparancsnok jelezte, hogy rövid időn belül megtartják a kért találkozót.

Addig is jó hír az ukránoktól, hogy a beregsurányi határállomás régóta halogatott fejlesztését idén végre el fogják végezni. Mivel a magyar oldal már kész, így azt remélhetőleg még az idén igénybe vehetik 40 tonnás járművek. Ez csökkenteni fogja a záhonyi forgalmat.

Röszkén eredménynek kell elkönyvelni, hogy az ünnepek előtt megnövekedett forgalom kezelésére a magyar és a szerb fél gyorsított, könnyített beléptetési gyakorlatot vezetett be. Így ott sikerült csökkenteni a várakozási időt.

Az intézkedésekkel megoldódnak a záhonyi problémák?

Ezek az intézkedések csak átmeneti javulást hoznak, bármikor kialakulhat torlódás. Tartós megoldást az infrastruktúra fejlesztése, a hatóság létszámbővítése, a munkakörülmények javítása jelenthet. Ezt minden egyeztetésen kiemeljük. Amíg ezek nem valósulnak meg, minden lehetséges fórumon kiállunk a fuvarozó vállalkozásokért, az ellenőrzött határátkelők működésének javításáért.

Őri András